Nem gondolja, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a főpolgármester-jelöltséget? Budapesten négy választókerületben nyert csupán fideszes vagy MDF-es képviselő az országgyűlési választásokon. Mivel kívánja például megnyerni a baloldali érzelmű lakótelepi szavazókat?
– Most mindenkinek Budapestre kell szavazni. Én minden budapesti polgárt képviselni szeretnék. Magam is 12 évig laktam lakótelepen. Emlékszem azokra az időkre, amikor két gyermekemmel a hónom alatt, a nem működő lift miatt a hetedik emeletre caplattam fel a lépcsőn. Ismerem ezt az érzést, és tudom, hogy egy lakótelepen is alakulhat jó közösség, ha javulnak a körülmények, a panel is lehet igazi otthon. Ehhez nem kell sokat tenni, de túl kell látni a belvárosi kerületeken és azok problémáin. Minden kerülettel és minden társadalmi réteggel szoros kapcsolatra törekszem. Eddigi életutam is mutatja, hogy kész vagyok a szolgálatra, csapatember vagyok, aki áldozatot tud vállalni a többségért.
– A többséget azonban csak a mindennapi gondok érdeklik, mit tud ígérni nekik?
– Erre csak azt tudom mondani, hogy nem a főpolgármester fogja megváltoztatni ezt a várost, hanem azok, akik itt élnek. Budapest mindenkinek a városa, mindenki számára lakhatóvá kell tenni. Azt szeretném elérni, hogy az emberek maguk is jobban törődjenek környezetükkel, tágabb értelemben a városukkal. Megszólítok minden kerületet, minden civil szervezetet, tájékoztatok minden polgárt az elképzeléseimről. Az a véleményem, hogy ha függetlennek deklarálom magam, akkor csupán egy elképzelt pártnak vihetem a zászlaját, amit úgy hívnak: Pro Budapest.
– Ön folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy középen áll a politikai térfélen, egyik oldalon sem akarja magát igazán elkötelezni. Nem gondolja, hogy ha elfogadja a Fidesz és az MDF támogatását, akkor önnek nyíltan fel kellene vállalni a polgári erők értékrendjét?
– De igen. Neveltetésem, a vallásról, a családról, tágabb értelemben a hazáról és a nemzetről vallott nézeteim konzervatívak. Törvény- és istentisztelő ember vagyok, a magyar történelmet, kultúrát, gyönyörű szép nyelvünket és hagyományainkat nagy becsben tartom.
– Vállalná más erők támogatását is?
– Nagyon remélem, hogy egyre több intézményes támogatást kapok. Eddig – számos civil szervezeten kívül – a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a Fidesz is biztosított: támogatja kandidálásomat. Én tisztában vagyok azzal, hogy párttámogatás szükséges a győzelemhez. Szívesen veszem minden párt segítségét, de tekintettel arra, hogy független jelölt vagyok, egyik pártba sem léptem be, nincsenek előítéleteim. Elsősorban az emberek, a választópolgárok bizalmára számítok.
– Akár az MSZP támogatását is elfogadná?
– Az MSZP már megnevezte saját jelöltjét, így ez csak egy költői kérdés.
– Ön mondta néhány napja, hogy az MSZP részéről megkeresték évekkel ezelőtt. A szocialisták azt akarták, hogy vállalja el a jelölésüket Demszky Gábor ellenében.
– Igen, az MSZP valóban megkeresett. Azt szerették volna, ha pártjuk színeiben indulok el 1994-ben. Én azonban nem vállaltam el.
– Személy szerint kik keresték meg?
– Erre most válaszolok először, s csak azért, hogy egyszer, s mindenkorra tisztázódjon az ügy. Lendvai Ildikó, Bakonyi Tibor és Páva Zoltán. A Magyar Olimpiai Bizottság székházában kerestek fel, konkrétan arról érdeklődtek, hogy vállalnám-e a jelöltséget.
– Mikor történt ez?
– 1994-ben.
