„Bársonyos” monitorizálás

Nincs mit cifrázni: az új magyar kormány politikai államtitkára – az Európa Tanács Romániát monitorizáló bizottságának elnökeként – hazudott, és elárulta az erdélyi magyarságot. De lássuk szép sorjában a tényeket. Az Európa Tanács (ET) 1997-ben úgy döntött, hogy Romániát monitorizáló bizottságot hoz létre, mert az ország több kérdésben rászolgál a figyelemre. Gondok voltak ugyanis (többek között) a szólás- és sajtószabadsággal, a homoszexuálisok jogaival, és nem teljesült az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 176/1993-as álláspontjában megfogalmazott, illetve az 1123/1997-es határozatban kért visszaszolgáltatás sem a történelmi egyházak javára (szó szerinti megfogalmazásban a restitutio in integrum elv alapján). A monitorizáló bizottság ez utóbbi teljesítésének egyesztendős határidőt javasolt. Öt évvel a döntés után a Bársony András szocialista képviselő vezette bizottság megszüntette Románia monitorizálását, mert – véleményük szerint – az ország teljes mértékben teljesítette a megszabott feltételeket. Amikor Tőkés László püspök szóvá tette a szocialista képviselő tévedését, az így nyilatkozott a Népszabadságban: „(a bizottság) tevékenysége nem arról szólt, hogy Tőkés László püspök hány ingatlant kért vissza. (…) Nincs olyan európai normatíva, amely külön foglalkozna az egyházi tulajdon visszaszolgáltatásával.”
A megszüntetés nem csak magyar részről okozott botrányt. Már a bejelentést követő sajtótájékoztatón kiderítették a román újságírók, hogy a bukaresti hatóságok hazudtak, félrevezetve az Európa Tanácsot. Az Adevarul például első oldalán hozta, hogy Románia úgy szabadult meg a monitorizáló bizottságtól, hogy a román parlamenti küldöttség vezetője, Victor Hrebenciuc idén márciusban egy olyan bizalmas jelentést tett le az ET asztalára, amelyben arról értesítette őket, hogy a román törvényhozás törölte a szólás- és sajtószabadság alkotmányellenes korlátozását lehetővé tevő passzusokat (ez a hatóságokat és a köztisztviselőket volt hivatott védeni). A jelentéssel ellentétben ezek a passzusok még mindig érvényben vannak, mert a képviselőház törölte (illetve módosította) ugyan, de a javaslat eltűnt a szenátus fiókjaiban, ott még nem is tárgyalták. Hatályba pedig csak a két döntés után kerülhet.
Bársony András szocialista képviselő – a monitorizálás beszüntetését bejelentő sajtótájékoztatón értesülve erről – pár kínos pillanat után úgy fogalmazott: a román ET-küldöttség jelentéséhez (hangúlyozzuk: ez bizalmas volt – a szerk.) egyetlen román ellenzéki párt vagy civil szervezet sem fűzött semmilyen megjegyzést vagy kritikai észrevételt, így ők kizárólag a hivatalos információk alapján hoztak döntést. A hajmeresztő érvelés annál is inkább sántít, mert volt még egy cinkosa: a bizottság alelnöke, Frunda György, az RMDSZ szenátora, így pontosan tudnia kellett, hol áll a módosító törvény és miért. Tiszteletbeli elnökétől, Tőkés Lászlótól arról is tudhatott, hogy miként áll az országban az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye.
