Irányválasztás

A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy azok a döntések, amelyeket a féktelen nacionalizmus diktál, rendszerint azok ellen fordulnak, akik az ilyen politikai döntéseket meghozzák. Ez volt a helyzet az olyan emberek esetében, mint Hitler vagy Mussolini, de Eduard Benes, a cseh elnök is ide tartozik, aki sokat ártott a népének. A saját előnyöket ugyanis nem lehet tartósan, egyoldalúan mások kárára és a morális alapelvek megsértésével kihasználni.
Önkéntelenül is erre a történelmi felismerésre kell gondolnunk, ha figyelemmel kísérjük a Cseh Köztársaságban tomboló választási küzdelmet. Tagadhatatlan, hogy ezen ország számára jelentős a döntés, az irányválasztás, hiszen az európai uniós tagságról van szó, arról, hogy a nép ott olyan helyet foglaljon majd el, amely a szomszédaival való tartós barátságot, a biztonságot jelenti.
Sajnos azonban az a benyomásunk, hogy a belpolitika nyomása alatt és a két vezető párt hozzáállásában olyan döntések rajzolódnak ki, amelyek hosszú távon költségessé válnak a cseheknek.
Mindenekelőtt a Benes-dekrétumok kérdéséről van szó. Nyugaton szinte senki sem ismeri a tartalmukat, és senki sincs tisztában vele, mit jelent az, hogy az egyik legbefolyásosabb prágai vezető személyiség, Václav Klaus korábbi miniszterelnök, jelenlegi házelnök nemcsak a Benes-dekrétumok örök érvényűvé tételére törekszik, hanem arra is, hogy azt népe egyik lételemének állítsa be.
Aki olvasta a Benes-dekrétumokat, az tudja, hogy annak néhány lényeges bekezdése összeegyeztethetetlen az emberi jogok alapelveivel. Azzal, hogy még mindig hatályban lehetnek, a németek és a magyarok elleni rasszista elemeket örökítik tovább a hitleri példa nyomán, ugyanis fenntartják a diszkriminációt egész népcsoportok, de még egyes személyek ellen is. Nemrég bírói ítéletek születtek olyan ügyekben, amelyek a Benes-dekrétumokon alapulnak. Néhány politikus, aki felismerte, hogy a dekrétumok összeegyeztethetetlenek Európa alapértékeivel, megkísérli azt a benyomást kelteni, hogy azok már egyáltalán nincsenek hatályban. Ez ellentmond a valóságnak. Mások – nem utolsósorban német politikusok – megpróbálják a tényeket letagadni, ami azt mutatja, hogy nem veszik figyelembe a múlt tanítását. Ez a jogtalanság továbbéltetése, amely hosszú távon megmérgezi a politikai légkört, és végül oda vezet, hogy az elfojtott igazság a legkellemetlenebb pillanatban ismét felszínre tör.
A dekrétumok, amelyeket egyébként meglehetősen hanyag módon fogalmaztak meg, annak idején nem csak a németeket és magyarokat diszkriminálta, fosztotta meg a vagyonuktól, a zsidókra is vonatkoznak.
Nem szabad megfeledkezni a régi római alapelvről, amely szerint az igazságosság a birodalom alapja. Az armaghi érsek ezt annak idején így fogalmazta meg: a probléma, amely egy bűntény elkövetésével keletkezett, mindaddig fennmarad, és a felelősöket generációkon át bünteti, amíg a jogrendet ismét helyre nem állítják.
Sajnos azonban a Cseh Köztársaság két legjelentősebb pártjának vezetői, nevezetesen Václav Klaus, a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke és a szociáldemokraták, akiket ma még Zeman miniszterelnök képvisel, de akik legfontosabb embere Vladimír Spidla elnök, nem veszik ezt tudomásul. Václav Klaus odáig ment, hogy kijelentette: amikor a Cseh Köztársaság belép az Európai Unióba, el kell érni a Benes-dekrétumok érinthetetlenségének elismerését.
Valójában azonban mindkét oldalon olcsó demagógiáról van szó. A legutóbbi törvényhozási ciklus során a szociáldemokraták éppúgy, mint az ODS gyakorlatilag feladták elveik nagy részét csak azért, hogy megtarthassák a hatalmat. Ez oda vezetett, hogy ma gyakorlatilag nincs különbség e két párt között, de még a kommunistákhoz képest sincs. A választási küzdelemben ezért nincsen más témájuk, és mindkét oldalon csak a szélsőséges nacionalizmust szítják. Bár létezik a Cseh Köztársaságban egy harmadik csoport, nevezetesen a kereszténydemokratákból és a liberálisokból álló centrumkoalíció, amelynek jó kilátásai voltak a sikerre, de a belső viszálykodások és vezetési válság következtében olyannyira elveszítette szavahihetőségét, hogy a perspektívák, amelyek néhány hónappal ezelőtt még kedvezőek voltak, mára lényegesen megromlottak. A Cseh Köztársaságban ezért nincs alternatívája a két nagy pártnak, és – mivel most már csak a hatalomért küzdenek – ismételten nincs lehetőségük arra, hogy régi programjukra hivatkozzanak, mert azt az elmúlt években rendre megtagadták.
Ezért a választási kampányt a szélsőséges nacionalizmus jegyében folytatják le, és ez, ahogy a tapasztalatok mutatják, Európában többnyire negatív hatással van. Elképzelhető, hogy az ügyes cseh diplomáciának sikerül elérnie az EU-tagságot az Európai Unió alapértékeivel szemben. Az viszont már kétséges, hogy hosszú távon ez a cseh lakosság érdekét szolgálja-e. A cseheknek szükségük van Európára, ezért ki kell egyezniük szomszédaikkal, nem utolsósorban a németekkel. Ez azonban csak akkor lesz tartós, ha Európa alapértékei egyúttal a csehek biztosítékai lesznek. Ha sikerül elérniük – ahogyan azt Klaus és Spidla urak szemmel láthatóan akarják –, hogy országuk esetében figyelmen kívül hagyják az Európai Unió alapértékeit, és amennyiben az européerek is engednek e tekintetben, olyan helyzet jöhet létre, amely hosszú távon csak árt a cseh népnek. Prágában alkalomadtán a térképre kellene pillantani, mert minden néptől elvárható, hogy politikáját ebből a perspektívából is tervezze. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Benes elnök alatt Csehszlovákia – óriási hadserege ellenére – egyetlen lövés nélkül megadta magát Hitlernek. Sokat próbált ügyességével azonban elérte, hogy a háború végén országát győztesnek kiáltották ki. Mindazonáltal joggal kételkedhetünk abban, hogy ez hosszú távon megfelelő biztosíték lesz-e. Ezért aki jót kíván a cseheknek, az csak remélheti, hogy a békés megoldás megtalálása talán nem olyan kompromisszumon keresztül sikerül majd, amely mindkét oldaltól engedményeket követel, és olyan rendet teremt, amely az emberi jogok és az Európai Unió alapértékeinek semmibevételén alapul.
(Fordította: Lipthay Erzsébet)