Nagyon kis gazdák

Valamelyik szomszédom kérdezett a múltkor, mondjam már meg, hány darab kisgazdapárt van ebben a pillanatban idehaza. Váratlanul ért a kérdés, meg aztán nem is voltam úgy öltözve, hogy nekem itt most kisgazdapártok létszámáról kell beszámolnom, mondtam is mindjárt, fogalmam sincs, öttől tízig minden lehetséges, legbiztosabb, ha tárcsázza a különleges tudakozót.
Ezen így el lehet nevetgélni egy darabig, hehehe, mennyi itt a kisgazdapárt, van ugye a független, aztán a történelmi, az igazi, a magyar, meg a még függetlenebb, végül a T.-né Cseh Mariska fémjelezte Torgyán Párt (ők is függetlenek – főleg a valóságtól).
Szívemből mondom, sírhatnékom támad, ha ilyesmiről esik szó. Kisgazdák, agónia. Jó hat esztendeje Csurka Istvánt kérdeztem a vegetáló kis-kisgazdákról, mire azt mondta, Torgyánt a baloldalról küldték bomlasztani. Négy évvel később szinte szó szerint ugyanezt hallottam Nagy Ferenc Józseftől, az FKGP korábbi elnökétől: hát persze, hogy bomlasztani küldték a nyájas szónokot. Szalámizni. Darabokra cincálni, elemeire bontani a patinás pártot. Nem véletlen, hogy az MSZP ma már lehetséges partnerként emlegeti a Torgyán-féle kisgazda csoportosulást.
Hát ezt mondtam az érdeklődő szomszédnak is, mi mást mondhattam volna. Pozdorjává zúzódott a kisgazdapárt, Lányi Zsolttól Liebmann Katalinig, Maczó Ágnestől Cseh Sándorig mindenki mondja a magáét. Torgyán József minden önállóan gondolkodó kisgazdát páros lábbal kirúgott a pártból. Ebben a pillanatban Gyimóthy Gézával kettesben üldögélnek a Belgrád rakparti székházban, és azon gondolkodnak, kit lehetne még kirúgni.
Tartok tőle, a szomszéd nem Torgyán Józsefre adja majd a voksát áprilisban, jó fejű, értelmes embernek látom, akiről lepattan a butaság és a demagógia. Ha meg hibbantnak nézik, attól egyenesen ideges lesz.