Létkérdés a földkérdés

A földbirtoklás a magyar történelemben mindig kulcsszerepet játszott. A földet megművelők részéről mindvégig – elfojtott, vagy nyílt – igény volt, hogy saját földdel rendelkezzenek. Ennek szellemében a legújabb lépés a családi gazdálkodás feltételeinek kialakítása volt. A földtulajdonlás napi aktualitásairól Boros Imre volt tárca nélküli minisztert, parlamenti képviselőt, az MDF gazdaságpolitikai kabinetjének vezetőjét kérdeztük.

2002. 06. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi történt földügyben a XX. században, s miként alakult a folyamat a rendszerváltás után?
– Tulajdonképpen számos lényegtelen esemény történt, de abban, hogy azoké legyen a föld, akik megművelik, nem sok előrelépés következett be. Leginkább a baloldal nyújtott be a földreformot meghirdető hangzatos előterjesztéseket. Károlyi Mihály, a „vörös gróf” is szétosztott kálkápolnai birtokain néhány száz hektár szikes és elgazosodott területet. Sőt, 1945 után is volt egy földosztás, de a friss földtulajdonosokat hamarosan bezsuppolták a termelőszövetkezetekbe. Jelentős mértékű változást a kárpótlási folyamat és a részaránytulajdonok kiosztása jelentett a rendszerváltás utáni első években. Főként a kárpótlási aukciók következtében, a földkárpótlási jegyekkel rendelkezők közül több százezren jutottak földtulajdonhoz, igaz, az új tulajdonosok jelentős része lélekben már nagyon messze állt a föld megművelésétől és újonnan szerzett „birtokaik” is elaprózottak voltak. Másrészt pedig – főként a részaránytulajdonosok esetében – elméleti jellegű földtulajdonlások jöttek létre, hiszen a területen úgynevezett osztatlan közös táblákba kerültek, így a tulajdonosnak más lehetősége nem volt, mint hogy bérbe adja a közös táblában lévő földjét. A bérbeadás volt a jobb eset, mert a mai napig előfordul, hogy valaki vagy valakik művelik a földet, de bérleti díjat nem fizetnek. Szóval az a rendszerváltás kapcsán megnyilvánuló jó szándék, hogy a földtulajdonlás megváltozzék, és több magyar legyen földtulajdonos, a pokolhoz vezető utat „kövezgette”. Hiszen nem jött létre az a helyzet, amelyben a tulajdonos képes lett volna megművelni, vagy megműveltetni földjét.
– Így jutunk el a mai helyzethez és az ebből kivezető utak és lehetőségek elemzéséhez: ahhoz a két úthoz, amit a nemzeti oldal, illetve a szociális-liberális koalíció elképzel?
– Valóban így van. A nemzeti oldal elképzelése világos, miként azt törvényekbe és rendeletekben meg is hirdette. A valós helyzetet úgy jellemezném – a hazai és a nemzetközi tapasztalatokból egyaránt okulva –, hogy a nemzeti oldal arra törekszik: az állam jutányos feltételekkel, adott esetben állami földek igénybevételével juttasson földtulajdont az azt megművelni akaró családoknak.
– Ön szerint miként képzelik el a jövőt a szocialisták?
– A másik oldal, a Medgyessy-kormány elképzeléseire csak következtetni lehet. Ha összehasonlítással élünk, akkor a liberálszocialisták valahol az 1867 utáni helyzethez hasonlót szeretnének teremteni, spekulációkkal és bankmanőverekkel társasági földtulajdon-koncentrációt akarnak elérni. Az egyetlen dolog, amit már nyilvánosan eddig be is vallottak, hogy szeretnék a földtörvényt megváltoztatni, és lehetővé tenni a társasági földtulajdonlást (akár úgy is, hogy nem közvetlenül a társaság szerezne tulajdont, hanem annak természetes tagja, tulajdonosa vagy részvényese). Szerintük egyszerű a helyzet, Medgyessy Péter miniszterelnök és Németh Imre agrárminiszter már be is jelentették: készül a mezőgazdaság hitelkonszolidációja, ami alatt azt kell érteni, hogy a társasági gazdálkodók és a téeszek hiteltartozásait teljes egészében vagy részben átvállalja az állam. Nos, ez körülbelül 300 milliárd forintnyi tehercsökkenést jelent. Ez a lépés azt is jelenti, hogy a bankok ezt a 300 milliárd forintot visszakapják, a tehertől megszabadult társaságok pedig az adófizetők terhére újra hitelképessé válnak. Az új hitelekből a földtörvény módosítása után lehet majd olcsón földet venni, adott esetben éppen az államtól.
– Mi lesz a folytatás?
