Vér, bosszú, bajnokság

Négy ember üt egyet. Az egyik az arcába sújt, a másik hátulról fejbe csapja, a harmadik jobbegyenessel operál, a negyedik ökle felülről sújt le rá. Törik, reped az arccsont. Ártatlanul még a bunyó hevében sem vernek össze senkit – hangzik a mentség. Jó, jó, de négyen egy ellen? – kérdezi a józan ész. A brutalitásnak nincs logikája, különben is, felnőtt emberekről van szó – így a védelem, feltehetően arra utalva, hogy tudták, mit csinálnak. Tudták? Annál rosszabb. A legrosszabb. Mindenkinek.