Doszpot, a zárügynök

Államfőhöz méltó gesztus, hogy mérsékletre inti a vehemensen versengő feleket, ha azt tapasztalja: a kelleténél jobban elragadtatták magukat. (Még akkor is, ha tüzet a vízzel összeházasítani eleve reménytelen vállalkozás.) Mikor azonban csárdai stílusról, rövidre zárt furkósbot-filozófiáról, kampányelemmé avatott idegengyűlöletről értekezünk, óhatatlanul az országos politika hullámverésére gondolunk. Látjuk magunk előtt a szegény szabad demokrata választók szájába gyömöszölt megtermett narancsokat, és komolyan szánakozunk visszamaradt gasztronómiai kultúrájukon: nem tanították meg nekik, hogy fogyasztás előtt meg kell hámozni. (Hobo aligha így értette legendás Vadászat című lemezén, midőn kiadták a parancsot: mindenki kapjon egy narancsot…) Sokadszor is elcsodálkozunk azon, hogy egyes politikai pártok változatlanul a kórházakban és az iskolákban szeretnek kampányolgatni – talán nosztalgiából ama idők iránt, amikor az üzemi négyszög legfontosabb csúcsa a vállalati pártbizottság volt. (A műfaj aligha felülmúlható terméke az a tetszetős díjakkal kecsegtető iskolai pályázat, amelyen szocialista politikusok életútját kell a diákoknak feldolgozni.) Az országos hírveréssel kísért események árnyékában azonban csendesen meghúzódik a vidéki valóság, ahol baloldali vezetésű városok hetilapjaiban még fizetett hirdetések formájában sem mindig sikerül közzétenni a polgári körök rendezvényeit; az iskolai könyvtárakban nem szabad olvasásra kirakni a jobboldali lapokat, csakis az előfizetetteket (vagyis a Népszabadságot); nem számít különösebb szenzációnak, ha bezúzzák a parókia üvegablakait; de még az amúgy monopolhelyzetben lévő megyei sajtóval is előfordul, hogy – mint a helyi nyilvánosság számára abszolút lényegtelen momentumot – elfelejti megemlíteni, ha egy jelentős új létesítmény alapkőletételénél a hivatalban lévő miniszterelnök is jelen volt. Csupán lokálisan szúr szemet az is, hogy a hajdani tűztáncos költő, Baranyi Ferenc hol Medgyessyvel kampányol, hol meg a Munkáspárttal (az SZDSZ-pártfilmben szereplő Kulka János más eset – nála nehéz eldönteni, hogy a Göncz-portréfilm narrátori felkérése előzmény vagy következmény); miként nem kap széles körben figyelmet némelyik elképesztő kampányígéret sem. Ezek közül alighanem a volt sztárnyomozó viszi el a pálmát (akinek nevéhez leszerelése előtt még közkeletű átok is fűződött: „Rajzoljon téged körül Doszpot Péter!”). A minap azt találta mondani Orosházán a rossz közbiztonságot orvoslandó: ha a szocialisták kerülnek kormányra, minden nyugdíjasnak ingyen biztonsági zárat ajándékoznak. (Közbeszerzéssel?) Más megfogalmazásban: Doszpot bezárná a nyugdíjasokat. Aminek persze lehet, hogy még örülnek is, hiszen biztonságban hiszik magukat – nem árt azonban belegondolniuk: kinél lenne ez esetben a számkombináció…
*
