Ellenzem a halálbüntetést. De tudom, hogy mindenkit meg lehet fogni, ha a kérdést úgy szegezik neki: elnézné-e, hogy a tettesek életben maradjanak, ha az ön gyerekét, az ön feleségét erőszakolnák meg, lőnék le? Ha kellőképpen feltúráztatják az indulatokat, nincs olyan ember, aki ne azt mondaná: a gonosztevőt ki kell végezni. A halálbüntetés ellenzése azonban tudományos és politikai meggyőződés. Ki kell tehát jelentenünk: igen, a halálbüntetést el kell törölni.
– Milyen történeti előzményei voltak ennek a döntésnek Európában?
– A XIX. század második felében heves viták zajlottak részben szakmai, részben politikai szempontok szerint a halálbüntetés hívei és ellenzői, az abolicionisták között. A nemzeti büntető törvénykönyvek megszerkesztésekor mindenütt problémát jelentett a halálbüntetés ügye. Magyarországon a reformkorban merült fel az igény, hogy büntető törvénykönyv alkottassék. Az 1843–1844-es javaslat volt talán az első Európában, amely eltörölte volna ezt a büntetést, de nem lépett hatályba. Az 1878. évi Btk. viszont a halálbüntetés mellett foglalt állást. A XIX. és a XX. század jelentős része egész Európában a halálbüntetés jegyében telt. Még az 1950-ben megalakult Európa Tanács s az emberi jogok európai konvenciója is elismerte jogosságát. A konvenció védte az élethez való jogot, de 2. cikkelye kimondta, hogy a bíróság által kiszabott halálbüntetés végrehajtása nem tekinthető e jog megsértésének.
– Albert Camus az ötvenes években írt meggyőző esszét a halálbüntetés ellen – magyarul a Sziszüphosz mítosza című kötetben olvasható, Magvető, 1990 –, amelyet a talió-, a szemet szemért elv érvényesülésének és hatástalannak tartott. Az ön által vezetett büntetőjogi tanszéken alakult meg a Halálbüntetést Ellenzők Ligája 1988 őszén. Mi volt a céljuk?
– Az, hogy Magyarországon mielőbb eltöröljék a halálbüntetést. De a liga nem kívánta feleleveníteni a XIX. századi, lezártnak tekinthető szakmai vitákat. Ezért nem is elsősorban a szakmából hívtunk tagokat.
– Miért éppen ekkor határozták el a liga megalakítását?
– Azért, mert élesedett a politikai harc. Azt akartuk, hogy ha netán visszarendeződés történne, ne ismétlődhessen meg az 1956-os megtorlássorozat. A liga törekvése Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztersége idején egybevágott azzal a szándékkal, hogy legalább az állam elleni bűncselekmények esetében töröljék el a halálbüntetést. Ez történt meg 1989 nyarán. A rendszerváltozás után pedig az Alkotmánybíróság mondta ki a liga előterjesztésére, hogy alkotmányellenes a halálbüntetés. És azért is szükség volt az eltörlésére, hogy beléphessünk az Európa Tanácsba.
– Ha Magyarországon nem változik a rendszer, lehet, hogy még ma is érvényben volna a halálbüntetés?
– Ha marad a szocializmus? Akkor persze. Képmutató felfogás uralkodott még a szocializmus konszolidált körülményei között is. Mindig ugyanaz a formula tért vissza: a halálbüntetést el kell törölni, de csak akkor, ha meglesznek a feltételek. Azt azonban soha senki nem mondta meg, hogy melyek ezek a feltételek. Politikai tények szóltak az eltörlés mellett. Nem lehet még egy olyan országot találni, ahol öt miniszterelnököt „szabályos” bíróság ítélt halálra és végeztetett ki. Batthyány Lajost, Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét és Nagy Imrét. Arról nem beszélve, hogy háborús és népellenes bűncselekmények miatt népbírósági eljárásban, tehát rendkívül rossz bizonyítás alapján több száz embert végeztek ki.
– Milyen elvek alapján javasolták 1989-ben, hogy töröljék el a halálbüntetést?
– A liga nem mondott ki elveket. Mindenki másból indult ki. Másként érvelt a teológus, a filmrendező, a gyakorló jogász. De senki nem törekedett arra, hogy az ő érve legyen az egyedül elfogadható. Én azt mondtam: Magyarországon ilyen labilis helyzetben azonnal el kell törölni azt a büntetést, amely nálunk mindig a politikai megtorlás eszköze volt. De ha viszszamegyünk néhány évszázadot, azt is látnunk kell, hogy egykor az egyházak is támogatták a halálbüntetést. Jogosultságát teológiailag abból vezették le, hogy ha az Atyaisten hozzájárult fia, Jézus keresztre feszítéséhez, hogyne lehetne földi bíróságnak embert halálra ítélnie. De vigyázat! Általános kulturális tétel, hogy minden történelmi korszakot csak a saját szemüvegén keresztül lehet vizsgálni.
