Orosz álmok

Gazdasági erejét, fogyasztási szokásait tekintve a lassan formálódó orosz középosztály a 60-as évek eleji amerikai színvonalnak felel meg. Félő azonban, hogy ezen a szinten is marad, a hosszú idő után először érezhető fellendülés megreked, ha az elkövetkező években nem kap befektetések formájában jelentkező komoly tőkeinjekciót a méreteit tekintve legfeljebb a hollandnak megfelelő belső orosz piac.

A középosztály fogalma az utóbbi években az egyik legdivatosabb kifejezés lett az orosz szociológiában. Szentpéterváron még társadalmi-politikai szervezetet is létrehoztak ilyen névvel, amely manifesztumot adott ki Oroszország polgáraihoz. Ez hangsúlyozza, hogy a „nagyszámú és erős orosz középosztály nemzeti eszménk, hazánk felvirágzásának” alapja. A nevezett réteg társadalmi jelentőségéről a piacgazdaság, a reformok visszafordíthatatlansága és a szociális stabilitás szempontjából többször beszélt Putyin elnök is.
S hogy mit jelent a középosztály a 144 milliós Oroszországban? A statisztikák szerint jelenleg a lakosság három százaléka nevezhető gazdagnak, ezzel szemben 37 százaléka szegény, 30 pedig nyomorban él. Logikusnak tűnhet, hogy a fennmaradó 30 százalék számítható a középosztályhoz. Ha azonban alaposabban a dolgok mögé nézünk, akkor kiderül – állapítja meg a Novosztyi számára írt elemzésében Vlagyimir Filippov szociológus –, hogy bizony csak a harmada felel meg e kategória követelményeinek. Az idesoroltak 60-70 százalékának havi jövedelme ugyanis nem haladja meg az 500–700 dollárt, ami nyugati mértékkel a társadalom legkisebb bevétellel rendelkező rétegét jellemzi. Ennél is lényegesebbnek tartja, hogy az orosz középosztály tagjainak többsége nem érzi magát valódi tulajdonosnak. Az okok a 90-es évek kezdetén végrehajtott privatizációra vezethetők vissza. A hírhedt „részjegyaukciók” és más kerülő utak révén ugyanis az állami tulajdon meghatározó része azok kezébe került, akik nem vettek részt a megteremtésében, és nem készültek fel az irányítására sem.
A középosztály kialakulását lelassította az 1998-as pénzügyi válság, amely különösen e társadalmi réteg államba vetett bizalmát rendítette meg, és arra ösztönözte, hogy a feketegazdaságba meneküljön. A születő középosztály erősödését bürokratikus korlátok is fékezték, és a kistulajdonosokat keményen sújtotta a különböző bandák zsarolása is. Mindezek eredményeként a középosztály nem vált az orosz társadalom politikai folyamatokra is ható szociális-gazdasági gerincévé. A helyzet azonban fokozatosan javul. Bevezették a természetes személyek egységes 13 százalékos jövedelemadóját, a vállalkozások engedélyhez kötésének listáján a korábbi kétezer helyett ma csak száz kitétel szerepel, egyszerűsödött a vállalkozás létesítésének eljárása. Ezeknek is köszönhetően az egyéni befektetések hét-nyolc százalékkal nőttek. Mindez persze nem utolsósorban azzal is magyarázható, hogy immár második éve emelkednek – önmagukhoz képest látványosan: tavalyelőtt tíz, tavaly nyolc százalékkal – az orosz állampolgárok bevételei. Ez természetesen a fogyasztói piac évenként mintegy 30 milliárd dolláros megerősödésével is járt. Az összlakosság mintegy 20 százalékára tehető középosztály ebből a jelenleg 200 milliárd dollár felé közelítő nagyságú piacból 50 százalékban részesül, növekedésének ez a valódi motorja. A 60-as évek Amerikájának, az akkor felvirágzásának küszöbén álló ottani középosztálynak megfelelő szintet, az anyagi helyzet javulását azonban Oroszországban ma még jelentősen akadályozza az import magas hányada a fogyasztásban, a nemzeti valuta viszonylag alacsony árfolyama, valamint a hitelrendszer fejletlensége.
