Kamera a zsebben

Miniatűr fényképek készítésére alkalmas fényképezőgépeket kémek számára már száz évvel ezelőtt is készíthettek. Apró mozdulat a kabátgombon, és már kész is volt a felvétel. Ha csak ez kell hozzá, ma már bárki lehet kém, hiszen az apró kamera — amibe már film sem kell — mindenki számára hozzáférhető. Van belőle zsebszámítógépbe beépített vagy ráilleszthető, illetve telefonhoz való változat is. Berlinben a Deutsche Telekom berlini konferenciaházának avatóján Gerhardt Schröder kancellár rádiótelefont kapott ajándékba. Egy készüléket, amelynek alján ott ékeskedett a kis kamera. Ez az egyik olyan eszköz, amitől a telefontársaságok a forgalom további növekedését várják, és aminek a használatára például a Westel már fel is készült. Hiszen mire másra lenne jó a mumus, a multimédia üzenetküldő, mint arra, hogy ne csak elmondjuk barátunknak a telefonba, mit látunk a Lehel csarnokból hazafelé tartva, hanem meg is mutassuk neki. Vagy akár magát a csarnokot, ha nem találunk benne egy árust, hátha segít eligazodni.
A most bevezetés alatt álló MMS-ről, mumusról 2000 óta írogatnak a szaksajtóban, de karrierje az idén kezdődik. Bár igyekeznek összekapcsolni az SMS-sel, nagy köztük a különbség. A mumussal jóval több adatot lehet egyik telefonról a másikra átküldeni. Egy SMS mintegy száznegyven karakteres — bájtos —, míg egy átlagos mumusüzenet harmincezer lesz a bevezetéskor, és később akár száz kilobájtos is lehet. Ennyi adatot nem is lehetne a jelzéscsatornában átküldeni — mint az történik az SMS esetében —, tehát a multimédia üzenetek adatként, mégpedig WAP-os adatként indulnak a készülékről, és adatként landolnak a címzettnél. Ez megoldhatóvá teszi egy átmeneti időszakban, hogy egyszerű WAP-os telefonon is meg lehessen nézni, amit egy újabb keletű, mumuskész készülékről nekünk küldenek. A mumusüzenet tehát gyakorlatilag úgy néz(het) ki, mint egy honlap vagy egy hangos, képes levél. Lehet rajta formázott szöveg, kép, sőt mellékelhetünk mellé hangfelvételt és rövidfilmet is.
A mumust a WAP Forum a Wireless Application Protocol 2.0 ajánlásában definiálta, fejlesztése Nokia, Motorola, Ericsson összefogással kezdődött, amihez azóta a Siemens is csatlakozott. A technikai részleteket három szabvány adja meg. A 3G TS 23.140 Multimedia Messaging Service szabályozza hozzá a harmadik generációs rádiótelefon-hálózati átviteli dolgokat, a WAP MMS Architecture Overview az alkalmazási szintet és a WAP MMS Message Encapsulation az üzenetfelépítést és a kódolásokat. Miután nálunk egyelőre nem a harmadik generációs, hanem a két és feledik GPRS adatátviteli hálózaton keresztül mozognak a mumusok, ebből Magyarországon csak a két utóbbi rész érdekes.
Az MMS-hálózat a WAP-átjárókra támaszkodik, de szükség van hozzá külön MMS-proxykra — átmeneti üzenettárolókra — és -kiszolgálókra, amelyek kapcsolatot teremtenek a villámlevél-kezelő internetes postahivatalokkal.
Első változatában az MMS a WML mellett — mint WAP-os alkalmazásnak ez szinte kötelező — a Synchronized Multimedia Integration Language-dzsel (szinkronizált multimédia integrációs nyelv; SMIL) dolgozik. A Microsoft, a Macromedia, a Real Networks, az Intel, a Philips és mások által támogatott SMIL 2.0 2001 augusztusa óta élő ajánlás.