– Hogyan változott a halálbüntetés megítélése később Európában?
– Az emberi jogok európai konvenciójának 6. számú kiegészítő jegyzőkönyve csak 1983-ban törölte el a halálbüntetést. Az Európa Tanács tagállamainak nem kellett kötelezően ratifikálniuk ezt a jegyzőkönyvet, de a legtöbbjük megtette. A kelet-közép-európai országok a kilencvenes években jelezték, hogy új tagként csatlakozni kívánnak az Európa Tanácshoz. Velük szemben már azt a követelményt támasztották, hogy nemcsak az eredeti konvenciót kell aláírniuk, hanem a halálbüntetés eltörléséről szóló 6. számú kiegészítő jegyzőkönyvet is. A Halálbüntetést Ellenzők Ligája nálunk két évvel e követelmény elé sietett, majd az Alkotmánybíróság is döntést hozott a kérdésben, így csatlakozásunknak nem volt akadálya.
– Mi lenne a következménye annak, ha egy uniós belépésre váró országban visszaállítanák a halálbüntetést?
– Jogi szempontból lehetetlenné válna a csatlakozás, mert megszegné a konvenció alapján megkötött megállapodást. Minden európai ország, legyen az EU-tagállam vagy csatlakozásra váró, megszüntette a halálbüntetést. Vagy úgy, hogy ratifikálta a 6. számú kiegészítő jegyzőkönyvet, vagy úgy, hogy nem ratifikálta, de belső jogrendszerében megszüntette. Vagy úgy, hogy törvényileg nem szüntette meg ugyan, de nem alkalmazza. (Mint például Belgium 1947 óta.) Egyetlen olyan európai ország van, ahol ki lehet mondani a halálbüntetést, ez Törökország. Az iszlám a Próféta rendelésének tartja a halálbüntetést. Eltörlése szakítást jelentene az iszlám kultúrával, vallási bűnnek minősülne. Törökország úgy oldotta fel a saját törvénykezése és az emberi jogi konvenció közti ellentmondást, hogy 1982 óta kegyelem okán nem hajtja végre ezt a büntetést – lásd Öcalan-ügy.
– Amerika több államában még érvényben van a halálbüntetés. Létezik olyan is, ahol megszüntették, majd visszaállították, és ezután állítólag csökkent a súlyos bűncselekmények száma. Valóban lehet ok-okozati összefüggés a kettő között?
– Nem lehet, erről meg vagyok győződve. A lehetséges elkövetőket nem a büntetés szigora tartja vissza, hanem annak a tudata, hogy biztosan leleplezik őket. Akkor mernek kockáztatni, ha alacsony a bűnfelderítés százalékaránya. Strasbourgi munkám során volt egy érdekes esetem. A kilencvenes években Florida államban egy adóhivatal vezetőjét lelőtte egy Venezia nevű olasz származású férfi. A gyilkos Olaszországba menekült, az amerikaiak körözték, az olaszok megtalálták. Az Egyesült Államok a kiadatását kérte, amit első fokon az olasz bíróság, majd az olasz legfelsőbb bíróság el is rendelt. Venezia védőügyvédje Strasbourghoz, az Emberi Jogok Európai Bizottságához folyamodott. Kiderült, hogy Florida nem tud garanciát adni arra, hogy Veneziát nem fogják kivégezni. A bizottság úgy döntött: elvileg kiadható lenne a férfi még akkor is, ha Floridában van halálbüntetés. De mégsem adható ki – a tortúra tilalma miatt. Az amerikai halálbüntetés gyakorlata ugyanis olyan, hogy egy elítélt öt-hét évig vár a kivégzésre a „rettegés folyosóján” lévő cellájában. Mégis rengeteg az emberölés, és a tízezer lakosra jutó, hosszú szabadságvesztést töltők száma Amerikában lényegesen nagyobb, mint Európa bármelyik országában. Ami azt bizonyítja, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, nem old meg semmit.
Békés Imre, az Eötvös Loránd és a Pázmány Péter Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert-díjas (1999) professzora 1930-ban született. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1953-ban. 1982 és 1996 között a büntetőjogi tanszék vezetője, 1982-től 1988-ig a kar dékánhelyettese, 2000 decemberétől professor emeritus. A pöspöki kar felkérésére 1995-ben megalapította a PPKE Jog- és Állam- tudományi Karán a Bűnügyi Tudományok Intézetét, és megszervezte a büntetőjogi (itt ma is tanszékvezető), a büntető eljárásjogi és a kriminológiai tanszéket. 1992-től 1999-ig a strasbourgi Európa Tanács mellett működő Emberi Jogok Európai Bizottságának első és egyetlen választott magyar tagja.
hurrikán
Hurrikán: teljes szigeteket kellett evakuálni + videó
