Fátum-e a baromság?

2002. 07. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elemezni kellene, hogy a választási csalásokon kívül mekkora szerepe volt a patópálos tunyaságnak a konzervatív oldal vereségében. De ha Pató Pál tunya, miért is kezdene saját tunyaságának elemzésébe? Pató Pál, főként kánikulában, nem fog elemezni. És aki a múltat nem elemzi, arra ítéltetik, hogy legsúlyosabb hibáit is megismételje. Ki elemezte valaha is legalább egy közepes lélegzetű tanulmányban az MDF-koalíció alatti médiapolitika hibáit vagy általában a kapitális rendszerváltási hibákat? Rendre meg is ismétlődtek 1998 és 2002 között.
Apró példa. A harcnak vannak céljai, szabályai és eszközei. Nem kell kitalálni őket. A másik oldal arzenálja tele van velük. Még csak nem is titkosak. Az egyik ilyen eszköz a magasztos célok lerángatása a sárba. A demokrácia igazi csodája az önszerveződő polgári körök létrejötte (melyeket még a polgári körök egyes tökkelütöttjei is képesek a balliberális oldalról rájuk erőszakolt, az illegális kommunista múltból elővakart kifejezéssel, a „sejtek” szóval azonosítani). Holott a polgári körökkel kicsit visszatérnénk Periklész gyönyörű korába. Vagy nyugat felé autóznánk, a svájci ősi kantonokba, a közvetlen demokrácia hazájába. Na, és mi volt a polgári körök margitszigeti rendezvényével kapcsolatos első kérdés a balliberális lapokban? Hogy „mennyibe került?” és hogy „ki állta a cech-et?”. Így kell a magasztost azonnal sárral bevonni. Nos, semmibe nem került, mert a helyet ingyen bocsátották rendelkezésre. De vajon melyik polgári médium tette fel azt a sokkal jogosabb kérdést, hogy Farkasházy Tivadar, a közszolgálatból is fizetést húzó, a zsigeri gyűlölettől nem látó Charta-bohóc miből rendezte a szárszói összejövetelt? Egyik sem. Pedig – ha most megkérdeznék – nincs olyan szerkesztő, aki, visszatekintve, ne értene egyet azzal, hogy ezt meg kellett volna kérdezni. Semmi mást nem kellett volna tenni, mint felhívni a Soros Alapítványt, amely egymaga félmillió forinttal segítette a Medgyessy leleplezése miatt meglehetősen sokkos állapotban összeverődött kormánypárti társaság gyomorforgató happeningjét.
Ez volt az apró példa. De van ennél sokkal fontosabb.
A konzervatív oldalnak még a kommunikációs infrastruktúrájánál is lényegesen jobban hiányzik a védelmi infrastruktúrája. Ezt sem építette ki sem kormányzása első, sem második ciklusában. Egészen pontosan egy emberjogi hálózatról, de legjobb esetben is legalább egyetlen, nem a balliberális oldaltól függő emberjogi szervezetről van szó.
2001 januárjában több nemzetközi emberjogi és újságírókat védő szervezet tiltakozott Magyarország miniszterelnökénél, amiért az említett chartás bohóc egy kft.-jének üzleti autóját felgyújtották, valamint az ÉS-nek és más cégeknek is helyt adó, majdnem palotaszámba menő hatalmas villa kertjében kézigránát robbant. Magyarországon tökéletesen tisztában voltak azzal – maguk az érintettek is –, hogy mindezekhez a kormánynak semmi köze, ám a balliberális oldal gépezete azonnal működésbe lépett, és rávették az európai és amerikai szervezeteket, tiltakozzanak az Orbán-kormánynál, és kérjenek magyarázatot a „sajtószabadság csorbításának” újabb, durva esetei miatt.
