A máriaremetei kegytemplom

Pesthidegkút szívében áll a máriaremetei kegytemplom, amelynek már a „megszületését” is csodálatos legenda övezi. A XVIII. századi német telepesek között volt ugyanis egy fiatal lány, Thalwieser Katalin, aki a szülőföldjéről magával hozott egy Mária-képet, amely a svájci Einsiedeln kegyhely főoltárképének pontos másolata volt. Az emléket elsőként a helyi, gercsei Boldogasszony-templomban helyezték el, amit a hidegkútiak nagy tisztelete övezett. Pontosan nem tudni, mikor, de 1760-ban már bizonyosan a remetei erdőben, egy fa törzsére függesztve találhatták a hívők. Hogy miként került oda, ezt máig nem tudni, talán maga Thalwieser Katalin által, akit a hidegkúti kisúrbéres, Linzenpolz János feleségül vett (a néphagyomány szerinti az erdei munkás vitte oda). Az azonban bizonyos, hogy a templom kiégett, és a képet sikerült valakinek onnan kimentenie. Így ma is áll a remetei kegytemplom szentélyében.
Idővel a kicsiny kápolna már nem tudta befogadni a nagyszámú zarándokot, ezért elhatározták, hogy egy új, nagy templomot építenek a régi helyett. Erre a célra alakult meg 1879-ben a Mária- remete Boldogasszony Egylet. Az első terv elkészítésére Hauszmann Alajos építészt kérték fel. A költségeket 26 ezer koronára becsülték, amiből 22 ezer össze is jött ekkorra, az építkezés azonban mégsem kezdődhetett el. A társaság előre nem látott okokra hivatkozva 1893-ban feloszlott. Három év múlva azonban, Szentkirályi Antal miniszteri hivatalnok kezdeményezésére a templomépítő társaság újra életre kelt. Hauszmann ekkor egy második tervet készített, ám annak költségei már meghaladták az ötvenezer koronát. A felbuzdult polgárok egyre jelentősebb adományokkal – ki telekkel, ki jelentős összeggel – járult hozzá a hőn áhított templom megépítéséhez. Így végül a második tervre szánt összeget is jócskán meghaladó építkezésbe fogtak 1898 áprilisában.

A máriaremetei bazilika a fővárosi, de a hazai templomok között is kiemelkedő helyet foglal el, amelynek falán márványtáblák emlékeztetnek a meghallgatott imákra, kérésekre. Belső falait vörös márvány táblákkal borították be, amelybe a Zarándokok imakönyvét, a Remete-litániát, fohászokat és imákat véstek, emellett stációszobrok is fokozzák az áhítatot. A templomot parkerdő öleli körül, amely gyönyörű – Szent Mihályt és Szent Rafaelt, szent királyainkat, valamint a Lourdes püspöke által 1958-ban adományozott Máriát – ábrázoló szobraival tovább emeli a hely különleges hangulatát. A plébánia a hagyományos pünkösdi búcsút egyébként a rendszerváltozás előtt is rendszeresen megtartotta, s a családias, egyben kulturális esemény ma is vonzza a zarándokokat.