Környezetbarát emblémák kavalkádja

Bár közel tíz éve létezik, meghatározó segítséget nem nyújt a környezettudatos vásárlóknak a magyar környezetbarát védjegy, a zöld cédrus. Ma ugyanis csak százhúsz termék viseli magán az emblémát, miközben a boltokban számos „önjelölt” környezetbarát termék található, amelyeken hivatalos szerv jóváhagyását nem élvező zöld fenyőfákat, feliratokat és más jeleket helyeztek el. Egyes külföldi emblémák ugyancsak megtévesztőek, mert a látszat ellenére nem a termék környezetkímélő mivoltát jelzik. Aki mégis megtalálja a cédrusos jelölést, biztos lehet benne, hogy alapos vizsgálatnak alávetett árut vesz kézbe.

Magyarországon egy 1993-as kormányhatározatot követően hozták létre a környezetbarát termékek minőségtanúsító rendszerét, amelyet a környezetvédelmi minisztérium égisze alatt működő Környezetbarát Termék Kht. működtet. A rendszert részben a környezet iránti felelősségtudat erősítése, a környezeti szempontból kedvezőbb tulajdonságú termékek és eljárások alkalmazása érdekében vezették be, de a célok között szerepelt a fogyasztók ez irányú tájékoztatása is. Így ugyanis elvileg megszűnt az önkényes tájékoztatás lehetősége, illetve az az ellentmondásos gyakorlat, amelyben az érdekelt gyártó vagy forgalmazó – esetleg nem mindig megalapozottan – saját maga minősíthetette környezetbarátnak a termékét.
– A magyar környezetbarát védjegy, a zöld cédrus nemcsak a termék egyes jellemzőit, hanem az előállítás folyamatát is minősíti – mondta Frigyer Attila, a Környezetbarát Kht. igazgatója, hozzátéve: például az egyik legismertebb embléma, a német „Grüne Punkt” csupán azt jelenti, hogy Németországban befizették a csomagolás ártalmatlanításához szükséges hozzájárulást.
– A magyar környezetbarát termék minősítést kizárólag kiváló, jól használható, környezetvédelmi szempontból kedvező tulajdonságokkal bíró árucikk kaphatja meg, amelynek gyártása során a lehető legkevesebb környezetszennyezés keletkezik – tudatta a szakember. A gyártási technológiák e célból történő átalakítása hosszú távon megtakarítást jelent, ennek ellenére hazánkban csak tizenkilenc cég pályázott sikerrel a tanúsítványra. Noha a százhúsz, környezetbarát termékké minősített árucikk kevésnek tűnik, Frigyer Attila szerint Európában csak Németország jár előttünk, ahol már a hetvenes években bevezették a minőségtanúsítási rendszert.
A környezetbarát termék emblémát hiába is keresnénk az élelmiszereken vagy a mosóporokon: előbbiek nem vonhatók be a minősíthető termékek körébe, a tisztítószerek, mosószerek gyártói közt pedig elenyésző a pályázat iránti érdeklődés. Ez Nyugat-Európában sincs másként, aminek oka, hogy például a foszfátmentes mosópor még nem jelent környezetbarát terméket – a foszfátot helyettesítő anyagok ugyanis adott esetben még károsabbak lehetnek a környezetre.
A pályázat nyertesei a védjegyhasználatért a minősített termék nettó forgalmának két ezrelékét fizetik – ez az arány a forgalom nagyságának függvényében csökken. A díjból befolyt összeg a kht. működését nagyjából fedezi, de ez a valós kiadásoknak csak egyharmada, a további költségeket állami forrásokból állják.
Frigyer Attila szerint a védjegyhasználat a cégeknek jóval nagyobb előnyökkel jár, mint az előírt díjfizetés: a védjegyes árut gyártó, forgalmazó cégek termékdíjkedvezményre jogosultak, előnyt élveznek a közbeszerzési és a szakminisztériumi pályázatok elbírálása során, s lehetőségük van e cikkek vámtarifájának csökkentésére is. A legszámottevőbb előny, hogy a környezetbarát minősítés pozitív tulajdonságokat sugall, amelyek az adott terméket megkülönböztetik a konkurencia által piacra dobott, minősítéssel nem rendelkező árucikkektől.