Belmondo a főszereplő

A megnyitóünnepség egyik témája az álom volt, amely akarással és kitartással valóra válhat. A rendezők szebb időről nem álmodhattak volna, mint amilyen szombaton délelőtt a sífutókat fogadta a várostól 76 kilométerre lévő Soldier Hollowban. A mínusz 12 fokos, napsütéses idő ideális körülményeket teremtett a világ legjobb sífutóinak küzdelmeihez.

- Sífutás -

Először versenyeztek olimpián tömegrajtos versenyszámban a hosszúlécesek. A premier kitűnően sikerült, mert a rendezők olyan széles pályát alakítottak ki, hogy a futók nem akadályozták egymást, a közönség jól láthatta az izgalmas verseny alakulását.
A női 15 km-es szabadstílusú viadal olasz–orosz csatát hozott. A táv elején az ötszörös olimpiai bajnok Lazutyina és honfitársa, a naganói aranyérmes Csepalova vezetett. Az olasz Belmondo és Paruzzi 10 km-nél átvette a vezetést, az oroszok azonban nem hagyták magukat, és 12 km-nél ismét az élen futottak. A 33 éves Belmondo visszacsúszott a 10. helyre, s úgy látszott, hogy kiesett az éremcsatából. Az utolsó kilométeren Lazutyina erősített, s meglepetésre a „feltámadt” Belmondo tudott csak vele lépést tartani. Az alacsony termetű olasz megbújt a sífutás királynője mögött, majd a célegyenesben kiélezett csatában megelőzte, s így a XIX. téli olimpia első bajnoka Stefania Belmondo lett.
A férfiak 30 km-es versenye cáfolta a szakág elnevezését, mert meglepetésre észak-európai ország versenyzője ezúttal nem szerzett érmet. A német származású, spanyol színekben versenyző, világbajnok Johann Mühlegg kockázatos taktikát választott: erős iramban kezdett, fokozatosan elhúzott riválisaitól, de nem fáradt el, így rajt-cél győzelmet aratott: – A pálya és az időjárás ideális volt. Öngyilkos taktikát választottam, de szerencsére nem fáradtam el. Ez az én versenyem volt.
A 25 fős magyar csapatból elsőként a sífutó Tagscherer Zoltán indult, aki a 78 fős mezőnyben a 68. helyen ért célba.

AZ ELSŐ BAJNOK. Stefania Belmondo a termetét tekintve a női sífutómezőny legkisebb (160 cm magas, 48 kg), eredményeit nézve viszont az egyik legnagyobb alakja. A 33 éves olasz versenyzőnő 19 évesen Calgaryban (1988) indult először a téli játékokon, 1992-ben 30 km-en aranyérmet nyert Albertville-ben, és tíz évvel első sikere után ismét a csúcsra jutott. Pedig a tavalyi világbajnokságon már nem szerzett érmet, az idei nemzetközi viadalokon sem ijesztgette ellenfeleit. Ráadásul az olimpia előtt a helyszínen ellopták a síléceit, a 15 km-es verseny közben pedig egyik botja eltörött: „Még- sem adtam föl, sőt a célegyenesben azzal biztattam magam: »Ha ma veszítesz, pályafutásod utolsó lehetőségét hagyod ki!« Végre sikerült legyőznöm az engem sokszor kísérő a balszerencsét.”