Tollhegyen

Orvosért kiáltanak a dombóvári szocialisták, nem kizárt, hogy megcsípte őket a butabogár. Én kifejezetten a helyi pártelnökért aggódom, bár személyesen nem ismerem, hál’ Istennek.
Néhány adat Dombóvárról. Tolna megyében fekszik a Kapos partján, még az Árpád-háziak alapították, hol a törökök, hol az osztrákok rombolták le, jobbágyfaluvá szelídült, ám – hála Baross Gábornak – 1873-tól vasúti gócpont lett, s 1970-től ismét város.
A mai városnak azonban kevés köze van a régihez. Minap például temetési szertartást tartottak odahaza a szocialista városlakók (őket is befogadta a város), akik később fölhevülten – így értesült lapunk – karóra tűzték Fehérvári Tamás fideszes képviselő portréját, majd arra egy papírkoszorút akasztottak. Ezután – folytatódik az újságtudósítás – a koszorút és más tárgyakat (köztük egy narancsot) a város központjában megásott sírgödörbe temették. Nem baj, jön majd április hetedike, mondhatnánk – de lépjünk át a történteken.
Dombóváron karóba húzták a város fideszes képviselőjét, még ha képletesen is.
Nem hallottam bülbülszavú Kovács László szánom-bánom beszédét az esemény kapcsán, azt sem láttam, hogy valamely helyi karakán szocialista ember úgy vágta volna ki a karóba húzós dombóvári hóhért a helyéről, hogy leég alatta a kifutópálya.
Csönd volt Dombóvárott, hallani lehetett a fű növekedését, és ez sokunkat arra engedett következtetni, hogy arrafele megállt az élet, Horn Gyula rácsimpaszkodott az óramutatókra, esetleg Medgyessy sztárproletár és kisegítőbankár tartott megelőzően mélyenszántó beszédet. Ha dombóvári lennék, ordítanék.