– Egyébként éppen Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője mondta a minap, hogy ő egy 16 éves szűzlány, ha ön független jelölt.
– Nem engedhetem meg magamnak, hogy abban a stílusban válaszoljak, ahogyan ez az állítás elhangzott. Függetlenségemre mindig is büszke voltam és vagyok jelenleg is.
– Ellenfeleitől már hallani olyan hangokat, hogy ön nem eléggé jártas az önkormányzati ügyekben és a magyarországi közigazgatásban. Az a tény, hogy kihívóival ellentétben ön soha nem volt polgármester, vagy önkormányzati képviselő, nem befolyásolhatja negatívan az esélyeit?
– Nem ez lesz majd az első munkahelyem a pályafutásom során. Olyan beosztásokban dolgoztam eddig, ahol államigazgatási jártasságot szereztem. Alelnöke voltam például az egykori Országos Testnevelési és Sporthivatalnak. Ebben a munkakörömben az oktatással, a kutatással és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkoztam, ezen területek tartoztak irányításom alá. A hét és féléves nagyköveti beosztásom alatt is módom volt megismerni a fogadó országok államigazgatási struktúráit, önkormányzatait. Úgy érzem, hogy van annyi jártasságom, amely a főpolgármesteri poszthoz szükséges.
– Beszéljünk a szakmai feladatokról. Budapesten katasztrófa közeli helyzetben van a tömegközlekedés és a környezetvédelem. Tizenkét éve egyetlen négyzetméter parkot sem épített a fővárosi önkormányzat, ellenben többhektárnyi beépült.
– Ez a két terület, az egészségügy és a közbiztonság mellett abszolút elsőbbséget élvez nálam. Ezek azok a témakörök, amelyek rendkívüli szakértelmet, felelősséget és anyagi ráfordítást igényelnek, ráadásul szorosan összefüggnek egymással. Európai összevetésben az egy főre jutó zöld felület rendkívül alacsony, de még ez is folyamatosan csökken. A mindenütt fellelhető állati ürülék, az agyonfirkált falak, a poros utak, a levegő „tisztaságának” állapota és a kevés zöld terület miatt rossznak nevezhető Budapest életminősége. Számomra ennek megváltoztatása, javítása a legfontosabb. A fent említett, igen fontos témák közül talán a környezetvédelem áll a legközelebb hozzám, mivel hét éve vezetem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sport- és környezetvédelmi bizottságát. Munkánkat és eredményeinket az ENSZ, illetve annak szakosított szerve, az UNEP is elismeri. Azt gondolom, Budapesten és Magyarországon a környezetvédelemben teljes szemléletváltozásra van szükség. Kezdeményezésemre hamarosan több száz fát szeretnénk elültetni a főváros különböző pontjain. Gondolatébresztésnek, figyelemfelkeltésnek szánom. Ami a közlekedést illeti, a főváros úthálózata magán viseli a korábbi városfejlesztés sok évtizedes múltját, téves koncepcióit. Elmaradt például a harántirányú útvonalak kiépítése. Külső körgyűrű híján az egyszámjegyű utak is a főváros belső terében csatlakoznak egymáshoz, megterhelve ezzel a közlekedést és a környezetet.
– Hogyan változtatna ezen, hiszen egy megfelelő városi és város körüli úthálózat kiépítése milliárdokban is nehezen kifejezhető öszszeg.
– Nagyon bízom benne, hogy az európai uniós csatlakozás révén jelentős többletforráshoz jut Budapest. Jó példa erre Madrid, Athén vagy Lisszabon esete. A spanyol főváros köré nyolc év alatt épült fel egy 30, egy 40 és egy 50 kilométeres gyűrű, amelyre a város önerőből soha nem lett volna képes. Ezeket a fejlesztéseket Budapesten is el kell végezni.
– Említette, hogy 5-ös és 6-os metróra is szükség lenne Budapesten, nem csak a 4-esre. Nem túl nagyszabású tervek ezek?
