Lecke az államfőtől

Lassan két éve kísérhetjük figyelemmel a baloldali ellenzéki blokk pártjainak izzadságszagú törekvését, amellyel Mádl Ferenc köztársasági elnököt igyekeznek a napi pártpolitikai küzdelmekbe bevonni. Az MSZP és az SZDSZ ennek jegyében érkezett az államfőnél a választási kampányról tartott tegnapi egyeztetésre is, amelyet tévesen tulajdonít a sajtó nagyobbik része Kuncze Gábor szabad demokrata elnök kezdeményezésének.
A megbeszélés előtti napon példátlan támadást intézett a köztársasági elnök ellen az SZDSZ, amikor egyik ügyvivője, Fodor Gábor kijelentette: remélik, Mádl Ferenc pártkötődésein felülemelkedve, a nemzet ügyét szolgálva felszólítja a miniszterelnököt, hogy kövesse meg a hazaárulónak nevezett ellenzéket. Nincs szó tévedésről: az az SZDSZ sérti meg pártkötődést emlegetve a világéletében párton kívüli Mádl Ferencet, amelyik a saját egykori ügyvivőjét emelte 1990-ben az államfői székbe. Fodor nyilatkozata arra utal, hogy pártjával együtt nincs tisztában a köztársasági elnök alkotmányos státusával: a nemzet egységét kifejező államfőnek nem tiszte tanító bácsiként igazságot osztani az egymással perlekedő pártoknak. Mint azt Mádl Ferenc világossá tette, azért hívta össze a tegnapi egyeztetést, mert eldurvult a választási kampány, ami például a több stratégiai ügyben több ciklus óta fennálló nemzeti konszenzus felbomlásában nyilvánul meg.
Az SZDSZ tévedése persze érthető, hiszen a köztársaság korábbi elnökét folyamatosan az alkotmányos keretek áthágására bujtogatta. Nem csoda, ha nem tud mit kezdeni azzal az államfővel, aki az alkotmány rendelkezéseit ismerve és tudomásul véve folytatja tevékenységét. Mádl Ferenc az eldurvuló kampányt visszatetszéssel fogadó társadalom elvárásait közvetítette a pártok felé, de helyettük nem tudja feloldani a közéletet mérgező konfliktusokat, legyen szó a kampányban megjelenő idegengyűlöletről, a magánélet méltóságának megsértéséről, vagy bármely más, a pártokat egymásnak feszítő kérdésről. Ezt az alkotmány betűjével és szellemével összhangban lévő felfogást tükrözi a köztársasági elnöknek a hatpárti egyeztetést követően kiadott közleménye. Akinek van füle a hallásra, az pontosan érti ebből, hogy a politkai erők közül kit és mennyiben terhel felelősség a korteshadjárat elvadulásáért.
Csodát egyébként senki nem várt az egyeztetéstől, miután az MSZP és az SZDSZ előre feltételekhez kötötte konstruktív hozzáállását. A miniszterelnöknek például egy olyan kijelentéséért kellene bocsánatot kérnie, amelynek egyetlen fültanúja az igazmondásába vetett bizalmat számtalan más ügyben már eljátszó Keller László volt. A folytatás sem ígér sok jót, hiszen a baloldal a köztársasági elnökkel ellentétben úgy látja, hogy a külpolitika, a kormány integrációs és szomszédsági politikájának bírálata aggály nélkül a választási kampány témájává tehető.
Arról nem is beszélve, hogy az egyeztetésről távozó Kovács László szocialista pártelnök az MTI tudósítása szerint a következőket mondta: „az MSZP – ugyanúgy, mint eddig – ezután sem fog rágalmazni, vádaskodni vagy mocskolódni.” Ez az „ugyanúgy” felér egy hadüzenettel. Legalább tudjuk, mire számíthatunk a következő másfél-két hónapban.