- MAGÁNRENDELŐ -

Hölgyeim és Uraim! És most elsősorban a középkorosztályt szólongatom. Tegyék a szívüket a kezükre: ugye önök is őriznek néhány erősen titkolt emléket a számítógépekkel vagy tartozékaikkal történő legelső találkozásaikról, amikor még a szerkentyűk nevét sem ismerték, nemhogy a működésüket. Nem tudom, jól teszem-e – szégyen oda-vissza –, elmesélek egyet az én élményeimből:
Volt egy ismerősöm, Károly, aki sohasem lett a barátom. Szerencsés eset, mert egyikünk sem bánta. Az a típus volt, aki már gyerekkorában tudta, mit akar, és ifjú sihederként is csak az értelmes dolgokra szeretett időt szentelni, például a tőzsde vagy a napi politika kérdéseire. Mindig lenézte azokat, akik hülye viccelődésre fecsérlik életüket, beleértve engem is.
Jó néhány évvel ezelőtt valamiért mégis fel kellett hívnom őt, aki – becsületére legyen mondva – kedvesen üdvözölt, és kérdezte, miben segíthet. El is kezdtem a mondókámat, de ismerősöm egyszer csak kis türelmet kért tőlem, mert egyik kollégája megszólította.
Azt kérdezte Károlytól – tisztán hallottam –, hogy mit tegyen, nem működik az egere. Emlékszem, nagyon dühös lettem magamban, miért kell megszakítani a beszélgetésünket ilyen marhasággal, miért viccelődik valaki az én számlámra. De nem baj – gondoltam –, mert Károly úgyis elvégzi helyettem a piszkos munkát, mindjárt jön a megsemmisítő rendreutasítás. Ő aztán sohasem tűrte az ilyen ízetlen tréfákat. De Károly így válaszolt:
– Próbáld megpiszkálni az egér golyóját.
Mint aki halála előtt néhány másodpercben végigéli élete legfontosabb mozzanatait, egy szemvillanás alatt átfutottam addigi ismereteimen, felidéztem Károllyal kapcsolatos emlékeimet, akivel szemben mindig önuralmat kellett tanúsítanom, mert sose díjazta infantilis poénjaimat.
És most itt ez az egér! Ráadásul annak is a golyója…
Ki lehet az az illető, aki ilyen készséges választ kapott Károlytól erre a kérdésre? Lehet, hogy a vezérigazgató, akinek a bogara az egere? Akit az egész irodaház tolerálnia kénytelen, ha előhozza szerencsétlen egértémáját? Vagy tényleg egy egér lakik a vezérigazgató irodájában, és megszerette? És miért nem működik? Mit kellene csinálni egy működő egérnek, mi lehet az igazgató elvárása? Körbe kell rohangásznia az irodában meg-megrágva az íróasztal lábát? Netán cincognia is kell sajtot követelve? Vajon hogyan lehet eleget tenni az igazgató egérelvárásainak? A válaszból megtudtam: meg kell piszkálni a rágcsáló – hát hogy is mondjam… – golyóját.
Honnan ez a felismerés? Az igazgató csak akkor kedves, ha az egere „működik”, és az egész irodaházban szájról szájra terjed a hír, miszerint a kis dög csak akkor hajlandó cincogva szaladgálni, ha megpiszkálják a golyóját? És miért nem az igazgató piszkálja meg?
Undorodik tőle?
Nem is tudom… különös világban élünk. Körülbelül idáig jutottam elmélkedéseimben, amikor az igazgató újabb meglepetéssel szolgált:
– Már megpiszkáltam, de így is akadozik.
Na, ezt azért nem gondoltam volna. Szóval az igazgató túl van a piszkáláson – tehát szó sincs fanyalgásról –, de hogyhogy akadozik? Szaggatottan szaladgál, vagy…? Csak nem?! Végül is a golyóit piszkálják. Ebbe nem is merek belegondolni. Most már biztos: az igazgató egy hím egeret molesztál, és az összes beosztott ezt helyénvalónak tartja. Mi lehet az a dolog, ami miatt ennek az igazgatónak ekkora tekintélye van? Olyan nagy a fizetés, vagy van valami még titkosabb dolog? Esetleg mindenki rászokott az egérre, és ez szenvedéllyé vált az irodákban? Netán egérorgiák zajlanak esténként túlóra címén, amire fel kell készíteni a kis, nyomorult nagyfogút?
Károly kérte, hogy hívjam vissza később, mert kollégájának segítenie kell, hogy tovább tudjon „dolgozni”. Amikor visszahívtam, már nem volt szó az egérről, mindketten kerültük a témát. Szegény egér…