A város ízei

A Szív és az Aradi utca kereszteződése nem tartozik a város kiemelt látványosságai közé, az utóbbi időkben mégis egyre több turista jelöli be térképén ezt a pontot, s keresi a Beugró vendéglőt. Az étterem lapunk több munkatársának is kedvenc helye, így bőséges tapasztalatok alapján állítjuk, a Terézváros egyik legvonzóbb területe ez.
A berendezés nem ígér túl sokat, a ’80-as években elterjedt sörözői dizájn fogadja a látogatót, bár a súlyos, mégis kényelmes, vendégmarasztaló, trónszerű székek bizalmat ébresztenek. Érkezzék bármely napszakban az emberfia, az első, ami feltűnik neki: a közvetlen, fesztelen, mégis bensőséges hangulat. S ebben keresendő a Beugró titka. Az üzletet vezető házaspár, Fodor Márta és Ficsur Tibor nemcsak a magyar gasztronómia hagyományaira támaszkodnak, hanem az egykor híres-neves magyar vendéglátás tradícióit akarják feltámasztani és megelenevíteni.
Csak olvasmányélményeinkből ismert békebeli, szép nosztalgiák ébredeznek bennünk már az első ital elfogyasztása előtt is. Itt mindenki kedves, jó ismerőse mindenkinek, a közvetlen modorú, de soha nem tolakodóan haverkodó személyzet éppúgy, mint a kedélyes otthonossággal mozgó vendégek. S esténként, mikor a hely zeneművésze, Janota Zoltán a billentyűk közé csap, nemegyszer megesik, hogy dalra fakad az egész terem. A Beugró különlegességei közé tartozik az étlap, amit nyugodtan nevezhetünk irodalmi-gasztronómiai folyóiratnak is. A rendelésre várakozó vendég az ínyencmesterség történetével, kultúrájával foglalkozó irodalmi szemelvények s más színes irományok olvasásával ütheti agyon az időt. Kevés kisvendéglő büszkélkedhet azzal, hogy mesterszakács szorgoskodik a tűzhely körül. Szüsz Ádám konyhafőnök néhány hete nyerte el a kitüntető címet, amelyet csak hosszú évek kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként adományoznak. A választék nem a mennyiségével – körülbelül 30 főétel szerepel az étlapon – tűnik ki, sokkal inkább harmonikus sokszínűségével. A konvencionális ízlésűek is hamar találnak kedvükrevalót, a különleges falatokra vágyó ínyenceket pedig rendszeresen meglepetések várják. Hajdan közismert, népszerű, de már-már elfeledett ételeket rekonstruálnak aprólékos kutatómunkával, olykor több száz éves leírások alapján. Boldog ember, aki megkóstolhatta a Latinovits család receptje szerint készült bácskai kacsát, vagy Szent-Györgyi Albert paprikás csirkéjét, amit Orosz József, a lillafüredi Palota Szálló egykori séfje alkotott a nagy tudós tiszteletére. S hoszszan sorolhatnám még a konyhaművészet históriájából átmentett csodákat, de megkóstolni azokat célravezetőbb, mint olvasgatni róluk. A Beugró nem olcsó hely, ám színvonalához, az ételek, italok minőségéhez viszonyítva kifejezetten kíméletes a pénztárcánkhoz. S egy vérbeli polgárnak ez sem mellékes szempont.