– A következő években a földárak gyors emelkedésre lehet számítani, ezért a folytatást gyorsan ki lehet találni. A társasági tulajdonosok, akik immáron rendelkeznek tetemes földtulajdonokkal, a társaságokba tőkeemelés révén külföldi társtulajdonosokat hoznának be, akik elvégezhetnék a gazdaságok feltőkésítését, s gépekkel, technológiákkal, software-ekkel látnák el azokat. Ha a társasági tulajdonosok nem óhajtanak maguknak társtulajdonosokat, akkor később már EU-tagként, a potom pénzért és olcsó hitelen vásárolt földterület egy része eladásával gazdaságuk feltőkésítéséhez jelentős bevételhez juthatnak. Mindez az adófizetők terhére és a külföldiekkel való haszonosztozkodás reményében történnék.
– Ön szerint akkor ez egyben klientúraépítés is?
– Ha a klientúrák versenyéről beszélünk, akkor látni, hogy a néhány száz szociál-liberál társaság mint klientúra, áll itt szemben 250–300 ezer magyar vidéki családdal mint a polgári erők „klientúrájával”. Ráadásul a társaságok tulajdonosai előtt is nyitott az út a családi gazdálkodásra.
– Miként egyeztethetők össze ezek a törekvések uniós csatlakozásunkkal, vannak-e ennek jelei a felkészülésben?
– A nagyközönség előtt nem túl sok jele van, a színfalak mögött azonban rendkívül erőteljes a „nyüzsgés”. A polgári kormány hét év mentességben állapodott meg az unióval, tehát a csatlakozás után hét évig külföldi Magyarországon nem vásárolhat földet, hét év után is csak magánszemély. Ráadásul azok a magánszemélyek, akik Magyarországon élethivatásszerűen foglalkoznak földműveléssel. Ezt még megfejeltük egy védzáradékkal, ami azt a célt szolgálná, hogy ha hét év után a magyar termőföld ára még jelentős mértékben lemaradna az EU-tagországok áraitól, akkor további három évig védenénk a termőföldet. Ez a jelenleg érvényes hivatalos magyar álláspont, ez felel meg a polgári kormány családi gazdaságra épülő programjának.
– Mi a helyzet az új kabinet elképzelésével?
– A másik oldal brüsszeli ténykedése sokkal rejtőzködőbb. Ha valaki figyeli a diplomácia mozgását, sok mindent észrevehet. Például, hogy Kovács László az elmúlt hetekben túlontúl sokat koptatta a cipőjét Brüsszelben. Még nem is volt külügyminiszter, máris kétszer járt ott. Az első látogatása nagyon balul ütött ki, mert lelepleződött. Ugyanis azzal hitegethette a külföldet, hogy Magyarország az új körülmények között – értsd ezalatt liberális-szocialista kormányzatot – kész és hajlandó a földvásárlási korlátozást a külföldiek javára már három év múlva megszüntetni. Igaz, hogy ezzel egy időben az MTI-nek ezzel homlokegyenest ellenkező nyilatkozatot tett, és azt mondta, hogy a hétéves mentességi időt akár tíz évre is szeretnék felemelni, mert a magyar kormány által kialkudott feltételeket javítani szeretné. Ezt az ellentmondást, amit nevezhetnék éppen másnak is, az integrációs bizottság meghallgatásán tettem szóvá, és nem fogadtam el a magyarázkodást, amely szerint a 36 éve nemzetközi kapcsolati területen működő felkészült szakembert, kitűnő diplomatát a Reuters tudósítója, s a hírszerkesztő is félreérthették. Nemrég Kovács ismét Brüsszelben járt, de erről csak nyomokban lehetett a magyar sajtóból értesülni. Azt nem tudjuk, miről tárgyalt, de azt igen, hogy járt Veurheugen főbiztosnál is. Hazaérkezése után pedig kijelentette: javítani fogja a magyar mezőgazdaság csatlakozási feltételeit. Reméljük, jelen esetben a másik nyilatkozat lesz a mérvadó, azaz ő is csatlakozik ahhoz, amit mi már korábban megtettünk, s a hét év fölötti további három év védzáradék feltételeit változatlanul hagyja. Sajnálhatja, hogy ez ügyben a „pirostojásosztásról” már lemaradt, hiszen ezt a kérést hivatali elődje Brüsszelhez már korábban továbbította. Reméljük, miniszteri megbízatása előtti második brüszszeli előszobázása alatt keményen kiállt azért is, hogy ne tíz, hanem három év alatt érjük el a mezőgazdasági termelőknek szóló direkt támogatásban az uniós szintet. Reméljük azt is, hogy nem vágott alázatos képet ahhoz az ötlethez, hogy a direkt támogatásokat vidékfejlesztési programokra lehetne cserélni, hanem ellenkezett, és kiállt a jó mellett.
– Miért jelentene problémát, ha a direkt támogatásokat vidékfejlesztési programokra kellene cserélni?
