A XVII-XVIII. század fordulója táján élt bosnyák származású török vitézt, Mehmed Colakot – mivel fél karja hiányzott – Csonka bégnek hívták a magyarok. Délceg dalia volt, végvári csaták hőse, előbb a nógrádi vár kapitánya, később a helyi szandzsák bégje, akit a magyarok is becsültek vitézségéért. Thököly fejedelem „jó embereként” próbált olykor egyeztetni a Fényes Porta meg a magyarok között. Amikor viszont 1686. szeptember 2-án a törököktől sikerült visszafoglalni másfél évszázad után Buda várát, Csonka bég is a hatezer török hadifogoly közt találta magát. Mesélik, a félkarú bosnyák vitézül védte a királyi palota környékét – a híres-neves Abdurrahmán pasa elesett közben a Bécsi kapunál –, ám végül az ő sorsa is megpecsételődött: kilencéves fiával egyetemben Lotharingiai Károly fogságába esett.
„Jól őriztess! – vágta büszkén a győztes szemébe. – Vagy azonnal üttesd le a fejem! Mert a szerencse forgandó: ma nekem, holnap neked!” – ám mégsem fejezték le, hiszen ismerték vitézségét, lovagiasságát, ezért Bécsben „a császár foglyaként” börtönbe vetették. A németek – a magyar Csonka bég elnevezés kifacsarásával – Czunkenbergnek hívták a rabláncon sínylődő janicsáragát, aki – szabadulása után – 1696-ban Bécsben megkeresztelkedett, s mivel keresztapjául sikerült megnyernie Lipót császárt, ezentúl Czunkenberg Lipótként élte az életét. Savoyai Eugén herceg oldalán részt vett többek között az 1704-es rajnai hadjáratban, ahol – a franciák foglyul ejtették a félkarú daliát, a hajdani Mehmed Colakot, aki immár Czunkenberg huszárkapitányként rótta a harctereket. Ezután – egy fogolycsere alkalmával – a császáriak kiváltották francia fogságából, ám a szabadságnak már nem sokáig örülhetett, mert 1705-ben meghalt.
Fiát, aki – mint említettem – szintén a császáriak fogságába esett még gyerekként Buda 1686-os visszafoglalásakor, ugyancsak Leopold császár neveltette. Őt Czunkenberg Ferencnek hívták, és – mint az uralkodó Ebergényi huszárezredének őrnagya – 1709. július 10-én helytállásáért, hűségéért bárói címet kapott. Így lett a bosnyák születésű török Csonka bég fiából osztrák báró!
Az ifjúnak, akit „Obester Csonka bég, a volt budai vicepara fiaként” is emlegettek, vitézségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Badeni Lajos őrgróf oldalán harcolva Strasbourgnál – mint a korabeli krónikás feljegyezte – „halálos sebet kapott”. Nos, lehet, hogy a seb másnak halálos lett volna, a deli ifjú Czunkenberg báró azonban felépült „halálos sebesüléséből” és továbbra is szépen haladt előre a katonai hierarchiában. Mi több, feleségül vette egy magyarországi földbirtokos família leányát, Eva von Kelliót.
Az ifjú Czunkenberg báró, atyja nógrádi vitézkedése emlékére, a Czobor grófoktól megvásárolta a Branicsa nevű nógrádi falut és a hozzá tartozó birtokot. Arra is volt gondja, hogy atyját egy jeles festővel – huszár óbesteri egyenruhában – megörökíttesse. A festményen a család címere is látható: a címerábrán a koronával ékes magyar hármashalmon egy üres, kézfej nélküli páncélkar látható. Oromdíszül festve pedig egy buzogányos férfialak és egy – sasszárnyak övezte – páncélos kar, amelyből immár a szablyát markoló másik félkar és a kézfej sem hiányzik...
Czunkenberg Ferenc – császári tábornagyként mint Feldmarsall-lieutnant – 1735. február 12-én hunyt el a tiroli Clausenben. Zolnay László, aki e különös család pályafutásáról megemlékezett, azt is feljegyzi: a clauseni Szent András-templomban mind a mai napig díszes, címeres sírkő emlékeztet Csonka bég vitéz fiára.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
