Ismét önálló a Rózsavölgyi és Társa

A 152 éves „Rózsavölgyi” ez év január elsejétől ismét a patinás Rózsavölgyi és Társa néven, önálló kft.-ként működik, folytatva a magyar zenekultúra terjesztése terén azt a komplex tevékenységet, amelyet egykoron elődei célul tűztek ki. A Belvárosban, a Szervita tér 5. szám alatt a híres Leitersdorfer-ház megépülése, 1912. óta folyik zenemű-kereskedelem.

Rózsavölgyi Gyula, az ismert zeneszerző és muzsikus, Rózsavölgyi Márk fia Grinzweil Norbert tőkéstárssal alapította meg 1850-ben a Rózsavölgyi és Társa céget. A két tulajdonos Bécsbe, Prágába, Berlinbe s még több európai nagyvárosba utazott, ahol felvásárolták a legnagyobb európai kottakiadók legjelentősebb kiadványait. Ugyanakkor megkezdték a régi magyar zene emlékeinek kiadását, majd a kor egyre több zeneszerzője (Mosonyi, Erkel, Liszt, Ábrányi) talált kiadóra a cégben. Bár Rózsavölgyi Gyula 1861-ben meghalt, társa és az utódok vitték tovább az egyre bővülő céget, vásárolták fel a tönkrement kisebb kiadókat, kötöttek életműszerződést zeneszerzőkkel. 1883-ban a cég megkapta a „császári és királyi udvari mű- és hangjegykereskedő” címet. A cég kezdettől fogva részt vett hangversenyek rendezésében, s az egykori Kristóf téri bolt hamarosan a hazai zenei élet központjává vált. 1884-ben elindították a Zeneirodalmi Szemle című folyóiratot, majd a század vége felé belevágtak a könyvkiadói tevékenységbe is, amit 1885 és 1905 között számos, kiemelkedő színvonalú kötet megjelenése fémjelzett. 1905-ben elkészült a kiadó első reprezentatív jegyzéke magyar és német nyelven, amelyben közel 800 zeneszerző művei szerepeltek.
– A mostani üzlet itt, a Szervita téren 1912. december 29-én nyílt meg, a kor stílusának megfelelően berendezett, nagyon elegáns üzlethelyiségben – mondja Hutira Albin, aki 1975 szeptembere óta vezeti a boltot. – Ekkortájt jelent meg a gramofonlemez Magyarországon, és ez a bolt elsőként árusította. 1908–10 táján kezdte meg a cég Bartók és Kodály műveinek kiadását, majd a Rozsnyai Zeneműkiadó megvásárlásával egyre több, a zenepedagógiában nélkülözhetetlen kottát adott közre. A második világháborúig nemcsak itthon, de Közép-Európában is a legjelentősebb zeneműkiadó volt a Rózsavölgyi, s fióküzletet nyitott az Andrássy úton és Lipcsében is. A Rózsavölgyi közreműködésével alakult meg a Budapesti Hangversenyzenekar is. Többek között Liszt, Debussy, Ravel budapesti fellépéseit is szervezték.
A céget 1949-ben államosították, s elkezdődött a Rózsavölgyi „kettős élete”: a kiadói tevékenység átkerült a Zeneműkiadóhoz, a kereskedelem pedig a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalathoz. 1961 a Rózsavölgyi történetének tragikus éve: egy tűzesetben a bolt eredeti berendezése s árukészletének jelentős része elpusztult. Számos régi relikvia, első kiadás, kézirat is a tűz martalékává vált. A bolt felújítása 1964 tavaszára fejeződött be. A rendszerváltás után többütemű átalakulással a Líra és Lant Kereskedelmi Rt. boltja lett a Rózsavölgyi. 1999-ben pedig az Athenaeum Kiadón belül újjáalakult a zenei kiadói tevékenység, levédették a Rózsavölgyi márkanevet. Ez év eleje óta ismét önállóan működik a Rózsavölgyi és Társa Kft. Tagjai: a Rózsavölgyi és Társa Zeneműbolt (Szervita tér 5.), a Kodály Zoltán Zeneműbolt és Antikvárum (Múzeum krt. 21.), valamint a Rózsavölgyi és Társa Kiadó.
– A magyar zenekultúra kevés olyan maradandó értéket és állandó megújulásban lévő intézményt tud felmutatni, mint a Rózsavölgyi – hangsúlyozta Hutira Albin. – Szabolcsi Bence találóan fogalmazott: „A Rózsavölgyi az egyetemes zenetörténet egy darabját jelenti”. A Rózsavölgyi nevet messze országhatárokon túl is ismerik. Napjainkban nálunk található Európa, de talán az egész világ egyik leggazdagabb kotta-, zenei könyv- és hangzóanyag-választéka. A boltba betérőnek lehetősége van kottát rendelni a világ szinte bármelyik zeneműkiadójától, rendelkezésére áll a zeneműjegyzék, katalógus, bibliográfia és a számítógépes kottakereső- szolgálat. Több mint 800 kiadótól 160 ezer féle zenemű, több mint 200 millió forintos készlet várja a vásárlókat. Korabeli újságokban tallózva egy régi Rózsavölgyi-hirdetésre bukkantam, amely a cég egész tevékenységének ma is mottója lehet: „Munkatársaink tudása nem arra szolgál, hogy a vevőt bármire is rábeszéljék, hanem hogy a választást megkönnyítsék. Azaz mindenkor a zenét szolgálják”.