Végelszámolás

Millenniumi megemlékezésekre, országimázsra, állami ünnepekre 1999-től kezdve 9-10 milliárd forintot költött az előző kormány. Sok vagy kevés? – nehéz eldönteni. Méltó és felemelő, értékmentő és közösségteremtő ünnepekért, az országképet itthon és külföldön jobb színben feltüntető tevékenységért nem sok a három esztendő alatt, fejenként ránk eső 1000 (ezer) forint. Ha ebből az összegből nemcsak ünneplésre és közkép formálásra jutott, hanem jelentős részben magánzsebbe is, akkor sok.
A baloldal tényként kezeli, hogy a Happy End és az Ezüsthajó vezetőinek, üzletfeleinek kezén megfordult közpénzek jó része meg is ragadt ott. Ezt az arra hivatott független hatóságok majd kiderítik. Tény, hogy a fenti cégekkel 2003 végéig kötött szerződéseket a Miniszterelnöki Hivatal, de ezen szerződéseket nem a hivatal, hanem maguk a cégek mondták fel, majd végelszámolást kértek magukkal szemben. Talán egy nagyvonalú gesztust tettek a kormányoldal felé? Könnyű lenne különválasztani a Happy Endet és a Fideszt, kijelenteni, hogy vajmi kevés közük van egymáshoz, a kapcsolatuk ellenére sem lehet valamiféle egyenlőségjelet tenni közéjük, az egyikről következtetni a másikra. Ám a Happy End nemcsak az ország, hanem úgy tűnik, a Fidesz imázsát is alakította, vagy fogalmazhatnánk úgy is: nem kifejezetten szerencsés irányban befolyásolta.
A Happy End elleni támadások a volt kormánypárton csattannak, lehet, hogy igazságtalanul, de nem minden logika nélkül. A Happy End alapítója, Wermer András nemcsak az országimázst formáló céghálónak, de – bennfentesek szerint – a pártnak is egyik nélkülözhetetlenje volt, kulcsszerepet játszott a Fidesz politikai stratégiájának alakításában is. Wermer minden bizonnyal kitűnő üzleti érzékkel rendelkezik, de nem biztos, hogy a politika terén is hasonló kvalitásokkal bír. Amikor például az MTV kuratóriumi elnöksége leszavazta a köztelevízió reklámidejének értékesítésére benyújtott pályázatát, azt írta amerikai–izraeli üzlettársának: „politika, antiszemitizmus és gazdasági érdek akadályozta meg a szerződés létrejöttét.” Ez idő tájt, 2001-ben a magyar jobboldal kétségbeesetten küzdött az antiszemitizmus nemtelen rágalmai ellen, s ebben a helyzetben a kormányzó párt egyik „szürke eminenciása”, az országimázs alakításában főszerepet játszó ember antiszemitizmussal vádolja az egyik magyar köztestületet – sajátságos hasadás.
Wermer állítólag spiritusz rektora, szellemi irányítója volt az 1998-as sikeres, illetve a 2002-es, balvégzetű kampánynak is. Annak a kampánynak, amelyik nem akart elkezdődni, s az első forduló előtt szinte nem is volt. Mindenki érzékelhette: a Fidesz defenzívába szorult, átadta a terepet az ellenfélnek, a rágalmakra nem reagált, az egyéni képviselőjelölteket nem engedte kampányolni, vagyis már akkor „gesztusokat” gyakorolt.
A hírek szerint a végelszámolás alatt álló Happy End és Wermer András az őszi önkormányzati választások előtt is szeretne kampányfeladatot kapni, s – szintén a hírek szerint – a Fideszen belül vannak erők, amelyek támogatják ezt. Pedig a tavaszi, elhibázott kampány mélasága, kapkodó bizonytalansága mindmáig érezhető a pártban.
A hét végén kongresszust tart a Fidesz. Ha végelszámolást nem is, számvetést ideje lenne készíteni. 1998 előtt a párt sikeresen integrálta a nemzeti, a keresztény, a konzervatív, a polgári erőket. Viszont az idén, a második választási forduló előtt megszületett – s azóta egyre erősödő – polgári mozgalom már pártok feletti, azoktól független organizáció.
Adott esetben még a Fidesz is könnyen kimaradhat belőle.