Próba indul

Jánosi Györgynek gyönyörű szép ifjúkora lehetett. Úgy képzelem, hogy a sportminiszter zökkenőmentesen vette az élet kisebb-nagyobb akadályait, s mint kés a vajban, haladt előre a tanulmányi és közéleti karrier egyébként rögös útján az óvodától az egyetemig, a KISZ-től az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkári irodájáig, s onnan tovább a Parlamentbe. Ezt egyébként látni is az ifjúsági miniszter arcán, aki ugyan mokány, traktoros bajuszt visel, frizurája – s ez lehet az őszintébb külső jelleg – mégis inkább a már említett boldog gyermekkort idézi. Valószínű az is, hogy Jánosi György annak idején kevés kamaszkori csínytevésben vett részt, vagyis semmi komoly balhé, legfeljebb egy földszinti ablak focilasztával történő kirúgása csúfíthatja a miniszteri curriculum vitae-t. Ezen föltételezett visszafogottságot látszik igazolni az is, ahogyan a gyermek-, ifjúsági és sporttárca első embere díszvendégi státusban besomolyogta az utánozhatatlan Fásy-mulató szilveszteri különkiadását.
Persze nem arról van szó, hogy Jánosi Györgynek mondjuk végig kellett volna duhajkodnia a hetvenes éveket. Csak némi életszagot, egy kis csibészséget, valami gyönge, szőrmentén szerzett tapasztalatmorzsát hiányolok a legújabb generációkért felelős miniszter friss nyilatkozataiból. Tudniillik, hogy enyhíteni köll a drogtörvény azon passzusán, amely már az egyetlen, s akár az első kábítószeres próbálkozást is szigorú büntetéssel fenyegeti. Merthogy mindenkinek jár egy utolsó esély.
Na most egyszerű lenne olyan hírek tucatjait idézni, hogy tavaly Budapesten egy Bethlen Gábor utcai lakásban találták meg a rendőrök a kábítószer egyik áldozatát. A nyomok túladagolásra utaltak, igaz, a felderítést nehezítette, hogy a harminc év körüli férfi holtteste már oszlásnak indult. Vagy feleleveníteni az igazságügyi orvos szakértő véleményét, hogy a drog a krónikus eseteknél elbutulást okoz, s a különböző szervi károsodások miatt a halál akár keringési elégtelenség miatt is bekövetkezhet, ráadásul a szervezet védekezőképessége olyannyira lecsökken, hogy különféle fertőzések alakulhatnak ki, amelyek a beteg leromlott állapota miatt gyakran végzetes tüdőgyulladáshoz vezetnek. Talán meg lehetne említeni, hogy az olyan kemény drogoknál, mint a heroin, csak néhány év szükséges a nagyon súlyos leépüléshez, nem beszélve arról, hogy mindazok, akik azt állítják: csak kipróbálják a füves cigit és kész, rútul átverik önmagukat, mert esetükben a hozzászokás csúnya jelensége lép fel, ami megváltoztatja a személyiséget, s így lehetetlenné teszi a leállást.
Az is hatásos lehetne, ha előszedném valamelyik kábítószerbe belehülyült, megrokkant, egzisztenciáját, családját, önmagát, az életét vesztett ismerősöm igaz, könnyfakasztó történetét, hogy lám-lám, ide vezet a nagy szabadság…, de nem teszem. Fölösleges. Hiszen balról nézve minden, ami jobbról jön, úgyis kóros, káros, tömegmámorító métely, amely még a kábítószernél is veszélyesebb. Talán ezért nem jár nekünk nem hogy az utolsó, de semmiféle esély.