Montenegróban szinte senki sem elégedett az ország jövőbeni státusával. Aki maradt volna Szerbiával, annak ez a rendezés gyakorlatilag az elválást jelenti. Hiszen a meglévő helyzetet – a majdnem különélést – törvényesíti. Tetejében okkal tarthat attól, hogy ez a hároméves különélés nem a szövetség fenntartását eredményezi majd, hanem éppen a teljes szétválást. Aki viszont a kicsi köztársaság függetlenségéért szállt síkra, annak ugyancsak csalódnia kellett, hiszen a közös államalakulat nem szűnt meg, s három évig lehetőség sincs erre, megakadályozva ezzel azt is, hogy a büszke montenegróiak maguk dönthessenek saját országuk sorsáról. Ilyen helyzetben – amikor a megosztott montenegrói lakosság körében az elégedetlenség, a kiábrándultság és az elkeseredés az úr – a politikai stabilitás fenntartása megvalósíthatatlan feladat volt. A lapok politikai válságról cikkeztek, és már nem zárható ki a rendkívüli választás sem.
Szerbia és Montenegró viszonyának most már a parlamentek által is jóváhagyott átrendezésére – tehát a szövetség fenntartása, illetve a függetlenség elodázása – kormányválságot idézett elő a kisebbik köztársaságban. A Szociáldemokrata Párt (SDP) kilépett a koalícióból, a Liberális Szövetség (LS) pedig megvonta a parlamenti támogatást, ami után nem volt más választása Filip Vujanovics kormányfőnek, mint visszaadni a megbízatást Milo Djukanovics államfőnek. A távozó miniszterelnök bejelentette, hogy már a héten megkezdi a konzultációkat két volt partnerével, az SDP-vel és az LS-szel. Jóllehet nem hivatalosan Vujanovicsot emlegetik kormányalakítóként, erre még nincs hivatalos megbízása, s a SDP éppen a megbízott kormányfő személyéről kíván tanácskozni az államfővel. A személyi kérdéseket megelőzően azonban Djukanovicsék mást szeretnének tisztázni. Azt a politikai alapot lefektetni, amelyre felépülhetne a jövőbeni koalíció. A liberálisok azonban nem így látják, szerintük ugyanis Djukanovicsnak kötelessége mindjárt kinevezni a kormányalakítót. Ez az ő dolga, a miénk pedig nyilatkozni, hogy elfogadjuk-e – hangoztatták, s mindjárt hozzátették: a liberálisok hamarosan ismertetik kormányzati szerepvállalásuk feltételeit, az egyik közülük, hogy ne Vujanovics kapjon megbízatást. A montenegrói alkotmány szerint, ha a szkupstina nem fogadja el az elnök javaslatát, akkor tíz napon belül új személyt kell beterjesztenie. Ha a parlament két hónap alatt sem szavazza meg a megbízott kormányfőt, akkor kiírják a rendkívüli választásokat.
A politikai elemzők egyetértnek abban, hogy nehéz lesz áthidalni a nagy megosztottság előidézte politikai válságot Montenegróban. Most a kormányalakítás kínos tárgyalásai következnek, aminek az a célja, hogy „minőségibb” – tehát ne kisebbségi – kabinet jöjjön létre, ám kevés remény van arra, hogy ez majd sikerül is. A közvélemény-kutatók szerint ugyanis a közös állam fennmaradását pártolók tábora, a Jugoszláviáért Koalíció a szavazatok 35,3 százlékát szerezné meg, a függetlenségpárti DPS–SDP-koalíció pedig 27,2 százalékát, az őket támogató LS – amely megalakulása óta a függetlenségen kívül más alternatívát nem fogad el – 8,1 százalékra számíthat. Pontosan kiegyenlítődtek tehát az esélyek: 35,3 százalék mindkét nagy tábornak. Bulatovicsék azért hozták be Djukanovicsékat, mert az utóbbi – a függetlenség – hívei tiltakozásuk és kiábrándultságuk jeléül tömegesen döntenek a választási absztinencia mellett.
Északi Áramlat: az őrizetbe vett ukrán tiszt vallomásától retteghet Kijev