Az esemény jókora belpolitikai botrányt okozott. Most maradjunk csak a magyar vonatkozásoknál: az RMDSZ belső ellenzékének is nevezett Reform Tömörülés tegnapelőtti állásfoglalásában kifejtette: számukra értelmezhetetlen Bársony András szocialista képviselő bukaresti kijelentése. Úgy vélik, hogy az ET dokumentumairól, Románia nyilvános vállalásairól nemcsak bizottsági elnöki kötelezettségeiből eredően, hanem a határon túli magyar közösség sorsáért felelősséget érző anyaországi politikusi minőségében is tudnia kellett volna. Azt már mi tesszük hozza, hogy Bársony András a külügy politikai államtitkári székének várományosa, s így a tervek szerint az ő feladata lesz a határon túli magyarság ügyeinek kormányzati koordinálása. A király-hágó-melléki református egyház közleményében ez áll: „Egyértelműen megállapítható, hogy országunk nem, vagy csak részben teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket az Európa Tanácsba való felvételekor előírtak számára. Következésképpen a múlt héten Bukarestben ülésező monitorizáló bizottság ez ügyben olyan egyoldalú politikai döntést hozott, amely nem vette figyelembe az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos követeléseit. Egyházunk és a többi kisebbségi testvéregyház mély sajnálattal tapasztalja, hogy az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért folytatott küzdelemben magyar érdekvédelmi szervezetünk az európai követelések szigorú és maradéktalan betartása, valamint a kisebbségi egyházak, illetve kisebbségi magyarságunk érdekeinek következetes képviselete helyett lépten-nyomon a román kormánynak a mieinket keresztező érdekeit részesíti előnyben.”
Az RMDSZ hivatalos politikájával egyet nem értő erdélyi politikusok azt remélik, Bársony nyilatkozata csupán szakmai és politikai tájékozatlanság, netán szerepzavar, és nem a határon túli magyar közösségek érdekeit felvállaló anyaországi külpolitika változásának félreérhetetlen jele. Hasonlóképpen gondolkodik a kolozsvári Szabadság jegyzetírója is, aki Bársony kifakadására (Tőkés sem saját egyházának, sem saját országának nem használ) kifejti: „úgy látszik, a két szocialista politikus egyetértése előre vetíti a két szomszédos, baráti, szocialista állam kormányainak leendő egyetértését a kisebbségi, egyházi és nyilván diplomatikus félretájékoztatás ügyében.”
A román hatalom most az újságírókat vádolja, hogy nem lojálisak hazájukhoz, gáncsoskodnak, szemére vetve a hatalomnak a saját hazugságait. Pedig a román kollégák csak azt írták le, amit Tőkés László immár tizenkét esztendeje hangoztat: a román politizálás porhintés a Nyugat szemébe, miközben a felmerülő, megoldásra váró gondokat változatlanul szőnyeg alá seprik. Sajnálatos, hogy ehhez partnerek immár a budapesti kormánypártok is, nem beszélve az RMDSZ-ről, mely paktumpolitikájával legitimizálja a helyzetet, bokrétaként tündökölve Románia demokratikusra átmázolt kalapján.
A kolozsvári Szabadság jegyzetírója így fejezi be írását: „Őszintén szólva engem elképeszt és megdöbbent ennek a bizonyos Bársony András nevű úriembernek az a mondata, hogy az egyházak tulajdon-visszaigénylése Romániában jóval meghaladja azt a szintet, mint amilyet például Magyarország a saját egyházaival szemben vállalt. Valószínűleg Bársony András sem gondolta komolyan ezt a félretájékoztatást, amelynek valóságalapja körülbelül annyi, mint Nastase miniszterelnök újabb újságíró-ellenes kirohanása. A magyar politikus úgy tett Bukarestben, mintha szívvel-lélekkel a románok malmára hajtaná a vizet, anélkül, hogy a román kormány ezt valóban meg is érdemelné. Nyilatkozataival túltett a franciákon is, akik Románia feltételek nélküli integrációját támogatják. Tizenkét évvel a romániai rendszerváltás után mégis történt annyi fejlődés ebben az országban, hogy józan gondolkodású románok (is) keményen tiltakoznak a hazugság, a külföld felé történő igaztalan magamutogatás ellen. Úgy érzem, magyar politikusainknak mellettük a helyük, hiszen ennek az országnak akkor lesz bármiféle boldogulási esélye Európa porondján, ha mindenkori politikai elitje leszokik a hazugságról, a félretájékoztatásról. (…) A nyugati döntéshozó fórumok pedig akkor segíthetnek igazából Románián, ha továbbra is keményen számon kérnek, és kötelezik vállalásai betartására. Más út nincs Európába!”
Könnyen megeshet, hogy az Orbán Viktor által javasolt polgári körökre Erdélyben is szükség lesz hamarosan – Bukarest és Budapest ellenében ott is van mit megvédeni.