A Neue Zürcher Zeitung, a brit közszolgálati adó, a BBC, valamint a vezető amerikai pénzügyi lap, a Wall Street Journal kivételével a külföldi sajtó szinte naponta – a kétely legcsekélyebb említése nélkül – visszhangozta az SZDSZ és az MSZP politikusainak és értelmiségi holdudvarának a magyarországi szélsőségek, az antiszemitizmus és rasszizmus veszélyéről és kormánytényezővé válásáról szóló vádjait. A „fejlett demokráciák” sajtója betegre aggódta magát Magyarország vészterhes jövője miatt. Az osztrák média a választások előtt már nyílt utcán történő rendszeres zsidóverésről tudósított, Egri Oszkárra, a Mazsihisz ügyvédjére hivatkozva. Vasárnap – a francia és magyar választások után – mindez egy csapásra megváltozott. Most végre a tények, és nem a paranoid rémálmok, illetve kampányszándékkal írt hazug vádak foglalkoztatják a világsajtót.
Az amerikai sajtó is sokkolt állapotban ontja a Franciaországban történtekről szóló vezércikkeit, tudósításait és helyzetelemzéseit. A Washington Post című liberális lap szerint a franciáknak a szavazáskor megnyilvánuló akaratát a változó világtól való félelmük és politikusaik iránti undor vezette. A szélsőségességet jutalmazták, miközben „bűzös választási káoszt” okoztak a Jean-Marie Le Penre, a durva, idegengyűlölő és tehetséges politikusra adott szavazataikkal. Megdöbbentő, írja a lap egy másik vezércikkében, hogy Le Pen a második lett, ő, aki 18 évvel ezelőtt kijelentette: a szavazók tudják, ő hangosan kimondja azt, amit mindenki csak magában gondol. Le Pen második helye katasztrófa a francia baloldalnak, mert most a jobboldali jelöltre, Chiracra kell szavaznia a második fordulóban, minthogy ennyire csapnivaló a francia elnökválasztási rendszer . A főváros lapja keserűen emlékeztet arra is, hogy az elnökválasztáson Jean-Pierre Chevenement, az a baloldali jelölt is indult, aki kijelentette, hogy az Egyesült Államok az oka „a franciák szervezett elhülyítésének”. De sem Chirac, sem Jospin nem volt éppen amerikabarát: a kampányban mindketten időt szakítottak arra, hogy a múlt héten a Vivendi Universal tévé tulajdonosát támadták, amiért annak „amerikai koncepciói” vannak.
A lap egy másik cikke Jörg Haider osztrák néppárti politikust idézi, aki kijelentette: mindenkit szélsőségesnek kiáltanak ki, aki a túlzott és a nyakló nélküli bevándorlással szemben fellép, de Európa polgárait a címkézés már nem zavarja. A lap idézi Párizs szocialista polgármesterét, Bertrand Dalanoe-t is, aki kijelentette: „Gátat kell építeni a szélsőjobb ellen, mert a szélsőjobb rasszista, antiszemita és vichyista”.
„Dühös emberek” – ezzel a címmel megjelent elemzésében a vezető amerikai lap, a New York Times azt állítja, a franciák azért mérgesek, mert a bevándorlóktól hagyományos értékeiket látják veszélybe kerülni. A lap egy másik írása hangsúlyozza: a vasárnapi eredmények nem növelik az Egyesült Államokban a Franciaország iránti bizalmat. Amerikában Franciaországot már eddig is annak az európai országnak tekintették, amelyik a legkevésbé hajlandó az Egyesült Államok utasításait követni. Sok amerikai keserűséggel látja azt is, hogy Franciaország a közel-keleti konfliktusban a palesztinok pártját fogja. A Bush-kormányban meglévő franciaellenes hangulatot az elnökválasztás kimenetele tovább fokozza. Európai körképében a lap idézi Blastik Judit 57 éves budapesti könyvesbolt-tulajdonost is, aki azt hitte, ha a magyar „jobboldal” nem kerül a parlamentbe, akkor ez Franciaországban sem jelent „problémát”.
A Wall Street Journal, az amerikai pénzügyi körök vezető lapja úgy találja, hogy az európai baloldal a berlini fal lebontása óta botladozik és keresi létezésének indokát, valamint rejtegeti szekrényében a baloldal csúnya csontvázait. A baloldal egyedül Angliában tudott sikeres lenni, mert ott felhagyott a szocializmussal. A francia választásokkal a régi baloldalt temették, írja a konzervatív lap.
Az International Herald Tribune, a Párizsban szerkesztett globális amerikai lap a francia választásokkal kapcsolatban az európai antiszemitizmus erősödésére összpontosítja figyelmét. Példaként idézi a La Stampa című olasz lapban megjelent karikatúrát, amely Jézust mutatja születése után, amint a jászolból egy izraeli tankra kikandikálva azt mondja: „Csak nem akarnak megint megölni?”, valamint egy dán lutheránus püspököt, aki a koppenhágai katedrálisban tartott szentbeszédében Ariel Saronnak a palesztinokkal szemben tanúsított magatartását Heródes királyéval hasonlította össze, aki Bethlehemben minden kétévesnél fiatalabb csecsemőt lemészároltatott.