– Amikor ezt mondtam, akkor már egy elfogadott hosszú távú közlekedésfejlesztési programra hivatkoztam. A 4-es metró szinte engedélykész állapotban van, a nyomvonalát minden budapesti ismeri. Két éve megy ugyanakkor a vita arról, hogy a Gellért térnél tíz, vagy 20 méterrel kellene arrébb vinni a nyomvonalat a hévízforrások miatt. Ez szakmai kérdés, s meggyőződésem, hogy itt nincs helye a politikának. A metróépítés finanszírozása az állam részvétele nélkül nem lehetséges. Most a jogerős bírósági ítélet ismeretében újra át kell tekinteni a kérdést, tárgyalni kell a kormánynyal a költségekről és a nyomvonalról. A államnak előbb-utóbb támogatnia kell a beruházást.
Az 5-ös metró egy következő fejlesztési fázis, annak a nyomvonala Szentendrétől Csepelig tartana.
– Ez kizárólag „kemény” hitelek felvételével lenne lehetséges.
– Hitelfelvétel és magántőke bevonása nélkül biztosan nem megy.
Az fővárosi közlekedési gondok enyhítése érdekében muszáj ezt az áldozatot vállalni.
– Óriási gondot okoz Budapesten a parkolás kérdése. Nem egységes a rendszer, nem lehet tudni, mely területen ki szedi a parkolási díjat, s kevés a parkolóhelyek száma. Sürgős megoldást igényel ez a probléma is.
– Valóban, ez is egy igen fontos, gyors megoldásra váró kérdés, amivel nap mint nap szembesülünk. Egy biztos, egységesíteni kell az egész városban a parkolási rendszert. A parkolóhelyek számának növelése érdekében a legjobb megoldás a mélygarázsok, illetve a parkolóházak építése lehet, bár én inkább az előzőt tartom kívánatosnak. Számos példa akad Nyugat-Európában is erre. Történelmi városrészek alatt is óriási mélygarázsokat építettek, hiszen a technikai lehetőség adott, esztétikailag pedig nem kifogásolhatók, mint a parkolóházak.
– A metrón kívül milyen elképzelései vannak Budapest közlekedési helyzetének javítása érdekében?
– Egyes szakemberek szerint sem a metró építése, sem a mélygarázsok létesítése nem kezdődhet el a felszíni tömegközlekedés fejlesztése nélkül. A környezetvédő szervezetek és a lakosság jelentős része is elsőként a felszíni közlekedés rendezését helyezi előtérbe, nem pedig a metróépítést. A főváros adottságai nem bővíthetők, a várost nem lehet jobban tágítani, viszont amit csak lehet, azt le kell vinni a föld alá. Gondolok itt például a Duna alatt átmenő utakra. Városrészeket lehet összekötni ezáltal.
– Nem túl futurisztikus elképzelés?
– Nem. Még egyszer mondom, szemléletváltásra van szükség. Máshol Európában a tenger alatt épültek ki utak, némelyik hossza az ötven kilométert is eléri. Nem kell közvetlenül a parton kijönnie a felszínre, ahol történelmileg védett épületek vannak, hanem beljebb, ahol nem veszélyeztet semmilyen értéket. Más szemléletmóddal, újfajta hozzáállással, külföldi példák adaptálásával lehetne változtatni a problémákon. Jó példa erre a párizsi és a szöuli modell.
– A nyugat-európai példáknál maradva, Prágától Portóig láthatjuk, hogyan lehet hangulatossá, lakhatóbbá tenni egy világvárost a főképp a hazai lakosságnak épült sétálóutcákkal, mulatónegyedekkel. Budapesten a Váci utca jelenti összes giccsével a sétálóutcát.
– Ez nincs egészen így. Tisztességes kísérletet tettek Ferencvárosban a kerület megszépítése érdekében. A Ráday utcában kialakítottak egy Cityt a Cityben, egy új alközpontot, ami erősíti a helyi identitást és a jó közérzetet. Ezeket a kezdeményezéseket a fővárosnak nemcsak támogatnia kell, hanem ösztönöznie is.
