Egy pajtás

Azért csak szólni kéne ennek a Rácz Péter úttörőelnöknek, figyeljen már oda jobban az európai normákra, pajtás, mégiscsak itt vagyunk a kontinensen a harmadik évezred elején, nem pediglen a felfedezetlen Borneo szigetén a pattintott kőkorszakban. Úgy néz ki azonban, hogy Rácz pajtásról lepereg a legjobb szándékú figyelmeztetés is, ahogyan lepergett az elmúlt eszendőkben is.
Miről van szó?
Rácz Péter, a Magyar Úttörő Szövetség elnöke évek óta erőnek erejével állítja, övék, úttörőké a csillebérci úttörőtábor (Rácz pajtás most múlt negyvenkettő), merthogy azt annak idején nekik adományozta a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a legendás KISZ, amely, mint tudjuk, győzelemre visz.
Most inkább vesztésre állnak Rácz pajtásék, ugyanis a magyar állam pert indított úttörőék ellen, mondván, jó tíz esztendeje jogosulatlanul használják a tábort, hiszen az imént említett KISZ-adományozás idején az ifjúsági élcsapat már visszaadta lelkét a teremtőnek, vagyis nem létezett. Rövidebben: Rácz úttörőéknek nagyjából annyi közük van Csillebérchez, mint a szökésben lévő Omar mollának a tiszalöki vízlépcsőhöz.
Az ügyből egyébként per keletkezett, jelenleg is dúl, sőt az is kiszivárgott, hogy úttörőék az ítélethirdetés után nem lesznek oly vidámak, mint a mókus fenn a fán.
Az egész történetben különben az a napi hír, hogy Rácz pajtás a minap átköltözött a csillebérci tábor ősparkjában álló, luxusingatlanná átalakított vadászházba, s az őt erről faggató újságírónak azt mondta: „Miért ne, valahol laknom kell nekem is.”
Nem mondtam még, hogy Rácz Péter indulni szeretne a közelgő választásokon – hiszik, nem hiszik, az MSZP színeiben. A voksolásig illegalitásban marad a luxusvadászház ősparkjának legmélyén.