A Jókai és a Liszt Ferenc tér

Terézvárosban, az Andrássy út két oldalán, nem messze az Oktogontól, egymással szemközt fekszik a főváros két patinás épületekkel övezett, egykor mediterrán hangulatú tere, a Jókai és a Liszt Ferenc tér.
A világörökségi címre is esélyes Andrássy út ezen része a XIX. század utolsó harmadáig parcellázatlan, beépítetlen terület volt. Mindössze a mai Liszt Ferenc tér nyugati felén állt egy épület, aminek keleti oldalát az akkori Gyár, ma Jókai utca határolta. A Liszt Ferenc tér nevet – akkoriban még mindkét oldalát – 1907-ben kapta, a tér sarkán emelt Zeneművészeti Főiskoláról. A szecessziós jellegű épület, Korb Flóris és Giergl Kálmán munkája a tér legmonumentálisabb építménye. Homlokzatát Stróbl Alajos Liszt Ferenc bronz ülőszobra, valamint Erkel Ferenc és Volkmann Róbert bronz domborművei díszítik. Vélhetően az 1885. évi országos kiállítás idején került a két horganyöntvényből készült szökőkút mindkét későbbi tér közepére. A Jókai téri alkotás a tér névadójáról „a nemzet mesemondójáról” készült szobornak esett áldozatul. A Stróbl Alajos által 1913-ban elkészített munkát eredetileg a Rákóczi téren kívánták felállítani, ám az elhelyezése körüli viták, majd az időközben kitört háború miatt csak hét év múlva jelölték ki végleges helyét. Jókai szobra végül a Liszt Ferenc tér róla átkeresztelt oldalára került 1921 májusában.
Az Andrássy út és a Liszt Ferenc tér sarkán álló épület hoszszú ideig az egyik legnépszerűbb, a főváros legnevesebb képzőművészei, műgyűjtői, írói és költői által közkedvelt Japán kávéháznak adott otthont. Ide járt többek között Lechner Ödön, Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Kassák Lajos, József Attila, Molnár Ferenc és a Latabár fivérek is.

„Volt egy kávéházunk az Andrássy úton, abban a kedvesebbik időben. Fehér majolika falai teli pingálva bambusszal, krizantémmal, vázákkal, álmodott madarakkal. Akik odajártunk a Japánba, talán messzibb mentünk, mintha Japánba mentünk volna. Távolibb egzotikum volt ez a kávéház, mint a fehét lótusz, a zöld thea és az arany budha világa, mert a Japán kávéház az ifjúság tündér-hazája volt. Oda mentem délután elhanyagolva regényolvasást, lóversenyt, meg szerelmet is néha. Óh az az ozsonnaidei nagy Japán asztal az Andrássy útra néző tükörablak előtt, amelyről a Pólya Tiborunk pingálta derült csoportképet már őrizetbe vette az Ernst Múzeum, mennyi tréfa esett ott minden istenadta nap, mennyi mennyi napsütötte historiát meséltek ott a párizsi, müncheni meg nagybányai piktorság életéből.” – vallott egyszer a kávéházhoz fűződő bensőséges viszonyáról Szép Ernő.
Az akkori pesti Broadway szívében fekvő kávéház felívelő karrierjének csak a második világháború vetett véget. Az ostrom alatt szétlőtt épületet – felújítása után – a kommunista hatalom kisajátította, majd később az Írók Boltja kapott itt helyet. Az utóbbi időben több elképzelés született a hajdani Japán kávéház részbeni feltámasztására, amely egybeesik a kerület városfejlesztési elképzeléseivel, a „Pesti Broadway” újjáalakításának gondolatával.
A terület egyik legnagyobb gondja a parkolás megoldatlansága, a Jókai tér például szinte nem is látszik az itt várakozó autóktól. A tervek szerint ezen enyhítene a környéken létesítendő több mélygarázs, amelyek segítségével valóban hangulatos városi korzók alakulhatnának ki a két téren.