A Benes-dekrétum

Az 1945-ben kiadott tizenegy úgynevezett Benes-dekrétum, azaz a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a második világháború után az új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A londoni Csehszlovák Nemzeti Bizottmány és a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció – élén Klement Gottwalddal, a CSKP főtitkárával – egyetértett a magyar és a német kisebbséggel szembeni nyílt erőszak szükségességében, a nemzeti kisebbségek likvidálásában. A szovjet vezetés szabad kezet adott a Benes–Gottwald kettősnek a magyar kérdés általuk elképzelt megoldására. Az úgynevezett kassai kormányprogram VIII. fejezete a kollektív bűnösség elve alapján kimondja: „Minden német és magyar egyén, akit a köztársaság, illetve a cseh vagy a szlovák nép ellen elkövetett bűn alapján vád alá helyeztek és elítéltek, elveszti csehszlovák állampolgárságát, és halálos ítélet esete kivételével a köztársaság területéről örökre kitiltatik.” Az V. fejezet jelezte a közigazgatás teljes megtisztítását a nem szláv elemektől, a XI. fejezet kimondta a magyar földbirtokok elkobzását, a XV. fejezet pedig a nemzetiségi iskolák bezárását (ez mintegy nyolcszáz magyar iskolát és több mint százezer magyar diákot érintett), a művelődéspolitikában pedig a szláv orientáció megerősítését. A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is harminc-negyvenezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot csaknem negyedmillióra teszik.