Kelim – a szövött keleti szőnyeg

Alig van olyan műtárgyaukció Budapesten, amelyről hiányoznának a keleti szőnyegek, de az utóbbi években szaporodtak a szőnyeg bolti forgalmával foglalkozó műkereskedések is. Nemcsak a könyvek, albumok reprodukciói alapján mondhatjuk tehát, hogy egyre tágasabbnak tűnik a keleti szőnyeg varázslatos világa. Az viszont, hogy időben és térben annál is tágasabb, mint amilyennek gondoljuk, akkor lesz világos, ha a csomózott szőnyeg után a szövött szőnyeg, a kelim különleges darabjait veszszük szemügyre.
A legtöbb műkereskedőnél, aukciósházban a kelim, a csomózott szőnyeg mellett, mintegy jelképesen van jelen. A kelimszőnyegboltban viszont főszereplő, úgy tűnik, rangjának megfelelő képviseletet kapott Budapest belvárosában. Még akkor is, ha a kereskedői forgalomba ma már, ahogyan a csomózott szőnyegnél is, a kelimből is többnyire tizenkilenc–huszadik századi darabok kerülhetnek csak, hiszen a korábbiak vagy múzeumokban vannak már, vagy egyszerűen megfizethetetlenek.
A kelim legősibb példányait nem is szőnyeggel, iparművészettel foglalkozó közgyűjtemények, hanem régészeti múzeumok őrzik, hiszen a kelim hagyományai évezredekre nyúlnak vissza, kelimtechnikával készültek például azok a Kr. e. V–I. évszázadban készült szőnyegek, amelyeket görög sírokban tártak föl a Krím félszigeten. A későbbi évszázadokban a szőnyeg különösen azokon a vidékeken őrizte meg fontosságát, ahol a hegyek, éghajlati viszonyok ezt indokolták. Az uralkodói udvarokban, a városokban a csomózott szőnyeg művészete virágzott, a nomád népek azonban megőrizték az egyszerű módon szőhető kelim hagyományait. Sokféle nép sokféle hagyomány alapján dolgozott, mindegyik évezredek tudását örökítette át.
Jó hat évvel ezelőtt éppen ez az ősi tudás, a különleges motívumkincs ragadta meg az Anatóliában sátorozó kétgyermekes magyar házaspárt, Kardos Istvánt és Balogh Erzsébetet, akik azután úgy beleszerettek a kelimbe, hogy hamarosan gyűjteni kezdték, majd egy török nagykereskedő tanácsára belevágtak a műkereskedelembe is. A feleség vonzódását és tudását elmélyítette, hogy elvégzett egy szőnyegbecsüsi tanfolyamot. Három évvel ezelőtt a biológus-mérnök felmondta tehát köztisztviselői állását és megnyitotta a szőnyegboltot, amelynek alapterülete mára a kezdeti hetvenhat négyzetméter kétszeresére növekedett. A földszinti helyiség falain dekoratív, nagyméretű darabok függenek, a pincetérben a kelim kisebb méretű, igen gazdag kínálatot jelentő példányai.
Afganisztáni darabok éppen úgy megtalálhatók itt, mint perzsa, közép-ázsiai, kaukázusi szőnyegek. A legtöbb darab azonban Kis-Ázsiából származik, és nemcsak azért, mert a bolt tulajdonosait itt érte a meghatározó élmény, s itt alakultak ki elsősorban kereskedői kapcsolataik is. Az árut egyébként valóban a helyszínen szerzik be, s van számos olyan használati tárgy, amelyek csak készítőiknél, a nomádoknál érhetők el. A beszerzőút, illetve az áru megérkezésének időtartamát növeli, hogy a megvásárolt áru kivitelét a török nemzeti múzeummal is engedélyeztetni kell.
A „török kapcsolat” azért fontos elsősorban, mert az Anatóliában élő nomádok szőnyegei különösen ősi motívumkincset őriztek meg, olyat, amelynek antik előképeit a Chatal Hüyük területén végzett ásatásoknak köszönhetően Kr. e a VII. évezredre vezetik vissza. A turizmus élénkülése azonban éppen ezeken a tájakon érezteti hatását, hiszen, ahogyan a csomózott szőnyeg esetében is, az ősi eljárások kínálta lehetőségek itt könnyebben keverednek az eladhatóság szempontjaival, míg az eldugott tájakon élő nomád népek ma is kizárólag saját szükségleteik szerint dolgoznak. A szőnyegboltban a szövött szőnyeg legkülönbözőbb területekről származó példányai találhatók meg, a nagyméretű darabok mellett kisméretű használati tárgyak, például párnák, sótartók, sátorzsebek, de van díszes tevemelldísz is vagy sátorkarótartó, amelyet a sátor felállítása után földdel töltve nehezékként használtak tulajdonosaik. A legolcsóbb tárgyak ára néhány ezer, a legdrágábbaké félmillió forint körül jár. A szőnyeg azonban nem elsősorban üzlet, hanem egy különös, távoli, de egyre ismerősebbé váló kultúra képviselője a bolt tulajdonosai számára. Jól jelzi ezt, hogy immár két zenekar „támaszpont”-jává is vált a szőnyegbolt. A Dzsanlar régi török, a Kadim arab zenét játszik.