A rendszerváltozást követő években Kőbányát a béke szigeteként emlegették a botrányoktól hangos budapesti önkormányzatok között. Az utóbbi időszakban egyre több ügyről, cívódásról lehetett hallani. Mi okozza az ellentéteket?
– Lassan tizenkét éve vagyok polgármester. Két cikluson át Kőbánya valóban kiemelkedett a fővárosi kerületek közül abban, hogy a fontos döntések szinte kivétel nélkül demokratikus vitákban születtek. Alapvető változást hozott, hogy 1998-ban a képviselő-testületben a korábbi egyensúly felborult, az MSZP–SZDSZ-koalíció minősített többséget szerzett. Ugyanakkor a választópolgárok a polgári pártok által támogatott jelöltként harmadszor is engem választottak meg polgármesternek. Ezek után egy példátlan döntéssorozat eredményeképpen a polgári oldal képviselői közül senki sem lehetett bizottsági elnök, és állandósultak azok a vita nélküli, előre eldöntött folyamatok, amelyek nem szolgálták a kerület érdekét. Alkalmazkodtam az új helyzethez, feladataimat most is aktívan elvégzem, és mindig fellépek azokban a témákban, amelyek a lakosság érdekeit alapvetően érintik. Ez nem volt eredménytelen, dacára annak az erőszakos magatartásnak, amit a baloldal tanúsított. Úgy érzem, összességében egy évtized alatt nagyon sokat fejlődött a kerület, az alapvető városfejlesztési irányok többségükben nem sérültek helyrehozhatatlanul.
– A hatalmas volt ipari területek gyakran kihasználatlanul állnak, másrészt itt nem a leggazdagabb emberek élnek. Mivel törhet ki az önkormányzat ebből a helyzetből?
– Az ipari zónák többnyire lakóterületek közelében találhatók. Az úgynevezett profiltisztításhoz több évtized is kevés, azonban bizonyos eredményeket már fel tudunk mutatni. A városközpontban elhelyezkedő ipari területek lakókörnyezetté alakítása stratégiai kérdés. Történelmi helyzetbe kerültünk: amennyiben ezeken a volt telephelyeken kicsiben ismét ipari termelés kezdődik, raktározással vagy más hasonló funkcióval hasznosítják a „rozsdazónát”, akkor a terveink hosszú időre megvalósíthatatlanokká válnak. Ez nem szolgálná a kőbányai lakosság szociális helyzetén segítő önkormányzati politikát sem. Jelenleg a fővárosi forrásmegosztásból kiegészített állami támogatásokat további kerületi összegekkel kell kipótolnunk, hogy hatékony szociális hálót tudjunk működtetni. Sok visszajelzést kapok a lakosság részéről, hogy az önkormányzatot valóban gondoskodó önkormányzatnak tartják az idősellátásban, a munkanélküliek segítésében és a gyermeknevelés támogatásában egyaránt. Az otthonteremtéshez már hosszú évekkel ezelőtt kiemelkedő támogatást adtunk. Az ingatlanárboomot nem tudtuk követni a támogatások arányos növelésével, mégis – a kormányzat által biztosított kedvezményekkel együtt – ez ma már egyre több kőbányai családnak nyújt kézzel fogható lehetőséget.
– Visszatérve a fejlesztésekhez, mondana konkrétumokat?
– Néhány nap múlva adják át például az Árkád bevásárlóközpontot az Örs vezér terén. Ezzel csaknem négyéves, kemény előkészítő munka eredményét élvezhetjük, nem beszélve arról, hogy végérvényesen megszűnnek az itteni balkáni állapotok.
Nem messze innen, a Fehér út mentén van egy nagy, mintegy nyolcvanhektáros, elhanyagolt fővárosi terület, amelynek felhasználásáról nagyot álmodtunk. A 2012-es olimpia megrendezésének ügyét az elmúlt hetekben nagyon sok polgár támogatta, új nemzeti mozgalom indult. A jelenlegi bozótos terület alkalmas és megjelölhető az olimpia egyik helyszíneként. Kőbánya egyébként is kapcsolódik a Népstadion, a megépülő új Budapest Sportcsarnok, a Hungexpo, a Lóversenypálya alkotta sávhoz, és ide tartozhatna a Fehér úti terület, ahova még egy stadion is épülhetne a 2008-as futball Eb-re. Az olimpiai falut is felépíthetnék itt, és ez nagy lehetőség lenne nemcsak az ország, Budapest, hanem Kőbánya számára is.
