Tollhegyen

A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon kéri a Magyar Rádió vezetését, hogy Kossuth Lajosra való tekintettel ezentúl delente a harangszó mellett a Kossuth-nótát is sugározza, de legalább a refrénjét, hogy a’ szongya: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Minden jel arra utal, a madaras párt végképp szimbólumává emelte az ezernyolcszáznegyvennyolcas kormányzót, a kabáthajtókájába, sőt micisapkájára tűzte. Aki a szabad demokratáékat szidja, az Kossuth Lajost szidja… Hamarosan poszterek és megaplakátok jelennek majd meg, amelyeken Bauer Tamás sztahanovista képviselő látható az őszülő Kossuth mellett, amint éppen átölelik egymást, és a jövőbe tekintenek. (Fotótechnika kérdése az egész.)
Hogy mit válaszol majd a Magyar Rádió vezetése a szabad demokraták felkérésére, egyelőre nem tudni. Félek, elmondják nekik, hogy nyitott kapukat döngetnek, ugyanis nagyjából hatvan esztendeje már, hogy Kossuth-nóta szól a Kossuth rádió hullámhosszán, majd’ minden kerek órában, így déli tizenkettő előtt is. A szünetjel. Dúdoljuk csak együtt (hár’ és négy): „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Ez bizony a Kossuth-nóta, kedveskéim. Ha csendben lettetek volna, bölcsebbek maradtatok volna.
Itt jegyzem meg, igen gusztustalan, ahogyan a Szabad Demokraták Szövetsége „menedzselni” kezdte a néhai kormányzót. Annyi közük van hozzá nagyjából, mint igás lónak az operabérlethez. Vagy Kun Bélának a kunokhoz.
Kossuth Lajos leszármazottai már hónapokkal ezelőtt megkérték a ványadt madarakat, felejtsék el az ő legendás szépapjukat, a saját nagymutterjukkal szórakozzanak a Gizella úti pártházban, és ne velük.
Valami más történelmi alakot kellene keresniük a szárnyaszegett szabad madaraknak. Kossuth apánk helyett mondjuk a Pető papát (az ÁVH-tól) vagy Bauer apukáját (ugyanonnét). Esetleg az áruló Geréb Dezsőt a Pál utcai grundról…