Az Ekszpert nevű folyóirat és a Monitoring.ru csoport felmérése alapján az átlag orosz havi bevétele 320 dollárra, a matematikai közép pedig családonként évi 12 ezer dollárra tehető. Ebből kilenc százalékot tudnak megtakarítani, a többit felélik. A bevételek nagyságát tekintve jobb helyzetben vannak a férfiak; csupán a 30 és 42 év közötti nők veszik fel a versenyt az erősebb nemmel, hiszen az ő esetükben csupán hatszázalékos a lemaradás. A legjobb anyagi helyzetben a fiatal, három évnél nem régebben alapított, egyelőre gyermek nélküli családok vannak, jövedelmi szintjük 13 százalékkal haladja meg a középosztálybeli átlagot. Mintegy 32 százalékuk az ingatlanon kívül bármihez gond nélkül hozzájut. A jövedelmi viszonyok alakulására nagy hatással van a képzettség. Az aspirantúra vagy a második diploma 15 százalékos többletet jelent, míg a csupán középfokú végzettséggel bírók 11 százalékkal maradnak el az átlagszinttől. Fontos tényező még a tevékenység önállósága: a vállalkozók jövedelme lényegesen meghaladja az alkalmazottakét. A szakemberek örömmel konstatálták, hogy a lakóhely egyre kevésbé határozza meg a bevétel nagyságát. Míg két éve a moszkvaiak lényegesen jobb helyzetben voltak, ma a fővárosban élő és a vidéki középosztálybeliek 70 százaléka a kocsi és a lakás kivételével viszonylag könnyen kielégítheti az igényeit. Mindez azt mutatja, hogy a reformok megkezdése után tíz évvel normalizálódik a helyzet, s Oroszországban is egyre inkább érvényesülnek a világban ható törvényszerűségek. E pozitív irányú elmozdulás a szakemberek szerint aligha volna elképzelhető az 1998-as válság nélkül, amelynek előnyeiből elsősorban a fiatalok és a már akkor is magasabb jövedelműek profitáltak.
Felmerül azonban a kérdés: mennyit is ér az egy főre jutó 320 dollár bevétel? Ha a két-háromezer dolláros európai átlagot vesszük, akkor Oroszországban természetesen a középosztály is szegény; a kiadások szerkezete viszont kedvezőbb képet mutat, szinte megegyezik az 1950–60-as évek amerikai arányaival. Mindkét esetben a jövedelem 23 százalékát fordították, illetve fordítják étkezésre. Az átlagos középosztálybeli orosz bevételeinek 13-14 százalékát a higiéniára, valamint újságra, kazettára s hasonló árucikkekre költi. Majdnem ekkora hányadát – a nők többet – hagyja a ruházati cikkeket árusító üzletekben, a kényelmére pedig pénze kilenc százalékát szánja. Ezek az arányszámok szinte pontosan megegyeznek a már említett, fél évszázaddal ezelőtti amerikai szinttel, feltűnő azonban, hogy az oroszok több mint kétszer annyit fordítanak a jövedelmükből önmaguk képzésére, mint egykor az újvilágiak. Ugyanakkor az egészségvédelemre ma Oroszországban érezhetően kevesebb – 4,5 százalék – jut, mint egykor Amerikában, ahol ez a szám a 60-as évek vége felé 7,5 százalék volt. Még rosszabb a helyzet az ingatlanok és az autó tekintetében. A középosztály hét százaléka mondja azt, hogy gond nélkül tudna lakást vagy házat vásárolni, a személygépkocsi esetében ez az arány 28 százalék. Ennek megfelelően a bevételekből az e javakra fordított összeg – hét, illetve kilenc százalék – is sokkal kevesebb, mintegy a fele az egykori amerikainak.
A felméréseket értékelő szakértők azt a következtetést vonták le a párhuzamokból, hogy az orosz középosztály ma éppúgy kész a fellendülésre, mint egykor az amerikai. Hozzáteszik, hogy a jövedelmi viszonyok tovább javulnak a következő években. Az 1998-as válság belső fogyasztást ösztönző, pozitív hatásai ugyan mára múlófélben vannak, ám a lassulással járó két évben is három-négy százalékos lesz a növekedés, az ezt követő befektetési bumm után pedig 10 százalékosra emelkedik. Így a számítások szerint a következő öt évben mintegy 40 százalékkal nőnek egy középosztálybeli orosz bevételei. Ezzel együtt egyre nagyobb lesz a megtakarítások aránya is, és a középosztály ezzel világosan az üzleti szféra értésére adja, hogy a devalváció hatásainak elmúltával itt az ideje a belső piac újabb megerősítésének. Amelynek legkézenfekvőbb módja most a hazai befektetések növelése.