Műkincsek – Árverések – Galériák

Jóval az új pénznemre való áttérés előtt elkezdték a vezető európai aukciósházak szoktatni a nemzeti és nemzetközi klientúrát az osztrák schilling, német márka, francia vagy svájci frank, olasz líra mellett párhuzamosan közölt euróárakhoz. A bécsi Dorotheum legutolsó – még elsősorban schillingben megtartott – porcelánárverése után nem lesz nehéz az áttérés a kontinentális valutára. A közel félezer tétel között ismét jól szerepelt a magyar herendi porcelán figurális kategóriában, dísz- és használati tárgyak, illetve teljes étkészletek terén egyaránt. A herendiek sorában érdekes volt ezúttal néhány teljesen egyforma tétel azonos kínálati sávban, végül mégis más-más leütéssel. Kisfaludi Strobl Zsigmond kardját néző huszárjának várnegyedbéli bronzszobrát nem kell bemutatnunk a magyar olvasóknak, sőt 1927 körüli, 40 centiméteres modelljének Belloni László által színesre festett, porcelán változatát sem, amely manapság is ott díszeleg szinte minden márkabolt kirakatában és számos magánlakás vitrinjében. Bécsben az „ikerpárból” az egyik példányt öt–hatezer schillinges sávjának alsó, a másikat pedig felső határán értékesítették. Munkácsy messziről felismerhető, jellegzetes mellszobra (25 centiméter magas, három–ötezer schilling között) visszamaradt, noha az ő freskója ékesíti a Kunsthistorisches Museum lépcsőházának mennyezetét. Ritkaságnak számított a Dorotheum eddigi gyakorlatában egy 1985-ös teljes sakkgarnitúra is, amelynek jelenlegi ára a kereskedelmi forgalomban 17 400 schilling, a szakértők mégis csupán 8–12 ezer schillingre taksálták, jó érzékkel, ugyanis elkelt ennek alsó határán. A sötét tábort kék-fehér kontrasztban, a világosat piros-sárga koloritban tartották, és helyenként aranyozták. A „kékfestő” alakok: a kötényes-mellényes gazda és fejkendős felesége mellett pörge kalapos, bő gatyás csikóslegény a lovas, a bástya „fakabátnak” csúfolt őrbódé mellett silbakoló perzekutor, s ott a falu dobosa is, a parasztok pedig kucsmás-subás juhászok pásztorbottal. A másik oldalon piros palástos, hófehér szakállú öreg király – jogarral és országalmával –, királyné virágcsokorral a kezében, a bástyán nyalka kuruc őrködik buzogánnyal, fess huszár fékezi a lovát, a gyalogosok pedig takaros, bő szoknyás menyecskék.
Az érdekesebb darabok és kisegyüttesek közül egy tarkabarka madaras-virágos, Rotschild-mustrás asztali lámpa – eredeti ernyővel – három–ötezer schillinges sávjának felső határán ment el. Egy ázsiai mintás, fedeles díszváza (ugyancsak 38 centiméteres magassággal) nem kelt el hat–tízezer schillingért, pedig pompás paradicsommadarakkal is dekorálták. Stílusbéli rokona, egy félméteres edény 1960-ból viszont elment 6–12 ezer schilling kínálati árának alsó határán. Egyformán taksáltak a Dorotheum szakértői – 3500–5000 schilling között – három különféle öszszeállítású tételt. Ezekből egy Apponyi-zöld virágmintás kaspó (díszes tartóedény) és váza 1980 tájáról az alsó értékén cserélt tulajdonost, egy pillangós-bogaras, Rotschild-mustrás másik kaspóért – áttört falú tállal és nyolc alátéttel együtt – a felső értékét is megadták, míg egy tizenegy részes dohányzógarnitúra valamivel többet, 5500 schillinget is megért új gazdájának, akárcsak egy tálalónak is használható asztali díszedény. Egy öt darabból álló tálkollekcióért – hasonló stílusban – az eredetileg elvárt négy–hétezer schilling helyett nyolcezer schillinget adtak.
Az étkészletek között egy 41 darabból álló mokkás- és teáskészlet – bíbor Apponyi-mintával – a 13–16 ezer schilling kikiáltási ár alsó határán cserélt tulajdonost, egy 23 részes teásgarnitúra 12–18 ezerről 25 ezerre szökött a licitálás hevében, egy gyümölcsmintás desszertgarnitúráért viszont 25–30 ezer schilling helyett csak potom 15 ezret adtak. Egy bíbormustrás, 39 részes Apponyi-étkészletért 14–20 ezer helyett 22 ezret fizettek, míg ennek zöld testvéréért, egy 61 részes „komplett” garnitúráért 28 ezret ajánlottak a patinás cég schilling alapon lezajlott utolsó licitálásán.