A tabáni Bethlen-udvar

Valamikor 1945 kora tavaszán készült első képünk, így festett az akkor húszéves épület a főváros hat hétig tartó ostroma után. A nevezetes budai lakóház már építésekor élénk közvihart kavart. Akkor még megvolt a várostervezők által halálra ítélt, festőien romantikus Tabán, amelynek szomszédjába tényleg nem illett a hatalmas tömegű, elegáns bérpalota, másrészt a Bethlen-kormány pénzpolitikáját árgus szemmel figyelő és folyvást kritizáló baloldali ellenzék ebben a beruházásban is „panamát” akart látni. Jellemző, hogy az 1993-as kiadású Budapest Lexikon – az 1973. évi kiadásét változatlanul hagyó – rövid szócikke is a „panamát” említi, és ezt írja jelen időben: „a rossz minőségben készült, igénytelen lakástömeget magába foglaló épület sem az egykori tabáni épületekhez, sem a mai városképhez nem illeszkedik.”
A hatemeletes bérház az első világháború utáni munkanélküliséget és a súlyos lakáshiányt enyhíteni szándékozó állami lakásépítési program keretében 1925-ben épült a Bethlen-kormány rendeletére. Neuschloss Kornél és Gyenes Lajos tervezők visszafogott neobarokk stílust választottak a magas manzárdtetős épületnek. A két bejáratú, két lépcsőházas és liftes házban 148 lakást alakítottak ki, minden lakásnak kilátása nyílik valamelyik égtáj felé. Az asztalos- és üvegesmunkák, a lépcsőházi vaskorlátok, a külső kőfaragványok cseppet sem pazarló módon elegánsak, az udvari és folyosóburkolatok tetszetősen egyszerűk, ezért a „rossz minőségért” biztosan sokan elcserélnék a szocialista építőipar csodálatos vívmányait.

A Bethlen-háznak több emelet mélységű pincerendszere van, amely egyaránt összeköttetésben állt a közeli budai Vár labirintusával és a mellette elfolyó Ördögárok falazott csatornájával. 1945. február 11–12-én, amikor a körülzárt Buda maradék védői, német és magyar katonák, elszánt civilek kitörtek az ostromgyűrűből, sokan próbálkoztak ezen az egérúton keresztül kimenekülni a pokolból. Állítólag sikerült a tágas alagúton elvergődniük a Hűvösvölgyi úti Bólyai laktanyáig, s onnan tovább menekülve elérni a Budai-hegységen túli magyar–német vonalat. Ez éppen ötvenhét esztendeje történt.
Február 13. után az élet lassan normalizálódott. Az irdatlan tömegű rom eltakarítására utalnak a kép előterében látható halmok. (A villamospálya, amelyen most a 18-as közlekedik, akkor nem a Tabán felőli oldalon volt, hanem a ház mögött, az Attila körúton.) A Bethlen-udvart a negyvenes évek végére renoválták, de például az épület sarkán lévő koronás címer máig sem került vissza rá. Hűlt helye alatt, a házban élt pap-tanár és kereszténydemokrata politikus, Mihelics Vid (1899–1968) emléktáblája olvasható. 1956-ban az épületet megint alaposan helybenhagyták az „újra felszabadítók”. A jókora háztömb járdaszintjén, amelyet öt perc alatt lehet kényelmesen körüljárni, most egy biliárdklub, márkás gépeket árusító üzlet és egy tájfutó sportszakosztály irodája található. Ezek aligha zavarják a lakók nyugalmát, nem úgy, mint a főútvonal zaja, füstje és pora. No meg a falakat mindenütt elborító, förtelmes graffitik.