Komfortosabb Európa-ház

A kitűnő brit lap, a baloldali The Guardian az év első napjaiban arról panaszkodott, hogy a szeptemberi 11-i terrortámadások után a világ jobbratolódása várható az új évben. Látnoki panaszok. Néhány nappal később Berlusconi miniszterelnök átvette Rómában a külügyek irányítását is. „Olaszország Berlusconi csizmájánál” – adta hírül a lépést egy brit cikk, remek humorérzékkel utalva Itália híres lábbeliformájára. A távozott EU-barát Ruggiero – jobban mondva most már Berlusconi – külügyi posztját néhány hónapon belül minden bizonnyal Gianfranco Fini, az exposztfasiszta, jelenlegi helyettes miniszterelnök veszi át. De a jobbratolódás Németországban sem váratott sokat magára. A múlt hét végén az ország felét kellemesen, a másik felét egy ötszáz voltos áramütés erejével érte a CDU/CSU bejelentése: a szeptemberi választásokon a 60 éves Edmund Stoiber bajor miniszterelnök lép szorítóba a szociáldemokrata Schröder kancellár ellen, nem pedig a liberális kereszténydemokratának tekintett Merkel asszony. A pénteki felmérések szerint az egyesült jobboldal máris egy százalékkal vezet a vörösök és a zöldek egyesült erőivel szemben.
A „jobboldali, radikális populistától” megijedt Schröder kancellár sietett kijelenteni: Németországban radikalizálódik a jobboldal. Minden bizonnyal igaza lesz. Vége a II. világháború óta tartó, mindenkor visszafogott, mondhatnánk langyos német kereszténydemokrata politikának és harcmodornak. A baloldalról érkező kemény kihívások kemény jobboldali választ igényelnek Németországban is.
Hogy a jogász Stoiber mennyire „populista”, az nézőpont kérdése. Kilencéves bajorországi miniszterelnökségén bebizonyította, hogy méltó utódja a briliáns, néhai Franz Josef Straussnak. A háború óta töretlenül konzervatív irányítás alatt álló, patyolattisztán tündöklő tartományban a munkanélküliség aránya fele az össznémet munkanélküliségnek, amely a „természetesen” nem populista Schröder választási ígéretei ellenére nem hogy csökkent volna, hanem félmillióval növekedett. Bajorország Németország második leggazdagabb tartománya, ahol Stoiber „laptop és bőrnadrág” (magyarul: a népi hagyományokon alapuló csúcstechnológia) politikája expresszvonat sebességével száguld előre. Miközben a rendőrség ügyel a közrendre. Jellemző, hogy a legutóbbi hamburgi választásokon mindenkit megdöbbentő sikerrel, a nulláról indult, húsz százalékot elért, radikális jobboldali, ultrarendpárti Ronald Barnabas Schill bíró bejelentette, nem indul kancellárjelöltként. Schill a CSU-elnök, a korábban tartományi belügyminiszterként is kitűnő Stoiber országos színre lépése láttán megnyugodott.
Nem véletlenül. Bajorország – az iskolai tantermek falán lógó feszület tartománya – otthona annak az Európában mindinkább teret nyerő jobboldali politikának, amely az alkotmányos rendet, a törvények betartását, az állampolgárok biztonságát, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó szabad piacgazdaságot tekinti alapértéknek.
Edmund Stoiberben a hazai liberálisok mindent megtalálnak, ami nem éppen kedvükre való: tavaly emlékezetesen nem volt hajlandó meghátrálni híres „vezérkultúra” kifejezésétől, amely alatt „nyugati-keresztényi értékrendet, felvilágosodást és humanizmust” ért, és amelyet Bajorországban, mint mondta, meg kell őrizni.
A nem igazán bővítésbarát Stoiber és a többi, magyarbarát konzervatív politikus előretörése Európában ugyanakkor nem a legjobb hír az uniós csatlakozást 2004-re váróknak: a bajor miniszterelnök meg akarja szüntetni az alkotmánynak az e tárgyban népszavazást tiltó passzusát, ami hideg zuhanyként érheti a gyors bővítésben rendületlenül hívőket. Ugyanakkor egy olyan Európa, ahol Schüssel kancellár Bécsben, Berlusconi Rómában, Aznar Madridban, netán Stoiber Berlinben és a felmérések szerint Jospin miniszterelnökkel szemben már vezető jobboldali Chirac elnök Párizsban tartja kezében a gyeplőt, felettébb kedélyes várakozóhely.