Megújul az újlipótvárosi Hálaadás-templom

A Pozsonyi úti református egyházközség Hálaadás temploma a pesti Duna-partról a Margit-szigetre néz. Impozáns méretű, külön álló tornya a város távoli pontjairól is tisztán látható. A hívek 1931-ben kezdték el a gyűjtést s 1940 adventjének második vasárnapján nyílhattak meg az elkészült templom kapui. Bár a világháború idején a templom nem működött, vezető lelkészének köszönhetően menedékszimbólummá vált. Másfél éve ismét hozzákezdtek a külső felújításához.

Megközelíteni a Duna felé eső oldalról lehet a klasszikus görög hatást tükröző, középen kereszttel koronázott, oszlopcsarnokos templomi főbejáratot. A templom és a hatalmas torony közé a gyülekezeti életet segítő helyiségek épültek. Az úgynevezett külső lipót-terézvárosi református gyülekezet korábban (1921-től) a Váci úti leányiskola tornatermében, majd a Pozsonyi úttól jóval messzebbre eső kis mellékutcában, a Tutaj utcában kapott helyet. A „Tutajt” a Hálaadás-templom bölcsőjének tekintik, a később felépülő templom legkisebb harangját is még az itt felépített gyülekezeti házban avatták fel. A hívek nem csak templomról, hanem egy nagyvárosi gyülekezet otthonáról, egy kis református telepről álmodoztak. 1931-től adakozással, böjttel és imádsággal építették az akkor még láthatatlan imaházat, majd 1935-ben kiírták a Hálaadás templomának és a hozzá tartozó egyházi épületeknek tervpályázatát, majd Tóth Imrét és Halászy Jenőt bízták meg a végleges terv elkészítésével. 1936-ban egy svájci mérnök vezetésével elkezdődhettek az építési munkálatok. Az ünnepélyes alapkőletételre a nagy téli hidegre való tekintettel csak a következő év tavaszán került sor Ravasz László püspök közreműködésével, s 1940 adventjének második vasárnapján megnyílhattak az elkészült templom kapui.
Bár a világháború idején a templom nem működött, vezető lelkészének köszönhetően menedékszimbólummá vált. Bereczky Albert családját e tevékenységért később „világ igaza” címmel tüntették ki. Üldözött honfitársaink és katonaszökevények leltek menedékre itt (Tildy Zoltán is töltött itt néhány napot). A templom 1972-ig viselte magán a háborús pusztítás nyomait: belövések, bombatölcsérek okozta sérüléseket őriztek falai, egy antik oszlopát pedig kilőtték. Ekkor ment tönkre az 1944-ben ideszállított orgona is: a gyülekezeti termekben és az egybeépült épületrészben elszállásolt orosz katonák tüzelőnek használták a drága fasípokat, állványokat, szélládákat, egyes sípokból pedig kályhacső lett. Jelenleg egy 19 regiszteres orgona, működik itt, amely alkalmas ugyan a gyülekezeti éneklés vezetésére, kísérésére, de komolyabb orgonajátékra nem. A tatarozási munkálatok során a hiányzó oszlopot is pótolták, bár ez nem az eredeti anyagból készült – látványra ugyanaz.
Másfél éve ismét hozzákezdtek a külső felújításhoz. A munkálatok rendkívül költségesek, hiszen a Pozsonyi út felé eső külső rész festésére, belső festésre, valamint az altemplom felújítására is szükség van. Már megtörtént a teljes homlokzati rész restaurálása s a tavaly beázott altemplomban is elvégezték már a lépcső felszedését és az újraszigetelést. Az altemplom eredetileg színháznak készült. Bár minden színházhoz tartozó kiszolgálóhelyiség megtalálható benne, jelenleg egy vállalkozás más célokra bérli. A közösség dédelgetett álma, hogy az altemplom ismét színházterem, kulturális központ lehessen.