– Hosszadalmas vitát váltott ki a politikusok körében a toronyházak kérdése, hogy épülhessen magasház Budapest területén, vagy sem. Végül az a döntés született, hogy 55 méternél magasabb ház nem létesülhet a fővárosban.
– Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a vitát nem a nagypolitika motiválta, hanem csak felelős szakemberek véleménye különbözött. Én magam is azt az álláspontot támogatom, hogy 55 méternél nagyobb élpületek ne épülhessenek, de azok se nagy számban. Budapest nagyon szép történelmi „szintmagassággal” rendelkezik, ami igen ritka. Szép képet ad az idelátogatók számára. Az itt élők pedig nem igénylik a felhőkarcolókat.
– Megválasztása esetén milyen kapcsolatra törekszik a baloldali kormánnyal?
– A főváros és a kormány viszonyán változtatni kell. Én deklarálom, hogy Budapestnek a kapcsolatok fővárosának kell lennie. Szoros kapcsolat kialakítására törekszem elsősorban a lakosokkal, de a kerületekkel, az agglomerációval, egész Pest megyével és más városokkal is. Az úthálózat, az informatika, minden összekapcsol bennünket. Ezért korrekt beszélő viszonyban szeretnék lenni a mindenkori kormány minisztereivel. Budapest múltja és jelene egyaránt azt kívánja, hogy az elszigetelődés helyett egy történelmére, hagyományaira, kultúrájára büszke, nyitott város legyen Európa közepén ambiciózus jövőképpel.
– Egykori élsportolóként, olimpiai aranyérmesként nyilván elfogult a nyári játékokkal kapcsolatban. Mégis, a realitásokat nézve, ön szerint Budapest meg tud felelni 2012-re a követelményeknek, el lehet addig végezni a szükséges beruházásokat?
– Meggyőződésem, hogy 2012-re ez a város – akkor már várhatóan hatodik éve leszünk az EU tagja – olyan fejlettségi szintet ér el infrastrukturális, közlekedési, szállodakapacitási, kommunikációs, környezetvédelmi és egyéb téren, hogy el tudjuk vállalni. Semmivel sem leszünk rosszabb helyzetben, mint amikor Barcelona, vagy Athén megkapták az olimpia rendezési jogát. Egy biztos, én mint olimpiai bajnok és a MOB elnöke, ennek a kezdeményezésnek egyik zászlóvivője leszek.
Schmitt Pál 1942. május 13-án, Budapesten született. Közgazdasági diplomával rendelkezik, majd 1992-ben doktori címet szerzett a Magyar Testnevelési Egyetemen, ahol 1994 óta címzetes egyetemi tanár. Vívóként alapozta meg ismertségét, 1968-ban és ’72-ben olimpiai bajnok volt, míg 1970-ben és ’71-ben világbajnok lett. Alelnöke volt az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak, jelenleg a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság protokollfőnöke. 1993-tól 1997-ig hazánk madridi nagykövete, most Svájcban tölti be ugyanezt a posztot. Nős, három gyermek édesapja.
Lengyel kitüntetés. Aleksander Kwasniewski államfő tegnap a Lengyel Köztársaság Érdemrendjének Parancsnoki Keresztjét adományozta Schmitt Pálnak a varsói elnöki palotában. Kwasniewski beszédében Lengyelország és a lengyelek nagy barátjaként méltatta Schmitt Pált, aki vezetőként igen sokat tett az olimpiai mozgalom egységéért, továbbá a lengyel sportélettel kialakított különlegesen baráti és nyitott kapcsolatért. Schmitt az MTI-nek elmondta: az államfő érdeklődött a 2012-es nyári olimpia budapesti megrendezésének tervei iránt. A MOB elnöke szerint a magyar jelentkezés rokonszenvre talált a világban, már csak azért is, mert természetesnek tekintik. (MTI)
origo.hu
Magyar Péter ismét agresszív módon támadt egy nőre
