MI A MAGYAR?

A közelebbi évtizedek óta támadtak lelkes honfiak, kik a nagy honalkotó földi nyughelyének meghatározása végett helyszínelési kutatásokat és tudományos búvárlatokat tettek. Így az 1849-ben az erdélyi havasokban elesett Vasváry Pál volt az első, aki 1848-ban Gaál Ernő, Halmai Sándor, Fodor Imre és b. Nyáry Albert ifjú társaival evégre kiindult Ó-Buda határát vizsgálni; de ők nem jó helyütt kereskedtek, egy más rom tévútra vezette őket. 1851-ben pedig a Nemzeti Múzeum régiségtári tudós őre – ki a székesfehérvári királyi sírboltot is fölfedezte –, dr. Érdy János kutatott ernyedetlenül ez ügyben; mégpedig először a történet mezején: összeszedvén minden található históriai adatot Árpád sírjának hollétére nézve – s másodszor a hely színén, ahol a szerzett történeti adatok nyomán ritka alapossággal jelölé meg a sírhelyet. Majd ugyanott ásatni is kezdett, de sok sikerrel biztató munkájának folytatását az akkori abszolút kormány orgánumai meggátolták.
Az eszmét azonban elfojtani nem lehetett: az 1859–60-iki nemzeti fölpezsdülés idejében újra felvillant az egy lelkes ifjúi körben, melynek vezetői ifj. gr. Nádasdy Ferenc és Thaly Kálmán valának. Ők a sír felkutatását s ásatását feladatul tűzvén: 1860. május elején kirándultak az ó-budai határba, s a területet tüzetesen megvizsgálták. Majd a régibb kutatóhoz, Érdy Jánoshoz is fordultak, aki még inkább felbuzdítá őket, s készséggel közlé velök saját tapasztalatait, sőt e tárgyra vonatkozó históriai jegyzeteit is, irodalmi használatra. E jegyzetekből aztán gróf Nádasdy és Thaly rendszeres történelmi értekezést állítottak össze, mely „Az ó-budai Fejéregyház mint Árpád temetkezési helye” cím alatt először a Pesti Naplóban, s később külön füzetben jelent meg.
Nádasdyhoz és Thalyhoz – akik az ásatásra engedélyt is nyertek, s pénzt szereztek volt össze – még Gaál Ernő, Csapó József és Réső-Ensel Sándor csatlakozának, s így tettek ismételt ízben kirándulásokat, s tanulmányozták a sír környékét. (…)
Az ásatást 1860. július 15-én akarták megkezdetni, mely célra Vidacs János pesti gyártulajdonos – s jelenleg országgyűlési képviselő – lelkes gyármunkásai hazafiságból, díj nélkül ajánlkoztak volt. De a császári hatóság tüntetést vagy mit látván a dologban: egy nappal előbb megidézé az intézőket, s betiltotta az ásatást. Hiába följebbeztek a helytartótanácshoz: nemcsak hogy a kutatás betiltását helybenhagyták, sőt még azelőtt kapott engedélyöket is elvették tőlök. Az ásatás napján pedig a budapesti gőzhajóállomásokat rendőrök zárták el az Ó-Budára menni akarók elől, s az Ó-Budáról a Péterhely felé vezető utcák végein egész napon át három század katona vigyázott, senkit ki nem eresztve, kivévén a vidék parasztjait. Az ásatás tehát ismét meghiúsíttatott, s a következő, Pálffy-féle provisorium ideje alatt sem kezdethetett meg újból.
Szécsi–Szigethy: Árpád sírja Ó-Buda felett. Megjelent a Magyarország képekben című honismertető albumban (1870)