A WML-lel, mint azt a gyakorló WAP-ozók jól tudják, mindent meg lehet csinálni, ami a böngészéshez kell. Kezeli a hiperlinket, a képeket, és van benne egy korlátozott stíluslap-támogatás is. Az SMIL ezen túl megy, bonyolultabb elrendezések is megoldhatók vele, tudja az időzítést, a szinkronizációt, és animációt is kezel. Egy mumusüzenetben ott vannak a megjelenítési utasítások, és ott vannak a multimédia objektumok, vagyis a képek, filmek, hangfelvételek, amelyekre a megjelenítési utasítás URL-ekkel hivatkozik. Az MMS alkalmazásszintű szolgáltatás, ami szükségessé teszi, hogy a biztonságról alacsonyabb szinteken gondoskodjanak az átviteli rendszerek. Erre való a Wireless Transport Layer Security (drót nélküli átviteli rétegbeli biztonság; WTLS), amit a WAP-átjáró biztosít.
A WAP egy másik előnye, hogy támaszkodni lehet a mumusban a WAP felhasználói ágensprofilra, egy protokollra, amely tájékoztatja a kiszolgálót az előfizetői készülék — telefon, zseb- vagy noteszszámítógép stb. — képességeiről, valamint az átviteli hálózat milyenségéről. Hasonló eszköz a világhálón is létezik, a kifinomultabb honlapok előbb kifaggatják a bejelentkező böngészőjét, hogy kicsoda-micsoda, és aztán annak megfelelően küldözgetik a flesheket és egyéb virtuális leleményeket. Ugyanígy, akcióról akcióra kell a mumuskezelőnek is kiderítenie, hogy a címzett mit tud fogadni, hiszen a készülékek között hatalmas különbségek vannak sávszélességben, színtudásban, a képernyő — kijelző — nagyságában, felbontásában, de még a megjeleníthető karakterekben is.
Amire szükség van ahhoz, hogy mumust tudjunk egymásnak küldözgetni:
—MMS-csomópontok a mobilhálózatban;
—MMS Server (Center) tárolja, és amint lehet, továbbítja az MMS-üzenetet;
—MMS Relay létesít kapcsolatot az MMS Server és a külső — internet — hálózatok között;
—gyors adatátviteli megoldás a hálózatban (GPRS, EDGE vagy 3G).
Minél gyorsabb a hálózat, annál több adatot lehet egy másodperc alatt eljuttatni a készülékről a bázisállomásra és vissza, tehát annál összetettebbek lehetnek a mumusok. A harmadik, negyedik generációs hálózatban már akár a videokonferencia — közvetlen üzenetkapcsolat — is elképzelhető.
Az MMS Server (MMSS) — vagy másképpen MMS Center — az a számítógép, ahova beérkeznek az elküldött mumusok, és ahonnan aztán alkalmas pillanatban eljutnak a címzetthez. Tehát nagyon megbízhatónak és — ha az SMS karrierjéből indulunk ki — jól méretezhetőnek vagy már eleve nagyon nagy kapacitásúnak kell lennie. Az a jó MMSS, amely egyben sokféle elérésű is, tehát nemcsak a mumuskész készülékre tudja továbbítani a mumusüzenetet, hanem máshova is. A jövő nyilván az egységes üzenetkezelés lesz, ennek az MMSS-nek össze kell olvadnia az internetes postahivatallal, és nemcsak az azonnali továbbításra, hanem a valahonnan valahogy bejelentkező címzettel való kapcsolatfelvételre is késznek kell mutatkoznia. Az amerikai Comverse ezt Multi-Access MMSC-nek nevezi. A sok elérésű mumuskiszolgáló többek között arra képes — Westel-bejelentés szerint ezt tudja az Ericsson tesztrendszer —, hogy mumuskezelő nélküli, sima WAP-os készülékre is küldjön üzenetet, amit aztán a WAP-tallózóval lehet megnézni-meghallgatni-elolvasni.