Ma, amikor nem vagyontárgyakban tesznek kárt (máig nem derült ki, kit vagy melyik céget akarták megfenyegetni a kertbe dobott kézigránáttal), hanem a D–209-es és egy másik, legalább ugyanannyira ügynök, az országos rendőrkapitány kommandósai újságírókat akadályoznak munkájukban egyszerűen úgy, hogy beverik a fejüket (Móricka és a Népszabadság nyilván elhiszi, hogy a rendőrök a Népszabadság vérző fejű fotósát azért vonszolták métereket, mert előtte netán egy tüntető dobta volna véletlenül fejbe, és Móricka, valamint a kíváncsit játszva a Népszabadság nyilván azt is elhiszi, hogy a tettes azonossága kiderül), valamint virágokat nyújtó tüntetőket vernek véresre, fenyegetik azzal, hogy a Dunába dobják őket (azzal még nem, hogy a Dunába lövik őket, de ami késik, nem múlik), nincs emberjogi szervezet, amelyik tiltakozna és tiltakozását eljuttatná pontosan azokra a helyekre, mint amelyekre az áltiltakozások annak idején eljutottak a Soros-támogatással bulizó és közpénzen élő Farkasházy, valamint a Soroson élő Élet és Irodalom vezetői kaján örömére.
Emberjogi szervezetek természetesen vannak Magyarországon. Amelyek akkor lépnek működésbe, ha például cigányok jogait sértik meg vagy politikai okokból úgy kell tenni, mintha megsértették volna a jogaikat (a Medgyessy-kormány idején erre nem lesz szükség). Ezeknek az emberjogi szervezeteknek csaknem mindegyikét a Soros Alapítvány is támogatja. Így azután nem meglepő, hogy a legrosszabb kommunista múltat felidéző rendőrattak és pisztolyos fenyegetés ellen egyetlen magyarországi emberjogi szervezet sem tiltakozott, noha fellépésük eredményeként a magyar kormány megsértette az emberi jogok európai egyezménye 11. és 3. cikkelyét, mint erre Bécsből kellett figyelmeztetni a nagyszerű Eva Maria Barki emberjogi aktivistának és ügyvédnek. Nem tiltakozott, beleértve a Kőszeg Ferenc-féle Helsinki Emberjogi Bizottságot is. Azért nem, mert Magyarországon nincs egyetlen olyan emberjogi szervezet sem, amely valóban ne lenne átpolitizálva, és csakugyan az emberi- és polgári jogok megsértése érdekelné. És mivel ilyen szervezet nincs, a konzervatív oldalnak már régen létre kellett volna hoznia legalább egy ilyen szervezetet.
Már csak azért is, hogy az emberi jog ilyen megsértését tudja meg a világ azon része, amelyiknek az emberjogi sértések mostani elkövetői nem akarják tudomására hozni, ami történt. Jellemző, hogy noha a balliberális sajtó a tüntetésekkel kapcsolatban a tüntetéseket okolta még a forint eséséért is, azon külföldi tudósítók, akik az Orbán-kormány idején éjt nappallá téve hazudoztak képzelt antiszemita incidensekről, maszkukat már a köldökükig, sőt annál lejjebb is húzva mutatták be igazi, nagyon csúnya látványt mutató arcukat totális hallgatásukkal.
Aki azt gondolja, Pató Pál uramnak nem hozták tudomására, hogy emberjogi hálózatra illetve emberjogi szervezetekre szükség lenne, az téved. Pató Pál úrnak ezüsttálcán, feldolgozva kínálták fel az ötletet. Nehogy Pató Pál úrnak gondolkodni kelljen. Egyik ilyen, már törvénytervezet formájában megfogalmazott javaslatot dr. Szabó Iván pénzügyminiszter és dr. Balsai István igazságügy-miniszter kapta 1994. március 7-én, az emberjogi ügyek gyakorlati oldalát tekintve Magyarország egyik legjártasabb jogászától, dr. S. J.-től. Ennek nyolc éve. Dr. S. azóta is vár a válaszra.
Minthogy S. J. doktor nem Pató Pál, és nem olyan fából faragták, mint akit egy válasz hiánya eltántorít az útról, a tervezetet egy fideszes jogvédőre, testre szabva átdolgozta és 1995-ben átadta a fővárosi közgyűlésben dr. Baán László fideszes képviselőnek, aki később a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára lett – azon államtitkárok egyike, akiknek nem kellett felállniuk az új kormány hatalomra kerülése után. De a tervezet a Fideszt éppen úgy nem érdekelte, mint ahogy annak idején az első rendszerváltó kormány két miniszterét sem.
Pató Pálnak lenni emberi jog. De akkor ne mindig a másik oldalt okoljuk. Mert a mi jelmondatunk továbbra is: Ami sürgős, az nem fontos, ami meg fontos, az nem sürgős.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.