Alkotmányellenes a vádkiterjesztésre való felhívás

Alkotmányellenesek a büntetőeljárási törvény azon rendelkezései, amelyek a büntetőügyben eljáró bírót arra kötelezik, hogy hívja fel az ügyész figyelmét a vádkiterjesztés lehetőségére – derült ki az Alkotmánybíróság tegnapi határozatából.

Az Alkotmánybíróság (Ab) nyilvános ülésén – amelyen részt vett Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Polt Péter legfőbb ügyész is – Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke ismertette a taláros testület határozatát. Eszerint a testület alkotmányellenesnek nyilvánította a büntetőeljárási törvény azon paragrafusait, amelyek a bíró számára előírják, illetve lehetővé teszik a vád kiterjesztésére vonatkozó felhívást. A kifogásolt rendelkezések a testület szerint összemossák a bíróság és az ügyészség feladatait és szerepét.
Németh János a határozat szóbeli indoklásakor kiemelte: a bírói hatalom legfőbb sajátossága a semlegesség. A büntetőeljárás alkotmányos alapelve a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönítése. Mivel ugyancsak sérti az alkotmányt a 2003. január 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárási törvény hasonló tartalmú paragrafusának egyik bekezdése, az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést is megsemmisítette.
A taláros testület eljárását a Tapolcai Városi Bíróság egyik bírája kezdeményezte. A bíró lopás bűntette és más bűncselekmények miatt indított perben felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint a büntetőeljárásról szóló törvény több paragrafusa sérti az alkotmányban biztosított pártatlan bírósághoz való jogot.
A tapolcai bíróság hivatkozott arra is, hogy az alkotmány külön fejezetekben, szerkezetileg is elkülönítve határozza meg a bíróság és az ügyészség feladatait. Az alkotmány a bíróságok feladatává a bűncselekmények elkövetőinek megbüntetését, az ügyészség feladatává pedig a bíróság előtti vád képviseletét teszi. Ezzel van összhangban a büntetőeljárási törvény azon alapelve, amely szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. A bíróság a kifogásolt rendelkezés következtében azzal, hogy az ügyészt felhívja a vád kiterjesztésére, maga is vádlóként lép fel, majd utóbb lényegében a saját prekoncepcióját bírálja felül.
Az Alkotmánybíróság a tapolcai bíróság által felvetett probléma vizsgálatakor beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét is. A későbbiekben a taláros testület megállapította, hogy a tapolcai bíróság indítványa megalapozott. Az Ab most közzétett határozatának indoklásában emlékeztet arra: korábban már számos határozatában vizsgálta azt, hogyan érvényesül a bírói hatalmi ág függetlenségének és a bíróságok pártatlanságának alkotmányos követelménye, és külön tanulmányozta az igazságszolgáltatás alkotmányjogi fogalmát, a bíróságok, valamint az ügyészségek ebben betöltött szerepét.
A testület már tíz évvel ezelőtti határozatában is kimondta: a bírói hatalom a magyar parlamenti demokráciában is elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. Az Alkotmánybíróság leszögezte már azt is, hogy a bírói hatalom legfőbb sajátossága, hogy állandó és semleges. Ennek a semlegességnek pedig az a lényege, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve. Az Alkotmánybíróság idézi a büntetőeljárás alapelveit is, nevezetesen, hogy az eljárási feladatok, a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól minden esetben elkülönül.
A vádmódosítás az ügyész joga, ha ez nem kizárólagos, akkor nem egyeztethető össze az alkotmányos alapelvekkel. Az Ab hangsúlyozza azt is, hogy a büntető hatalom intézmény- és eszközrendszere közvetlen alkotmányos jelentőséggel bír, mert szükségképpen érinti az egyének alapjogait. A tisztességes eljárás követelményének alapfeltétele tehát, mint erre már korábban is utalt az Alkotmánybíróság, a vádlói és az igazságszolgáltatási funkciók szétválasztása. Az ügyészség és a bíróság feladatainak elkülönítése egyben eljárási garanciát is jelent a védelemnek. Tehát a büntetőeljárás végső szakaszában a bíróság vádhoz kötöttsége nemcsak az ügyész és a bíróság kapcsolatát határolja be, hanem a vádlottnak a védekezéshez való joga szempontjából is alapvető jelentőségű.
Az Alkotmánybíróság határozatának indoklásában utal az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a büntetőeljárás során a bíró által ellátott funkciók vizsgálata alapvető kérdés. Mindezekre az indokokra figyelemmel az Ab megállapította, hogy a kifogásolt büntetőeljárási rendelkezések szemben állnak az alkotmánnyal, ezért azokat megsemmisítette.