Kép: Fájl tipus: FotóGrafikaAnimációDiagramKépFotós:©Tiger Aspect-A Die Presse rajzaA Hét műsorátólA szerző felvételeA szerző rajzaAarvigAFPÁllami Erdészeti szolgálatAndriska TiborAPAP – Gary C. KnappAP – John McConnicoAP – Lee Jae-wonAP – Marcelo HernadezAP – Marco Di LauroAP – Mark HumphreyAP – Maxim MarmurAP – NASAAP – Phil Noble-PAaAP – Ron FrehmAP – Rudi BlahaAP – Shabbir Hussain ImamAP – Ted BlackbrowAP – US Coast Guard – Tom Sp..APEH – Magyar Nemzet grafikaarchívATVBárány ZoltánBBCBege NóraBeliczay LászlóBernA mumus megjelenése előrevetíti a sokoldalú közvetlen kapcsolat lehetőségét, tehát azt is, hogy képekben tudjanak az emberek egymással kommunikálni. Amit az egyik zsebszámítógépre rajzol a tulajdonosa, azt mindenki azonnal látni fogja, akivel kapcsolatban van, távolságtól függetlenül, ami szélesre tárja a kaput a ma még csak zárt szobában, komoly felszereléssel bonyolítható videokonferencia előtt. A megvalósítás, az egységes üzenetközvetítő rendszer középpontjában valószínűleg egy intelligens útválasztó áll majd, amely képes lesz arra, hogy bármilyen eszközről érkező üzenetet — villámlevelet, mumust, távmásolatot, SMS?t — fogadjon, és ha a címzett éppen vonalban van, akkor a megfelelő formában küldje tovább, ha pedig nincs, továbbítsa egy tárolóra. A működéshez gyártófüggetlen működésére van szükség a rendszer alkotóelemeinek, a különféle felhasználói eszközöktől az MMSS-ekig illetve utódaikig, a multimédia útválasztókig. Ennek elősegítésére alakította meg a CMG Wireless Data Solutions, a Comverse, az Ericsson, a Logica, a Motorola, a Nokia, a Siemens és a Sony Ericsson a multimédia üzenetkezelés együttműködési csoportját. Az Interoperability Group feladata, hogy egyengesse az utat a mumus bevezetése előtt. Ennek érdekében ajánlatot tesznek a különböző gyártók által fejlesztett eszközök közötti együttműködési vizsgálatok rendjére.

KÉPFELIDÉZÉS ÉS INTERNET
A képekkel való kommunikáció legnagyobb akadálya az, hogy az emberek többsége nem festőművész, nem tudja gyorsan papírra vagy képernyőre vetni azokat a képeket, amelyek megvillannak előtte. Ebben segíthet rövidesen — tíz-húsz éven belül — a számítástechnika és az internet azzal, hogy hatalmas képi adatbankok tartalmát gyorsan újrafeldolgozva állítja elő a képet a képernyőn, érzékenyen követve a rajta matató ujjat. Valószínű, hogy az ilyen rendszerek eredetileg nem azért születnek majd, hogy a bennünk lévő képeket anélkül tudjuk mással megosztani, hogy magyaráznánk, hanem közvetlen üzleti céllal azért, hogy az internetes kereskedelemben legyártathassuk magunknak pontosan azt a ruhakölteményt, amelyet elképzeltünk.
Adatbázis-kezelők fejlesztői már évek óta dolgoznak azon, hogy néhány jellemző rész alapján elő tudjanak hozni képeket, és a DB2-höz, az Informixhoz, a CA Jasminhoz léteznek is a megfelelő eszközök. De megvan a másik oldal is, lassan meg sem lehet különböztetni egy filmben, hogy a díszletek, tárgyak közül mi az, ami valódi, és mi az, amit csak a számítógépes rajzolók fantáziája alkotott. A Harry Potterben a gyönyörű berendezések, vagy akár az Abszol út, ahol a varázslóboltok vannak, számítógéppel is megalkothatók lehettek csakúgy, mint a sok száz fiók a varázslópálcaboltban, vagy az, ahogy a varázspálca-próbálgatás közben összetörik benne egy és más. Nem is beszélve az időnként áthelyeződő lépcsőkről. Az, hogy milyen gépen és kik tudják használni az animációs programokat, már csak processzorkapacitás kérdése. Milyen nagyszerű is lesz, amikor bemondunk néhány alapparamétert a számítógépnek — mert a megnevezésre azért a gondolatolvasó feltalálásáig mindig szükség lesz —, majd végigsimítjuk a képernyőt, és megjelenik rajta az elképzelt jelenet Rembrandt vagy Illés Árpád stílusában. Itt-ott igazítunk rajta, és már mutathatjuk, vagy küldhetjük is — mumusként — annak, akivel éppen csevegésben vagyunk.