Sűrű napok járnak a honi sajtóra: leköszönt a MÚOSZ elnöke meg a Népszava főszerkesztője is. Miközben a baloldali média minden korábbinál hevesebb kampányoffenzívába lendült, hajszálrepedések mutatkoznak a bunker falán. A négyéves kampány könnyen a viszszájára fordulhat: annyit gyalázták folyamatosan a kormányt (és mindenkit, akit a kormánnyal kapcsolatba tudtak hozni), hogy ezt lassan már nem lehet tovább fokozni. A távozóknak amúgy ezer okuk lehetett a búcsúra – a MÚOSZ-elnök például elszégyellhette magát, hogy késlekedett elítélni Kende Péter szennyiratát. A szemlélő mégis kénytelen összefüggésbe hozni a MÚOSZ vezetési és szerepválságával a friss újságíró-szervezet megszületését, amelyet a négy közszolgálati médium (a közrádió, a két köztelevízió meg az MTI) kezdeményezett. A közmédia azt is megelégelhette, hogy boldog-boldogtalan büntetlenül – sőt mindennemű szakmai-etikai következmény nélkül – belétörölheti a cipőjét. Imamalomként ismételgetnek bizonyítatlan állításokat kormánytévéről, kormányrádióról – holott a számok ezt a propagandisztikus vélekedést nem támasztják alá. E tekintetben mostanság két felmérés is nyilvánosságra került: az egyiket az ORTT készítette, a másikat Nyilas György szociológus és csapata a Magyar Televízió kuratóriuma számára. A négy országos tévé főműsoridős híradóinak összehasonlításából nemcsak az derül ki, hogy a Duna Televízió és az m1 messzemenően pozitív szemléletű, s a Duna nyomában a Magyar Televízió még mindig sokszoros időtartamban foglalkozik a határon túli magyarsággal (míg az RTL Klub és a tv2 horizontja változatlanul Battonyától Nemesmedvesig terjed; a közszolgálati missziók átvételére nemcsak nem képesek, de láthatólag nincs is ilyesfajta szándékuk); valótlanok a közszolgálati televíziók kormánytúlsúlyáról szóló kampánylózungok is. Míg az m1 Híradójában a Horn-kormányzat hasonló időszakában a politikusi híradó-interjúk műfajában 72:28 volt az arány az akkori koalíció javára, most ez 69:31. (Az RTL Klub Híradóban 54:46-ra vezet a koalíció, a tv2 Tények műsorában viszont 57:43-ra az ellenzék. Nem is érte kritika őket soha az MSZP vagy az SZDSZ részéről, hogy ne volnának elég elfogulatlanok.) Persze ha Wisinger tévéelnök lenne – elvégre júniustól ráér –, az m1-en is hipp-hopp el lehetne érni a Tények arányait. De akkor meg már minek?
*
A hét végén nemcsak Kuncze Gáborék eregetik fel maradék luftballonjaikat, nemcsak a Terror Házát nyitják meg (lehet fogadásokat kötni, vajon sikerül-e a Köztársaság téri MIÉP-es tüntetők közé halált megvető bátorsággal elvegyülő MSZP-s provokátoroknak tömegesíteni az angyalföldi baseballeffektust), hanem szépségkirálynő-választást is tartanak. Ráadásul telefonon is lehetett szavazni, hogy mondjuk Belkired Fatime vagy Schneider A. Jennifer legyen-e a haza szépe. Legalább gyakorolhattuk kicsit a voksolást április hetedikére, amikor is – ha lehet hinni a Soros Alapítvány óriásplakátjainak – a zenészek, a romák, a mozgássérültek és a leszbikusok mindenképp elmennek szavazni. Soros György e kampánnyal Geszti Péter reklámcégét támogatja, amely viszont az SZDSZ – gesztiméterrel mérve sem pozitív – „narancskampányát”. (Rajtuk már csak Kupa Mihályék tesznek túl, akik szerint a szegfű és a narancs egyaránt zöldség. Biológiából elégtelen.) Ily módon Soros áttételesen az SZDSZ-kampányt finanszírozza, megtalálva a joghézagot a választási törvényen – emiatt pedig könnyen meggyűlhet a bajuk Horváth Bélával. Mindez azonban eltörpül ama üzenet mellett, ami ugyan nincs kiplakátolva, de nemzeti érdek: az urnáknál ott a helye a törpe többségnek is…