– Tavaly a régi sportcsarnok bontásából származó veszélyes hulladékokat raktak le a kerületben, néhány méternyire egy lakóteleptől. Ráadásul az elmúlt években jó néhány környezetszennyezési ügy pattant ki a volt bányák helyén kialakított szemétlerakók körül.
– Éppen azért dolgoztunk az elmúlt tizenkét évben, hogy Kőbánya ne legyen a főváros hátsó udvara. Két óriási szemétlerakó működött itt még a múlt évben is, mindkettőben megszűnt a hulladékelhelyezés.
Az önkormányzat napi kérdésként foglalkozik a területek rekultivációjával, és a lakosság számára megnyugtató felhasználás lehetőségeivel. Például a Gergely utcában már elfogadott szabályozási terv született egy park létesítéséről. Ennek érdekében megvásárolnánk a területet úgy, hogy a vételárból levonnánk a helyreállítás költségeit. Ebben az esetben akár európai uniós támogatásokra is sikerrel lehet pályázni. A hírhedt Akna utcai bányával is hasonló elképzeléseink vannak. A BS-törmelékek ügye várhatóan a napokban lezárul, és a Keresztúri útról több minisztérium és a MÁV segítségével elszállítják az ide lerakott húsz-harminc- ezer köbméternyi betontörmeléket.
– Az elmúlt években a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a fővárosban is beindult a bérlakásépítés. Kőbányán már áll a sokat vitatott százlakásos ház. Beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
– Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben konszenzusos beruházás volt a százlakásos ház. Mindenki egyetértett azzal, hogy bérlakásépítésbe kell fognia az önkormányzatnak. A vita arról szólt, hogy a ráfordított 1,8 milliárd forintot a lehető leghatékonyabban költsük el, és a mai igényeknek megfelelő lakható környezetet alakítsunk ki. Nem volt értelmetlen a vita, hiszen az eredetileg döntően egyszobásra tervezett lakásokat ennek nyomán később áttervezték. Az MSZP–SZDSZ-es testületi többség egyes tagjainak állítása szerint politikai okból nem kaptak támogatást a Széchenyi-tervből a százlakásos házra. Ez nem fedi a valóságot. A százlakásos ház már épült, amikor a Széchenyi-tervet meghirdették, a négyzetméterárak messze a tervben akceptált árak fölött mozogtak. Ezért nem kapott a kerület támogatást. A jövőben ki kell használnunk a Széchenyi-terv lehetőségeit. Hamarosan a Kolozsvári utca és a Bánya utca sarkán lévő területre nyújtunk be pályázatot. A Mázsa téren pedig évek óta zajlik egy felvásárlási folyamat. A teljes terület birtokbavételére törekszünk, komoly befektetőkkel tárgyalunk, már egy opciós szerződést is megkötöttünk. Reményeink szerint több tízmilliárdos beruházással egy teljes értékű városrészközpont jönne létre szolgáltató és lakófunkcióval.
– Tizenkét évnyi polgármesterség után most országgyűlési képviselőjelölt. Ősszel azonban önkormányzati választások is lesznek. Mik a tervei?
– Amennyiben áprilisban nyerek, szeretnék elindulni a polgármester-választáson is. Nem hatalomvágy vagy funkcióhalmozás ösztönöz. Azok a polgármesterek, akik a parlamentben is dolgoznak, nagyobb mozgásteret kapnak olyan volumenű problémák megoldásához, amelyek minisztériumi vagy magasabb szintű közreműködést igényelnek. Kőbányán sok mindent megoldottunk már, azonban vannak olyan problémák, amelyeket hosszú ideje hurcolunk magunkkal. Ezek rendezését segítheti, ha országgyűlési képviselő is vagyok. Szeretném, ha minél többet tudnék a kerületért tenni.
origo.hu
Magyar Péter-hazugságok: Hann Endre és a Medián legnevetségesebb trükközései
