Szakmailag megalapozatlan a félelemkeltés

Trianon óta nem volt lehetősége a magyar államnak ilyen tevőleges támogatást nyújtani a határon kívüli magyarságnak – mondta lapunknak adott interjújában Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke. A munkavállalói oldal soros elnöki tisztét betöltő szakszervezeti konföderáció vezetője úgy ítéli meg, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos esetleges nehézségeket vállalnia kell az anyaországi magyarságnak.

Miért tartották fontosnak, hogy – a szakmai állásfoglaláson túl – a státustörvénnyel kapcsolatban egy támogató politikai nyilatkozatot tegyenek?
– Szervezetünk keresztény, nemzeti elkötelezettségű identitással, politikai háttérrel jellemezhető. Magyarországon mi elsősorban magyarok vagyunk, és csak ezután munkavállalók, illetve egy szakszervezet. Egy ilyen kérdés alapvető megközelítése az ember legmélyebb identitásából fakad, és ez kimondatja velünk: üdvözöljük a státustörvényt, annak alapvető szándékát és célját. Az elmúlt évtizedekben Trianonról, a magyarság, a nemzet megnyirbálásáról nem volt szalonképes beszélni. Véleményünk szerint Trianon óta nem volt lehetősége a magyar államnak ilyen tevőleges támogatást nyújtani a határon kívüli magyarságnak. Az egész csomagban csupán egy kis szelet a munkaügyi kérdések problémája. Úgy gondoljuk, hogy az áldozat, amellyel esetleg mégis együtt járhat ez a döntés, vállalható magyarként: a nemzet olyan tagjaként, aki szerencsés módon a történelmi határokon belül maradhatott, és van lehetősége Európához csatlakozni. Emellett egyértelműen látjuk, hogy a státustörvénnyel kapcsolatban egyesek szakmailag megalapozatlan érveket hoznak fel, feltételezéseken alapuló veszélyekre hívják fel a lakosság, a munkavállalók figyelmét. Sőt nemcsak felhívják a figyelmet, hanem riogatnak is. Hozzátenném, hogy ugyanazok, akik ma a munkaerőpiac megnyitásával keltenek félelmet, a másik irányban – teljes joggal – azt kifogásolják, hogy az Európai Unió miért nem nyitja meg már a csatlakozás előtt – és főként utána – munkaerőpiacait. Ez kettős mérce, amivel nekünk nem igazságos mérnünk.
– A szakszervezeti konföderációk nem örültek túlságosan ennek az állásfoglalásnak. Kifogásolták, hogy a munkavállalói oldal e témával foglalkozó ülésén önök nem jelezték nyilatkozattételi szándékukat.
– Kifejezetten óvakodtunk attól, hogy az oldal nevében nyilvánuljunk meg. Másrészt egy olyan fórumon, ahol elsősorban szakszervezet-politikai, szociálpolitikai kérdésekről kell tárgyalni, nem tartottuk volna helyénvalónak, ha direkt politikai állásfoglalást teszünk. Nem mintha ők nem tettek volna azzal, hogy a munkavállalók, és szinte az egész magyarság elárulásával vádolták a miniszterelnököt. Ma a magyar államnak arra volt lehetősége, hogy egy ilyen szintű támogatást nyújtson. Ezt lehet minden irányból támadni, de az adott helyzetben – az uniós csatlakozás, a szomszéd államokkal való megbékélés küszöbén – mindenkinek meg kellene fontolnia, hogy milyen módon közelíti meg a kérdést.
– Mivel a Munkástanácsok politikai orientációja egyértelmű, a szervezet ugyanúgy vádolható részrehajlással, mint esetleg más konföderációk. Szakmailag is meg tudják indokolni, védeni az állásfoglalásukat?
