Új korszak, új valuta

Mit hoz a jövő, mit nyer Európa a monetáris unió bevezetésével? – tettük fel a kérdést 1999. január elsején, amikor az egységes európai valutát bevezették a bankközi forgalomba. Néhány napja már erre a kérdésre is könnyebben válaszolhatunk.

Elmondhatjuk, hogy az európai államok uniójának van létjogosultsága, ennek bizonyítására konkrét, kézzelfogható érvet sikerült is felmutatni. Az európai közös valuta mindenekelőtt a kontinens népeinek és nemzetállamainak fúzióját és szándékos – vagy sem – sorsközösségét szimbolizálja. A közös valuta, a kék alapon tizenkét sárga csillagos zászló, a Beethoven által komponált himnusz, illetve a május 9-re eső Európa-nap mellett úgymond új, „össznemzeti” szimbólumként nagyobb átütő erővel bír, mint bármely más jelkép, intézkedés, alapítószerződés, történelmi jelentőségű beszéd, szavazás vagy népi kezdeményezés. A pénz beszél – mondhatnánk frappáns tömörséggel. És tényleg így is van. Az euró tényleg összefogja Európa népeit, mert legalábbis az értékbecslés szintjén eltörli az egyenlőtlenségeket az együtt élő népek között, és „behatol” az eurótérség háromszáznégymillió állampolgára mindennapi életébe, háztartásába.
A közös európai valuta keresztelőjét komoly vita előzte meg. Mi legyen a neve annak a pénznek, amellyel valamennyi európai nemzet állampolgára azonosulni tud? A ducat, az akkor már létező elszámolási és értékmegőrző eszköz, az ECU, a florin vagy a franken? Felmerült még a nemzeti valuták neve elé illeszthető euró szócskának a használata is, úgymint euromark vagy eurofranc. Végül a pragmatista felfogás győzedelmeskedett. Euró lett a közös valuta neve, mert könnyű kimondani minden nyelven, nem hasonlít egyik nemzet valutájához sem, és utal származási helyére, a kontinensre, akárhol is kerül forgalomba. Egyedül a fantáziadús olaszok engedték meg maguknak a közös valuta nevének megváltoztatását többes számban: így ha nem egy, hanem több euróba kerül valami, akkor eurit kell mondani Itáliában. Máshol mindenütt euros lett a többes száma.
Lényeges továbbá az euró € jelének története is. Európa kezdőbetűje, a görög epszilonból kialakított logó szubtilis szimbólumok egész sorát hordozza. Az € betű középső vízszintes szárát két párhuzamos vonallal jelölik, utalva ezzel egyfelől az új valuta remélt stabilitására, illetve a dollárra emlékeztető hasonlóság révén a nemzetközi presztízsre. Az Európai Unió ugyanis máig nem tett le arról, hogy megszerzi a dollár pozícióját a nemzetközi porondon. Az epszilon ugyanakkor a kontinens ősi időkre visszavezethető gazdag kultúráját juttatja eszünkbe. A pszichológusok szerint az € jel kiegyensúlyozott szerkezete nyugalmat és harmóniát sugároz, mindazonáltal nyitott a jövő felé (a jobb oldalon ugyanakkor a vízszintes szárak végei lefelé, 23 fokban metszettek, amivel képzeletben is az óra járása szerinti irányba, a haladás irányába forgathatnánk el).
A monetáris unió számos előnnyel jár. A közös valuta először is Európa gazdasági és monetáris stabilitásának, hatékonyságának és versenyhelyzetének javítását idézi elő a fokozottan globalizált világpiaci körülmények között. Az európai bankok és nagy vállalatok színe-java elégedett az egy valuta használatának elvével, hiszen jelentős mértékben csökkenti pénzkezelési és számviteli költsé-geiket. A stabil és nemzetközileg is elfogadott pénznem javítja az európai cégek exportköltségeinek, illetve a megtérülésnek a kiszámíthatóságát. A kiszámíthatóság és az üzleti bizalom komoly komparatív előnyöket jelenthet az amerikai és távol-keleti versenytársakkal szemben.
Az euró harmadik országok nemzeti bankjainak értékmegőrző tartalékvalutája lett, de leginkább mint referenciaeszközt tartják számon szerte a világban. Egy stabil európai monetáris térség növelni fogja az euróban számolt nemzetközi tranzakciókat és a világ országainak euróban történő devizatartalék-képzését. Minél nagyobb a monetáris fegyelem Európában, annál nagyobb az esélye az euró értékének megőrzésére, vagyis annál jobban bíznak az euró értéktartó erejében az eurótérségen kívül. A világ legnagyobb felvevőpiacával rendelkező Kína már most fokozott érdeklődést mutat az euró iránt, amellyel tulajdonképpen nem az euró pozícióját kívánja erősíteni, hanem az Egyesült Államok dollárra épülő hatalmát akarja gyöngíteni a Távol-Keleten.
Az egyetlen stabil valuta kezelhetőség szempontjából lényegesen megkönnyíti a polgárok mindennapi életét. Nem lebecsülendő eredmény fogyasztói szemmel nézve az sem, hogy az áruk és szolgáltatások euróban történő árazásával összehasonlítási alaphoz jutottunk. Sokkal áttekinthetőbb lett például az autópiac vagy a turisztikai szolgáltatások piaca az unióban.
Lényeges eredmény továbbá, hogy a közös politikai felelősség monetáris fegyelmet követel meg a tagállamoktól. A Európai Központi Bank (EKB) Frankfurtból figyeli, melyik tagállam vét a közösen kialakított makrogazdasági szabályok ellen. A Maastrichtban meghatározott konvergenciakritériumokat az államok több-kevesebb nehézséggel tartani tudják, de arra az esetre, ha ez mégsem lenne így – ha egy tagállam költségvetési deficitje például meghaladná nemzeti össztermékének három százalékát –, akár pénzbírság is kiszabható a nemzeti össztermék 0,5 százalékig. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mivel az unió kikényszerítő eszközeit nem igazán tudja hatékonyan használni. Mikor legutóbb Írországban például 5,6 százalékra rúgott az infláció (2000-ben), akármilyen kis állam is Írország, a tagállamok képtelenek voltak kényszerítő eszközöket alkalmazni ellene, s tavaly az Európai Bizottság végül is elejtette a vádakat és a velejáró büntetéseket.
Végül nagyon fontos geopolitikai és stabilitási szempont, hogy a német márkát leváltó közös valuta bevezetésével a németeket erős és hatékony gazdaságukkal együtt végérvényesen Európa többi népéhez kötötték.
A legnagyobb gondot azonban még mindig a gyengélkedő euró dollárhoz mért értékének kitartó csökkenése jelenti. 1999-es bevezetése óta az euró értékének egynegyedét vesztette el a dollárhoz képest, ami igen jelentős arány. Bevezetése előtt komoly félelmet okozott az Atlanti-óceán túlsó partján egy új, erős valuta megjelenése. Az Európai Központi Bank elnökének az eurót gyengítő szakmai baklövései azonban eloszlatták a félelmeket. Jelenleg éppen a túl erős dollár okoz problémát az amerikai exportőröknek abban, hogy versenyképesek legyenek az európai piacon. Valahogy úgy tűnik, még mindig túl sok fizetőeszköz van a világban.