A Dózsa György tér

Budán, a város vezetése a királyi palota 1894-es bővítése után esztétikai megfontolásból hozta létre a Várhegy nyugati alján a Palota, majd Dózsa György névre keresztelt teret.
A tér mellett futó Attila út azonban már a középkor óta használt, forgalmas útvonal, amit eleinte Fő utcának, majd Új utcának is neveztek, és mai alakja a múlt század hatvanas éveinek elején, a Tabán és a Krisztinaváros rendezésével alakult ki.
A Dózsa György tér, mint lakóterület meglehetősen rövid történetre tekinthet vissza. A korai középkorban ugyanis kedvezőbb fekvése miatt inkább a Duna menti révátkelő közelében települt le a lakosság, a Várhegy e kevésbé kedvelt része nem volt túl népes. Később a budavári királyi palotát övező kert nyugati szárnyát itt építették ki. A Mátyás idején fénykorát élő csodálatos, Königs Garten, Lust Garten, avagy Horti amoeni néven említett kertről a korabeli dokumentumokon kívül tárgyi emlék is előkerült egy közeli ásatásnál. Az oszlop 1926 óta díszíti a teret, és minden valószínűség szerint Mátyás hajdan itt álló kerti lakának, az aula marmoreának a része. Buda ostromakor kulcsfontosságú hadi területté vált, és ezt a szerepét később is megtartotta. Mint az erődítési terület részét, gyakorlótérként használták, és ezt 1752-ben, a katonai övezet kijelölésekor meg is erősítették. Amikor azonban II. József Budára telepítette a város közigazgatását, a gyakorlótér a mai Vérmezőre került, és a Várlejtő alján, a mai Attila út vonalában fekvő telkeket felparcellázták. Az ide költöző kormányhivatalok és tisztségviselők emeltek házakat rajta.

Az 1800-as évek végén nagyszabású területrendezés történt. A budavári királyi palota 1894-es átépítésekor a nyugati oldaláról új feljárót – a Palota utat – és az Attila út e szakaszán, a palota harmonikusabb képét megcélzó, szépségét kiemelő hosszúkás teret, a Palota teret hozták létre. Néhány év múlva, 1903–1906 között két oldalát az Attila úti és a vele szemben fekvő, már a Krisztinavároshoz tartozó oldalon egy-egy kaszárnyaépülettel zárták le. Az ikerhatású, Hauszmann Alajos által tervezett épületpár Attila út felőli része volt a legénységi, szemközti pedig a tiszti laktanya. Az impozáns, négyszintes tiszti laktanya homlokzatát két szélén díszes, gúla alakú, kupolaszerű „torony” díszítette, és főbejárata az Attila útra nyílhatott. A legénységi laktanya a másikhoz hasonló, szépen megformált létesítmény volt. A két épület az 1944–45-ös ostromban súlyosan megsérült, és a háború után megmaradt részeik felhasználásával helyükön két lakóépületet emeltek. Mai formájuk – egy-két megmaradt apró részlet, díszítés kivételével – kevéssé emlékeztet az egykori szép épületekre. Pusztulásukkal a tér elvesztette korabeli hangulatát, és már nem sugározza azt a harmóniát, amit tervezői megálmodtak. A téren 1937-ben egy tüzérségi emlékművet állítottak fel. A Ligeti Miklós által megformált, életnagyságú figurákból álló szoborcsoport Nagy-Magyarország azon városainak címerét is bemutatta, ahol tüzér helyőrség működött. A második világháborúban annyira megsérült, hogy lebontották, és helyére 1961-ben egy monumentális Dózsa György-emlékmű került. A teret is akkor keresztelték át mai nevére az akkoriban különösen népszerű, kegyetlenül kivégzett parasztvezérről. (G. R.)