Tollhegyen

Szép hölgyeim és uraim, észrevették-e már, hogy mi ülünk a kormánykeréknél? Felerészt mi szocik, felerészt mi szadeszesek. Egyikünk bal kézzel, másikunk jobb kézzel fogja a kormányt. Még nem döntöttük el, merre megyünk, a lényeg, hogy kiragadtuk a vezetést az Orbán-horda karmos kezéből, mint Dugovics a törököt meg a zászlót. De mi nem a várárokban kötünk ki! De nem ám! Szóval megyünk. A motor pörög, a kerekek duruzsolnak. De jó! Csak az a mocskos Fidesz ne lihegne a nyakunkba.
Azt mondják maguk, hogy hátul senki sem ül abban a kocsiban, amit mi kormányozunk? Az nem számít, csak az, hogy megyünk előre, teljes erővel előre, hátra, ahogy a bölcs kínai Konfi… Konficu… Na mindegy, Mao is mondhatta volna. Ma ó, de jó. Nekünk.
Mi szocik jobb kézzel fogjuk a kormányt, mi szadeszesek meg bal kézzel, mert aki balról jön, az fogja jobbal, aki jobbról jön, az kapaszkodjon bele ballal. Ezt nevezik középnek. Nem igaz? Arany apócák! Fél fenékkel ülünk, de a lényeg a lényeg: megy a járgány. Mindenki ki van rúgva, aki nem arra tart, amerre mi. Hogy mi merre tartunk? Ki tudja. Amerre az út.
Hé, te, SZDSZ-es haver! Ne rángasd a kormányt, nem a tiéd. Te csak belekapaszkodtál. De el se engedd, mert nekem sincs három kezem. Van egy jobb, meg egy bal, meg egy középen. Mert mi vagyunk a hárompólusú modern magyar balközép. Na gyerünk, csapjunk a lovak közé. Mindenki ki van rúgva. Mi meg be. Nincs egyetlen Horthy-fasiszta, kereszténykurzusos ürge a fedélzeten. Gyerünk hát. Kezdjünk el kormányozni.
Bumm! Reccs! Hol a légzsák?