Az antiszemitizmus ügyében leginkább érintett országban, Franciaországban, a Libération című liberális lap francia arabokat és zsidókat szólaltat meg. Egy tunéziai bevándorolt a nemzedékét félti, egy francia zsidó pedig már bőröndjét csomagolja. A lap idézi a Sasz nevű az izraeli ultraortodox párt vezetőjét is, aki felhívta a franciaországi zsidó közösséget, hogy vándoroljon ki Izraelbe.
A Daily Telegraph című brit konzervatív lap szerint nehéz manapság franciának lenni. Főként, ha arra gondolunk: a franciák erősködtek annyira az Ausztria-elleni szankciók bevezetéséért. A lap egy másik cikke ugyan üdvözölte a francia szavazást, mint „a korporatív eurókorrektség elvetését” és élvezettel konstatálta Franciaország EU-partnereinek döbbenetét, ám leszögezi: Le Pen harapós rasszista.
A londoni bulvárlap, az Evening Standard Le Pen eredményét egy vérszívó vámpír sikeréhez hasonlítja és, mint írja: jelzi azt, mi történhet, ha a politikusok nem foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyek az embereket érdeklik. Márpedig ez jellemző az egész kontinensre. Az egykori francia gyarmat, Algéria egyik lapja, a Quotidien d'Oran Le Pen OAS-beli múltjára utalva elemzésének ezt a címet adta: „Algéria egykori kínzójának sikere”, és a Nemzeti Front vezetőjének szellemi atyját Hitlerben találja meg.
A belga Le Soir szerint Le Pen sikere láttán a francia köztársaság szíve vérzik és a Szajna könnyektől csordul túl.
A China News Agency, a kínai hírügynökség „a francia demokrácia történelmének példa nélkül álló, megdöbbentő megszégyenüléseként” értelmezi a történteket.
A spanyol középbal El País szerint a francia demokrácia elvesztette tündöklését, és ha továbbra is figyelmen kívül hagyja az országban lejátszódó súlyos konfliktusokat, nemzetközi befolyását is elveszíti.
A La Stampa című mérsékelt olasz lap értékelése szerint Le Pen felemelkedése egy hatalmas mentális katasztrófa gyümölcse és a francia uralkodó osztály teljes csődje.
Az Il Giornale című szintén olasz, jobboldali lap azt írja, nem Le Pen második helye érdekes, hanem a francia baloldal veresége, mely annak tudható be, hogy ez a baloldal éppen olyan önelégült, éppen olyan arrogáns, éppen anynyira hajlamos a beavatkozásra és a médián keresztül történő manipulálásra, mint az olasz.
A vezető olasz lap, a Corriere della Sera idézi Maurizio Gasparrit, a Berlusconi-kormány egyik (posztfasiszta) miniszterét, aki szerint a szavazás eredménye az eurókatasztrófa felé támolygó baloldal összeomlását jelzi.
Az Aszahi Simbun című balközép japán lap szerint a szélsőségek felé való csúszás Európában már szabállyá lett.
„Milyen mélyre süllyedhet még a szabadság, egyenlőség és testvériség országa?”, idézi a Süddeutsche Zeitung müncheni liberális újság jeruzsálemi tudósítója egy izraeli lap kérdését. A tudósítás szerint az izraeli napilapok, az ottani rádió- és televízióállomások mindegyike kiemeli, hogy Le Pen antiszemita. Emlékeztetnek arra is, hogy még két hete Párizsban a baloldali franciák az izraeli megszállás ellen tüntetve plakátot tartottak a magasba, amelyen a Dávid-csillag és a horogkereszt közé egyenlőségjelet tettek és Hitlert Ariel Saronnal vonták párhuzamba.
Izraeli kormánykörökben pedig a Le Penre adott szavazatok hatalmas arányát arra szolgáló bizonyítékként értékelik, hogy Franciaországban az antiszemitizmus újjáéledt. Az izraeli belügyminiszter pedig felhívta a francia zsidókat, hogy csomagoljanak és vándoroljanak ki Izraelbe.
A Kronen Zeitung nevű osztrák konzervatív lap kárörömmel emlékeztet arra, hogy „az osztrákok nem felejtették el azt, amikor a párizsi lapok egymással versengve nevezték Ausztriát reménytelen náciországnak”. A lap idézi Leszek Millert, a lengyel szociáldemokrata miniszterelnököt is, aki szerint Le Pen sikere veszélyezteti az EU bővítését, valamint egy görög napilapot is, amely szerint „Európa megfagy, ahogyan a fasizmus kibontakozik és a vámpír újjáéled„.
Így lehet vége a háborúnak
