Tollhegyen

Nők a változásért címmel ismeretlen szerző kampányfecnijeit osztogatják mostanában a Blaha Lujza téri aluljáróban és környékén. Idézek a hét pontba foglalt nőprogramból: „Ennek a kormánynak mennie kell, mert becsapott minket! Baloldali ígéretekkel nyert választást, és ma már a széljobbal kacérkordik! A legnagyobb vesztesek a nők! Becsapta az édesanyákat…! Becsapta a nagymamákat…! Becsapta a középkorú nőket…! Becsapta a fiatal lányokat…!”
A mozgalom távlati terveiről csak annyit tudunk meg, hogy: „Folytatjuk!” Szerző, szerkesztő, kiadó, nyomda, miegyéb feltüntetése hiányzik a nőforradalmárok hét pontja alól, de így az igazi, az izgalmas. Benne hallgat a sötétség. Meg a karakán jellem. Feltüzeljük az aluljáró közönségét, aztán meg elszaladunk még lejjebb… Azért kíváncsi lennék, hány igazi nő van a forradalmi szamizdatszerzők között, és hány közülük a Terry Black meg a szabad madár. Becsapott nők? Dehogy. A kuka a végállomás. Látnivalóan egyre izzadtságszagúbb a balkampány. A cigányság látványgyámolítása már kifulladt, az árvíz sújtotta vidék sem vevő a kormányszapulásra, a közalkalmazottak unják az örökös sztrájkra hívást, a határon túl rekedtek egyenesen Orbánékat éltetik.
Maradnak az állítólagos „nők”. Az elégedetlenek. Akik már a nevüket sem merik leírni. Ahonnét már halálhörgés és siralom hallik ideátra.
Ahogyan írják: folytatják. (Csak legyen, aki olvassa.)