Kálvária a Promontor-hegyen

A promontori kálvária megépítését Padányi Bíró Márton püspök engedélyezte, aki a fennmaradt iratok szerint nem ment el az avatóra, így helyette 1762. május 6-án P. Josephus kapucinus atya szentelte fel az emlékhelyet. Ezt 1808-ban a telepesek elbontották, és a mai kálváriát építették fel a helyébe. A létesítményt először 1934-ben, majd 1991–1993-ban restaurálták.

Egyazon időszakra teszik a helytörténeti kutatások a budafoki kálvária felállítását a Szent Lipót-plébániatemplom megépítésével. A katolikus templom alapkövét 1753-ban tették le Promontor telepesei. Az 1792-ben lejegyzett templomleltár pedig már arról tudósít, hogy ebben az esztendőben egy kálvária is állt Promontoron.
A kálvária megépítését a már akkor is aktívan tevékenykedő szőlőművelők kezdeményezték, akik Mittermayer Tóbiás Antal pesti városi tanácsnok segítségével 1761-ben megépítették a Krisztus szenvedései előtt tisztelgő emlékhelyet. A kálvária helyszínét az uradalom jelölte ki, egy üresen álló telken, a település határán lévő Schwarzenberg-hegyen. A Fekete-hegy ma a Kálvária-hegy nevet viseli.
A legelső kálvária a fennmaradt leírások szerint nagyon egyszerű volt, ám a három vörösfenyőből állított kereszt a település minden pontjáról szépen látszott. Az üdvözítő és a két lator alakját a nagyon szerény lehetőségek szerint, festett vaslemezből alakították ki; Szűz Mária, Mária Magdolna és Szent János a kereszt elé elhelyezett alakját is ezekből a vaslemezekből formázták meg.
A kálvária felállítását Padányi Bíró Márton püspök engedélyezte. Személyesen nem ment el az eseményre, így helyette P. Josephus kapucinus atya szentelte fel az emlékművet 1762. május 6-án. Promontor lakossága ettől kezdve a körmeneteket a Péter-Pál-kápolnától a kálváriáig tartotta, a kápolna és az emlékhely közti területet pedig Olaj-hegynek nevezte el.
Az egyszerű létesítmény a XIX. században már nem felelt meg a községnek, így 1808-ban a régi emlékhelyet elbontották. Sajnos az új kálvária tervezőjéről és megépítőjéről nem maradt fenn információ, az azonban tudható, hogy rózsaszínű márványból készíttették el a keresztet, az üdvözítő és a latrok alakját is. A korpuszok eltűntek, s helyükbe a ma is látható keménymészkő került; a létesítményt egy ballusztráddal kerítették le. A kőbábos mellvéden belül ismét elhelyezték Szűz Mária, Mária Magdolna és Szent János mását, valamint kialakították a szentsír-fülkét is. A szentsír-fülke jobb és bal oldaláról lépcső vezet fel az emlékhelyhez. 1831-ben elkészítették a keresztutat is, a stációk a temetőkápolnától vezetnek fel.
Az új kálváriát Marich János esperes 1808. november 3-án szentelte fel, melyet először 1934-ben újítottak fel. Erről egy ma is jól kiolvasható márványtábla tanúskodik: „Ezt a Golgothát a budafoki családok összegyűjtött filléreiből restauráltatta a budafoki oltáregyesület.”
Tíz éve restaurálták újból az igencsak megkopott és rossz állapotú kálváriát. A felújításkor a két lator alakját újravésték, Krisztust és a többi alakot pedig kipótolták.