Veszteségek Afganisztánban

Eddig meglehetősen alacsony veszteséget szenvedtek az Afganisztánban bevetett amerikai erők. Nathan Chapman zöld sapkás főtörzsőrmester minapi – tűzharcban bekövetkezett – halálával 11-re emelkedett az életüket vesztettek száma, többtucatnyian pedig megsérültek.
A legjobban dokumentált eset eddig kétségtelenül egy 35 éves CIA-ügynök halála volt a november végi börtönlázadás során Mazari-Sarif mellett, de hasonló figyelem összpontosult arra a tragikus tévedésre is, amikor három, szintén a zöldsapkásokhoz tartozó előretolt repülésirányítót ölt meg egy hibás koordinátákkal programozott műholdvezérlésű JDAM-bomba. Két katona akkor halt meg, amikor helikopterük Pakisztánban lezuhant, többen pedig a rendkívül veszélyesnek számító hajózási, repülő- és logisztikai nagyüzem során elkerülhetetlen balesetekben vesztették életüket. A haditengerészeti zsargonban a világ legveszélyesebb, négy futballpályányi ingatlanja néven aposztrofált repülőgéphordozó-fedélzeteken rendszeresek a kisebb-nagyobb balesetek: enyhébb esetben lábfejek sérülnek meg, amelyeken soktonnás harci gépek gurultak át, a katonák gyakran ütik be a homlokukat vagy a végtagjaikat kiálló alkatrészekbe, rosszabb esetben beszívódnak a sugárhajtóművek beömlőnyílásába, vagy lezuhannak a fedélzetről az óceánba, az óriási hajó örvénylő sodrába.
A veszteségek minimalizálásának politikája az amerikai hadműveletekben továbbra is prioritást élvez, noha a terrortámadásra adott válaszban az ilyen megfontolások kevésbé mehetnek a kitűzött célok rovására, mint például a balkáni békefenntartás idején. Míg a légvédelem gépágyúira és vállról indítható rakétáira hivatkozva Koszovóban gyakorlatilag tiltott volt az alacsony repülés (5000 méter alatt), addig Afganisztánban nem volt ilyen korlátozás: egy F–14-es egyszer bombáit ledobva még gépágyújával is végigsorozta a tálib állásokat kevesebb mint egy kilométer távolságból, bőven az ellenséges könnyű fegyverek hatókörében.
A földi harci cselekményekben részt vevők testi épségét nemcsak az amerikaiakra jellemző jó felszerelés (ergonomikus ruházat és egyéni védőfelszerelés – sisak, golyóálló mellény, térd- és könyökvédők), hanem a magas szintű kiképzés is fokozza. Mindazonáltal a hegyekben bujkáló, harcedzett tálibok és al-Kaida-fegyveresek a rajtaütések és a közelharc mesterei, így a közép-ázsiai országban szolgálatot teljesítőknek rendkívül óvatosnak kell lenniük, hogy az Egyesült Államok zászlójával takart koporsók száma ne haladja meg a társadalom által még elviselhető mértéket.