Napi sajtószemle

Financial Times
Szerdán Olaszország volt az euróövezet egyetlen országa, ahonnan komoly problémákat jelentettek az euróbankjegyek és -érmék bevezetésével kapcsolatban – olvasható a tekintélyes brit pénzügyi lapban. Dühös emberek hosszú sora állt a bankoknál, a postahivataloknál, az állomásoknál és az autópálya-kapuknál.

Aula
Csurka Istvánnal közöl beszélgetést az osztrák Szabadság Párthoz közel álló havilapban J. F. Balvany A nemzetiek győzelme címmel. A MIÉP elnöke kijelentette, nem hinné, hogy a MIÉP koalíciós részvétele esetén az EU olyan intézkedéseket vezetne beBudapest ellen, mint amelyekkel Bécs ellen már csütörtököt mondott. „Olaszország esetében Brüsszel csendben maradt, noha Berlusconi kabinetjébe exfasisztákat vett be.” A baloldal az őrjöngésen kívül semmit sem ér el – nyilatkozta Csurka.

Die Presse
„Kormánypolitika, akárcsak Fehéroroszországban” – ezzel az idézőjelbe tett címmel olvasható Peter Bognár, a vezető osztrák konzervatív lap budapesti tudósítójának beszámolója arról, hogy a magyarországi ellenzék azt veti Orbán miniszterelnök szemére, hogy úgy viselkedik, mint Lukasenko, a fehérorosz autokrata. A vádakat az ellenzék az Országos Választási Bizottság öszszetétele miatt hangoztatja, mivel az ellenzék véleménye szerint a bizottság kivétel nélkül a kormányhoz közel álló személyekből tevődik össze.

The New York Times
A fekete tinédzser lemészárlása után Norvégia tükörbe néz címmel a New York-i liberális lap bevezetőjében idézi az idilli Norvégiát, amelynek népéről egyik volt miniszterelnök asszonya, Gro Harlem Brundtland kijelentette: „Jónak lenni jellegzetesen norvég tulajdonság.” Valóban, olvasható a vezető lapban, az ENSZ a skandináv nemzetet a világ legélhetőbb országának rangsorolta. Ezt a nyugodt képet zavarta meg Benjamikn Hermansen, egy 15 éves afrikai–norvégiai fiú halála. Neonácik ölték meg.

Le Monde
Ignacio Ramonet, a globálisan befolyásos francia havilap elnöke vezércikkében mond búcsút a polgárjogoknak a lap januári számának címoldalán. Washington tegnap még szalonképtelen politikusokkal köt szövetséget, mint Pervez Musarraffal, a puccsista pakisztáni elnökkel vagy Iszlam Karimovval, Üzbegisztán diktátorával. Börtönük falán túlra már nem hallatszik Navaz Sarif, pakisztán törvényes elnökének vagy a szabadságjogok üzbég védelmezőinek kiáltása. A tegnap még „alapvetőnek” minősített értékek csendesen elhagyják a politika színterét, míg a demokratikus államok a jogok szempontjából visszafelé menetelnek, amire a cikkíró tucatnyi példát sorol, kezdve az Egyesült Államokkal.