– Mi tudomásul vesszük, hogy Magyarországon a jelenlegi jogszabályok meglehetősen keményen szabályozzák a munkaerőpiacot. További lehetőséget kínál az a foglalkozatási törvényben található paragrafus, amely a gazdasági minisztert szükség esetén további intézkedések megtételére jogosítja fel. A kormány ebben a kérdésben is felajánlotta a szakszervezeteknek, hogy tegyenek javaslatokat. Más kérdés, hogy a többi konföderáció nem bocsátkozott konkrétumokba, csak alapelveket fogalmazott meg. Ezek az alapelvek teljes mértékben egybeesnek a Munkástanácsok elvi megközelítésével. Ennek része például, hogy a magyarországi átlagkereset alatt ne lehessen külföldit foglalkoztatni. A feltételekkel kapcsolatos javaslataink között szerepel még például a magyar nyelv használata. Hangsúlyozom, hogy nem kirekesztő szándékkal vetjük fel ezt a kérdést. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalói engedély kiadásához a magyar nyelv ismerete nélkülözhetetlen. Számos probléma fakad abból, hogy az adott munkavállaló nem tud magyarul, így az utasításokat félreértheti. Minden munkahelyen a munkába állást megelőzően balesetvédelmi oktatásban kell részesülnie a munkavállalónak. Ha valaki nem érti meg a magyar nyelven leadott oktatást, alá sem írhatja, hogy részesült benne. Innentől kezdve bármilyen baleset éri őt, enyhén szólva vitatható, hogy ki a felelős. Nem vagyunk szemforgatók: bár ez a feltétel egy gát az alkalmazás területén, mégis ugyanúgy érdeke a munkavállalónak, mint ahogyan a munkaerőpiac védelmét is szolgálja. Nem a konfliktusok kiélezése a célunk, hanem az: a magyarság kapja meg azt a segítséget, amit a státustörvény biztosít.
– Említette, hogy a szakszervezeti konföderációk alapelvekben támogatják a Munkástanácsok szakmai javaslatait. Ennek ellenére mégis éles a szembenállásuk.
– Ennek az az oka, hogy a szakszervezetek hangadó szervezetei – gondolok itt az MSZOSZ-ra, az Autonómokra – alapvetően baloldali beállítottságúak. Nyilvánvalóan a parlamenti választások közeledtével politikai identitásuknak megfelelően nyilvánulnak meg. Laikus tömegeket nagyon könnyű riogatni, hiszen Magyarországon még tényleg nem jött el a Kánaán, a munkaerőpiacon valóban vannak feszültségek. A munkavállalók azzal való ijesztgetése, hogy a még meglévő lehetőségeik is szűkülni fognak, rosszindulatú manipuláció.
– A törvényt ellenző szakszervezetek is szakmai érvekkel támasztják alá álláspontjukat.
– Az első reakciók, miszerint a miniszterelnök elárulta a magyar munkavállalókat, nem nevezhetők szakmai megközelítésnek. Martonyi János külügyminiszter az Országos Munkaügyi Tanácsban nagyon világosan, logikusan levezette a kormány álláspontját – amit ott senki nem kifogásolt. Eszerint a kormány adhatna az egész világnak elvi munkavállalási engedélyt, de hogy itt konkrétan hány embert tudnak alkalmazni, az azon múlik: a szabályok mit tesznek lehetővé. Ezen szabályok további formálásába pedig lehetősége van beleszólni a szociális partnereknek is. Innentől kezdve azt állítani, hogy nincs lehetőség beleszólni a szabályok megalkotásába és ezért idegen munkavállalók árasztják majd el a munkaerőpiacot – ezek már nem szakmai érvek. Ez elsősorban a dolgok politikai megközelítése: fenntartani a feszültséget, fenntartani a lehetőségét annak, hogy ezáltal a médiában szerepelhessen egy adott politikai erő.
– Önök éppen most töltik be a munkavállalói oldal soros elnöki tisztét. Megnehezítheti-e ez a konfliktus az érdekvédelmi munkát?
– Remélem, hogy a státustörvény körüli politikai csatározás nem lesz az oldal együttműködésének gátja. Ha mégis, akkor azok mesterségesen gerjesztett gátak lesznek, amelyek sok mindent elárulnak az együttműködés őszinteségéről és a szakszervezeti vezetők érettségéről. A szakszervezetek előtt olyan feladatok állnak, amelyekben nélkülözhetetlen az együttműködés és a jó szándék feltételezése a partnerek részéről. Idetartozik az uniós csatlakozás, amire tényleg együttműködve, az erőket koncentrálva kellene összpontosítanunk.
Ugyanilyen vagy talán még ennél fontosabb kérdés: a magyar szakszervezeti mozgalomnak meg kell őriznie azt a képességét, hogy közös programok mentén egyfajta vonzerőt jelenthessen a munkavállalók számára – mert sajnos ma ez nem így van. Bármennyire is meglepő egyesek számára, soros elnökként az igazi szakszervezeti problémák, programok menti együttműködést szeretnénk erőltetni és ezért kezdeményezzük, hogy üljön le az oldal, és egyértelműen tisztázza a státustörvényhez fűződő politikai viszonyát. Csak egymás véleményének ismerete és tiszteletben tartása mellett válik lehetővé a valódi szakmai cselekvés, együttműködés.