Táj, lavórnézetből

Elkoszolódott a periféria. Nálunk, Mátyásföldön például derékig gázol az ember a kidobált lavórokban, hervadt sezlonokban, hogy a macskatetemekről már ne is beszéljek.
Aktív kerületben ilyenkor levelet fogalmaznak meg az éppen hivatalban lévő környezetvédelmi miniszterhez, hogy szégyellje magát, adjon vissza megbízatást, mandátumot, repigolyóstollat, mindent, rosseb a hozzáállásába.
De maradjunk csak Mátyásföldön. Hiszik, nem hiszik, minden héten érkezik egy-egy új sezlon a sarki földútra, amit aztán kedvesen körbedobálnak mindenféle használt tárggyal a rászorulók.
Zajlik az élet.
Elképesztően bunkó tud lenni az ember. Kifelé snájdig, nyakkendős, affektálós, csupa mandzsettagomb, póz meg grüberli – miközben meg éjszaka odaáll az utánfutójával az utcád sarkára, és sitty-sutty ledob öt köbméternyi mocskot, sittet, elenyészett lótetemet, rohadjon az előtted, abból baj nem lehet.
Azért távol van még az Európa, vagy hogyan is hívják.
Gondolom, hasonló a probléma Pestszentimrén, Angyalföldön, Kaszásdűlőn és a Filatorigátnál is. És ez nagyon szomorú.
Körülbelül egy kilométerre van tőlünk a hivatalos szeméttelep, táblák jelzik, merre kell kanyarodni, a vak is odatalálna – csakhogy a mi vademberünk attól különbözik a homo sapienstől, hogy fütyül a szeméttelepre, fütyül a táblákra, a törvényre, mindenre és mindenkire.
A magyar periféria vadembere a tudomány és a civilizáció mai állása szerint szelídíthetetlen. Szép szó, rábeszélés, pofon, pénzbírság lepereg róla. Csak hordja a ménkű sittet rendületlenül a jegenyék melletti földútra. Arcán közöny. (Fejlettebb példányoknál vigyor.) Pedig az említett vadember első ránézésre igazi emberre hasonlít. Két lábon jár, feje, füle, hangképző szervei ugyanott vannak, mint a mieink, ruházatot visel, sőt kisteherautóval, utánfutós személyautóval közlekedik. (Mozgása gyors, percek alatt ledobál a platóról sittet, lavórt, sezlont, szemetet, autógumit.)
Vademberünk annyira bunkó, hogy igazából nem is lehet haragudni rá. Aki ennyire előember, abból valószínűleg hiányzik valami, és ott fölösleges a szó. Lyukas zsákba nem érdemes magot tölteni. A vadember szelídíthetetlen, rács mögött a helye. Mutogatni kell.