A Benes-dekrétum európai ügy

Ha valaki jogsértő dekrétumokat akar bevinni egy jogközösségbe, az olyan, mintha számítógépes vírust hurcolna be egy működő komputerbe – jelentette ki lapunknak adott interjújában Bernd Posselt, az Európai Parlament (EP) tagja, aki a Magyar Páneurópai Unió és a Hanns Seidel Alapítvány vendégeként a Magyarország az Európai Unió kapujában elnevezésű fórumon szólalt fel.

Günter Verheugen, az Európai Unió bővítési biztosa a múlt héten úgy nyilatkozott: meg kell vizsgálni, hogy a jelenleg hatályos cseh törvények, melyek az elkobzott vagyontárgyakra vonatkoznak, tartalmaznak-e diszkriminatív elemeket. Hozzátette: ha igen, akkor valamit tenni kell. Ön hogyan értékeli a bővítési biztos szavait?
– A törvények nemcsak a vagyontárgyakat érintik, hanem sok mást is. Csehszlovákiában például létezett egy úgynevezett amnesztiatörvény, mely valójában büntetőtörvény volt. Ez a németeket, magyarokat és az „árulókat” – ez volt akkoriban a megfogalmazás – törvénytelennek nyilvánította. Vagy ott volt az állampolgárság megfosztásáról szóló dekrétum. De említhetnénk azt is, hogy annak idején egész csoportokat nemzetileg megbízhatatlanoknak nyilvánítottak: ők voltak azok a személyek, akik 1929 után egy népszámlálásnál magyar vagy német nemzetiségűeknek vallották magukat. Ha ezek még ma is hatályosak, az egyértelműen ellentmond a koppenhágai kritériumoknak, valamint az amszterdami szerződés diszkriminációellenes záradékának is.
– Mi lehet az oka ennek az úgymond stílusváltásnak? Jelentheti azt, hogy megváltozott az EU hozzáállása ehhez a problémához?
– Egyike vagyok a csehek és németek, a csehek és a szudétanémetek közötti megbékélés élharcosainak. A csehek és a szudétanémetek kapcsolata alapvetően olyan, mint egy felbomlott házasság. Évszázadokon keresztül ugyanabban az országban éltek együtt, ez később felbomlott és most szeretnénk újra összehozni őket – s ehhez bizalmat kell teremteni. Ha helyreállt a bizalom, akkor a nehéz problémákat meg lehet oldani. Bizalom híján azonban a legjelentéktelenebb apróság is katasztrófához vezethet. Akárcsak két ember között – ezért is szükséges a megbékélés és a bizalom helyreállítása. Úgy azonban nem lehet megbékélést létrehozni, ha a valóban létező problémákról nem veszünk tudomást vagy elfojtjuk azokat. S ez az, amit a szemére vetek Schröder kancellárnak és Günter Verheugennek is, akik nem vesznek tudomást a problémáról.
– Gondolja, hogy a jelenlegi cseh vezetéssel létrejöhet – ahogy ön mondta – a bizalom? Korábban voltak ugyanis olyan hangok, melyek nagy reményeket fűztek egy új cseh kormány megalakulásához.
– Igen, létrejöhet. Személy szerint úgy vélem, hogy a június 15-i csehországi választások után – függetlenül a választási eredménytől – a Cseh Köztársaságban generációváltás következik be. Egy pragmatikus nemzedék kezébe kerül majd a kormánykerék, amellyel valószínűleg könnyebb lesz beszélni. A szudétanémet tanács első elnöke vagyok, két éve választottak meg, s azon szudétanémetek közé tartozom, akik már az elűzetés után születtek. Az én nemzedékem Csehországban sokkal inkább pragmatikusabb. A fiatalabbak, a húszévesek, a következő generáció körében pedig azt észlelem: nem csak hogy pragmatikus, hanem morális nemzedék is. A legfiatalabbak, akik most kezdik tanulmányaikat – sok cseh diákkal, egyetemistával beszéltem már – tudni akarják, hogy mi is történt annak idején és a szüleiknek, nagyszüleiknek kellemetlen kérdéseket tesznek fel a történelemről. Én ezt jó fejlődésnek tartom.
– Ön alelnöke az Európai Parlament és Csehország közös bizottságának. Mit gondol, mennyire befolyásolhatja a Benes-dekrétumok ügye Prága uniós csatlakozását?
– Mint már korábban említettem, az a véleményem, hogy a Benes-dekrétumok ellentmondanak a koppenhágai kritériumoknak és az amszterdami szerződés diszkriminációellenes záradékának. Így tehát még az uniós csatlakozás előtt meg kell oldani ezt a problémát. Ha valaki jogsértő dekrétumokat akar bevinni egy jogközösségbe, az olyan, mintha számítógépes vírust hurcolna be egy működő komputerbe – tönkreteszi, illetve veszélyezteti a teljes számítógépes rendszert. Létre kell jönnie tehát egy cseh belső vitának. Ma ez a cseh médiában zajlik – kitűnően egyébként –, a cseh politikusok azonban nem ezt teszik, mivel jelenleg választási harc zajlik. Remélem, hogy a választások után a cseh politikai vita is folytatódik majd. Úgy vélem, cseh nemzeti érdek, hogy megszabaduljanak a Benes-dekrétumoktól.
– Bizonyára hallott a Magyarországon és a környező országokban, illetve a térség országai között kirobbant vitáról. Mi a véleménye erről?
– Nagyon fontosnak tartom. Ez a példa is mutatja – s ezért nagyon hálás vagyok Orbán Viktor miniszterelnöknek az ügyben kifejtett szavaiért –, hogy ez európai és nem csak kétoldalú probléma. Nem csak Schüssel, Orbán és Stoiber nyilatkozott ez ügyben, hiszen Luxemburg miniszterelnöke, Claude Junker is azt mondta, hogy a Benes-dekrétumok nem tartoznak a XXI. század Európájába. Az Európai Parlament is több ízben foglalkozott vele. Ezért nem értem, amikor állandóan azt mondják, hogy ez kétoldalú probléma. Ez ugyanis se nem bilaterális, se nem multilaterális ügy – ez az európai jogrend témája.