Új lapot nyit Budapest és Moszkva

Putyin az az ember, akivel lehet üzletet kötni, idézte George W. Bush Thatcher egykor Gorbacsovra vonatkoztatott, híressé vált kijelentését az orosz elnökkel tartott első, ljubljanai találkozója után. Az orosz és az amerikai elnök azóta már egymáshoz járnak vendégségbe, de jól ismeri a Kreml urát Tony Blair és Jacques Chirac is, azt pedig már számontartani is nehéz, hogy hányszor találkozott az elmúlt két évben Putyin és Gerhard Schröder. E világméretű összeborulásból, a nagy nyitásból azonban mintha kimaradna szűken vett térségünk, Kelet-Közép-Európa.
Az egykori szövetségesek a fojtó baráti ölelésből kiszabadulva a Nyugat felé fordultak, akárcsak a „nagy testvér”, amely elnézett az új demokráciák feje felett, látóköréből egész évtizedre kikerült e régió. Nehezen oldódtak a régi görcsök, fóbiák mindkét oldalon. Emitt mély nyomokat hagytak a történelmi sérelmek, amelyeken nehezen sikerül felülemelkedni, így sokáig eltakarták a Moszkva partján zajló történelmi léptékű változásokat. Amott sokáig éltek a birodalmi reflexek, ezáltal nem volt egyszerű áthidalni a hatalmassá vált ideológiai szakadékot, feldolgozni, hogy az egykori „fegyverbarátokból” ellenfelek lettek.
Az áttörést hosszú, kínos szünet után alig egy hónapja az orosz elnök varsói vizitje hozta meg, amely Putyin első térségbeli hivatalos útja volt. Ebben komoly szerepet játszott az a tény, hogy Lengyelország a régió vitathatatlanul legnagyobb súlyú állama. Az is elvitathatatlan azonban, hogy Varsó ébredt legelőbb. Történelmi sérelmeit, az elmúlt évek vitáit félretéve a lengyel diplomácia ugyanis egy ideje felismerte, hogy Közép-Európa a birodalomból kiszakadva sem fordíthat hátat a Keletnek, az Európai Unió és Moszkva egyre látványosabb közeledése láttán pedig értékként mutathatja fel, ha mindkét oldalon szilárd hídfőállással bír. Így előbb az előző kormány külügyminisztere, Bartoszewski, közben többször Kwasniewski, majd legutóbb az új kormányfő Miller is elzarándokoltak Putyinért Moszkvába.
Gyakorlatilag ezt teszi most Martonyi János külügyminiszter is, aki ma orosz kollégáján, Igor Ivanovon kívül találkozik Mihail Kaszjanov kormányfővel is. Magyarország ugyanis tavaly szeptember 11. után különösen szembetűnően lépéshátrányba került az orosz kapcsolatok tekintetében, amelyet most komoly erőfeszítések árán próbál ledolgozni. Ehhez kedvező légkört teremt az ősz óta különösen érzékelhető orosz külpolitikai nyitás, így Moszkva és Budapest immár egyaránt azon munkálkodik, hogy az elmúlt évek viharai után – jugoszláviai segélyszállítmányok körüli incidens, MiG-ek háttérbe szorulása, BorsodChem-ügy, lemondott orosz kormányfői vizit – új, tiszta lapot nyisson a kapcsolatok történetében, és információink szerint egyedül a hazai kampány hátráltat egy magas szintű találkozót.
Ezt indokolják a politikai tényezők mellett olyan érdekek is, mint magyar részről például a nagyon jelentős, évi kétmilliárd dolláros külkereskedelmi deficit csökkentése, az energiapiac uniós tagként előírt liberalizálásának kérdései, orosz oldalon pedig az energiapiac megtartása, a déli irányú olaj- és gázexport számára a tranzit biztosítása vagy a paksi atomerőmű felújításában, netán bővítésében való részvétel, valamint az, hogy az EU-csatlakozás közeledtével gazdasági értelemben egyértelműen felértékelődött a térség. Nem igaz tehát, mint azt Moszkva gyakran kifogásolta, hogy nincs miről tárgyalni. Arról nem is beszélve, hogy csakis e személyes találkozók oszlathatják a még mindkét oldalon meglévő maradék előítéleteket, tehetik átláthatóvá a kapcsolatokban meglévő homályos pontokat.
A siker záloga a pragmatizmus. Az, hogy végre Budapest is a jövő felé forduljon, félretegye történelmi sérelmeit, ideológiai alapú előítéleteit – ennek jele érződött már a műkincsügyben a viszonosság elfogadásával –, és gyakorlatias javaslatokkal álljon elő, valamint Moszkva is az egyenlő és kölcsönös partnerség alapján, átláthatóan, félreérthető szándékok nélkül, az elnökhöz hasonlóan középszinten is a politikai irányoktól egyenlő távolságot tartva, a múltbeli reflexeket elfeledve közelítsen Magyarországhoz.