– Látszólag valóban semmi baj, sőt talán a dolog még jól is hangzik, azonban figyelembe kell venni az alábbiakat. A direkt támogatások, ha a 25 százalékos minimálértéket is vesszük alapul azt jelentik, hogy a magyar mezőgazdasági termelők havonta 20-50 ezer forintnyi készpénz támogatásban részesülhetnének adómentesen, a tagsági viszony első napjától kezdődően. Ami pedig a vidékfejlesztési programokra történő konvertálást illeti, ez azt jelenti, hogy a SAPARD-programot – amelyet megírtunk, intézményi rendszerét felállítottuk, s akár már ez év júliusában pályáztatni lehetne – át kellene írni, újra el kellene fogadtatni. Ennek az átfutása legalább 2–2,5 év, s addig ebből egy fillért sem látna senki. Évente körülbelül 600 millió eurót, azaz a teljes időszak alatt összesen 300-400 milliárd forintot húznának ki a kormánypártok által „Fidesz klientúrának” elkeresztelt 250-300 ezer vidéki mezőgazdasági földművelő család zsebéből. Hát ez az, amit mi nem szeretnénk. Ami pedig Kovács Lászlót illeti, nyilatkozatai ellentmondásosak, legalább is a mezőgazdaság esetében.
– Úgy tudom, hogy az integrációs bizottság ülésén az a kérdés is elhangzott, hogy a mezőgazdasági kérdésekbe a külügy mint főtárgyaló, bevonja-e majd az agrártárcát és az érdek-képviseleti szervezeteket.
– Valóban így történt. Erre részint azért lenne szükség, hogy tisztán mezőgazdasági szakkérdésben ne a karrierdiplomaták foglaljanak állást, hanem mezőgazdasági szakértők, másrészt az érdek-képviseleti szervezetek. Így természetesen mind a társaságiak, mind a családi gazdálkodók érdek-képviseleti, szervezetei szóba jönnek, hogy pontosan lássák és követni tudják, miről van szó. Nos, ez úgy tűnik a kormánynak, és azon belül leginkább Kovács Lászlónak, nincs kedvére.
– Mi történik akkor, ha a Medgyessy-kabinet mégis behozza a földtörvény módosítását azzal, hogy a társaságok is – akár áttételesen – földtulajdonosok lehessenek?
– Először is, elolvassuk a törvénytervezetet és ismertetjük annak várható hatásait az érintettekkel, a családi gazdálkodókkal. Másrészt elmagyarázzuk a társasági gazdálkodóknak, hogy a jelenlegi törvényekkel ők sincsenek kiszorítva a pályáról. Hiszen a társaságok tulajdonosainak is, mint magánszemélyeknek, megvan a lehetőségük a földtulajdon szerzésére, és földtulajdonukat a saját cégeiknek bérbe adhatják. Egyébként itt elő sem fordulhat, hogy ne korrekt bérleti díjakat állapítsanak meg. Ez vonatkozik azokra a sokat emlegetett állattartókra is, akik pillanatnyilag bérelt földön termelnek takarmányt: a tulajdonosok vegyenek földet, ha attól tartanak, hogy a földbérlet díja magas lesz, és akkor mindenki megfér a pályán, a társasági gazdálkodók és a családi gazdálkodók egyaránt. A vidék társadalmában végképp elviselhetetlen feszültségeket okozna, ha az új kormány 300 milliárd adópénzt használna fel a mezőgazdasági társaságok, valójában a bankok konszolidálására; és az emelkedő földárban rejlő tőkenövekményből a szociálliberális társasági agrárklientúra osztozna a külföldiekkel, ahelyett, hogy az a magyar föld né-pének jutna; a kormány feláldozna 3-400 milliárd forintnyi uniós direkt mezőgazdasági támogatást, ami az érvényben lévő szabályok alapján 250-300 ezer vidéki családnak jár társaságiak miatt. Különösen szomorú lenne az, ha a fentiek miatt a hajdani jobbágyok kései utódai ugyanúgy lemaradnának a földtulajdonlásról, mint ahogy az a jobbágyfelszabadítás után történt. Megalapozatlan és aggasztó Szanyi Tibornak, a szakminisztérium politikai államtitkárának azon nyilatkozata is, amely szerint a falun 250-300 ezer embernek más foglalkozás után kell majd néznie. Az ellentétek feloldására egyébként meg lehet és meg is kell találni a kompromisszumot, hogy a keletkező hasznon a teljes magyar agrártársadalom osztozzék és ne annak kisebb társasági hányada a külföldiekkel. Az 1867 utáni állapotok nem állíthatók újra vissza 2002-ben Magyarországon!
***
Csatát nyertek? A polgári erők nagy győzelemnek tekintik, hogy a nagyobbik kormánypárt – tegnapi lapértesülés szerint – elállt korábbi tervétől, és ma már nincs szó jogi személyek földvásárlásáról – nyilatkozta tegnap a távirati irodának Boros Imre. Az MDF-es országgyűlési képviselő emlékeztetett arra, hogy Németh Imre földművelésügyi miniszter és Kovács László pártelnök korábban azt nyilatkozták, hogy – ha korlátozottan is – meg kell engedni a társasági földtulajdonlást. Úgy tűnik, az MSZP megkezdte a visszakozást, a sztálingrádi csatát megnyertük – mondta. (MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.