- Jobb sarok -

„Vagyis a jogi kötelezettségeket addig vagyunk
kötelesek követni, amíg nincs morális alapunk azok megtagadására”.
(Halmai Gábor a taxisblokád után)

Horn-korszakban, 1996 márciusának végén Csurka István polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetett. Azt javasolta, hogy a lakosság ne fizesse ki az energiaszámláját.
A hír nagyon felzaklatta a balliberális sajtót. Mester Ákost is, a 168 Óra című hetilap „simlis privatizátorát”, ahogyan a baráti Magyar Narancs nevezte a D–209-es sajtótáborának egyik főszerkesztőjét, aki annak idején a közszolgálatban szívvel-lélekkel támogatta a kommunizmus szétrohadása után szabadon választott első, demokratikus kormány megdöntésére irányuló, alkotmányellenes taxispuccsot. A lap 1996. március 26-i számában, a Csurka-felhívásról megjelent háromoldalas összeállításban ilyen címek olvashatók: A magyar Gandhi nem fizet, Felhívás sötétségre, Bliccelők forradalma. A cikkben ismert nevek tűntek fel. Például Konrád Györgyé, aki annak idején sógorát, Konrád kéziratának rejtegetőjét árulta be a kádári titkosrendőrségnek. „Én inkább lopásnak nevezném”, mondta a nagy „emberbarát” és „humanista” Csurka felhívásáról.
A hetilap egyik akkori tudósítója, Nej György Halmai Gábor alkotmányjogászt (ma a Soros Alapítvány itteni feje) is megkérdezte, mi a véleménye a polgári engedetlenségről. Halmai (akinek „objektív” szerepét a közszolgálati rádióban azóta Kolláth György vette át) így válaszolt: „a polgári engedetlenség csak akkor indokolt, csak akkor nyújt lehetőséget a jogi korlátok áthágásához, ha a diktatórikus hatalom demokratikus úton leszavazhatatlan, leválthatatlan, azaz a politikai hatalommal szemben a polgár védtelen”.
Halmai már nekifutásból is hatalmasat hazudott, hiszen diktatúrában polgári engedetlenségi mozgalmat igen ritkán tolerálnak. Ha eltűrik, akkor nem nevezzük diktatúrának. Mindegy. Sorosnak ilyen emberek kellenek.
Ami a Csurka-féle felhívásban figyelemre méltó, az a taxisblokáddal való párhuzama. Ugyanis az Erzsébet híd békés lezárása nem gazdasági, hanem annál magasztosabb, politikai indítékból történt, Csurka István viszont az energiaárak drasztikus emelése ellen hirdetett polgári engedetlenségi mozgalmat, vagyis ugyanolyan okból, mint amilyen állítólag a taxisblokádot váltotta ki, vagyis a benzinár hirtelen megemelése. Csurka István természetesen hozzátette, hogy ő a polgári engedetlenségi mozgalmát erkölcsi indíttatásból hirdeti meg, vagyis azért, mert rokonszenvezik a szegényekkel. Halmai ez ellen a következőkkel érvelt a „simlis privatizátor” lapjában: „A polgári engedetlenséghez kevés a rossz gazdasági helyzet. Mindez ugyanis a parlamentáris demokráciában orvosolható.” Halmai mondata – mint általában a mondatai – velejéig romlott érvelési technikát tükröz. Ha ugyanis igaza lenne, akkor a világ mindazon szegény országaiban, ahol parlamentáris demokrácia van, a rossz gazdasági helyzet orvosolható lenne. De Halmai továbbment. Azt mondta: „Az engedetlenek nem okozhatnak nagyobb kárt, mint amekkorának az elhárítására törekszenek. A mi esetünkben viszont azok is károsodnak – ha megbüntetik őket –, akik nem fizetnek a közlekedésért, a gázért, a villanyért. Nem is beszélve arról, hogy a gazdaságot is kár éri.”
Ó, taxisblokád! És ez vezet el bennünket Halmai Gábor „független” alkotmányjogásznak (ő „nem tartozik egyetlen párthoz sem”, állította az MTV-ben 1996. március 18-án, Kasza László Szó van róla című adásában) az Engedetlenség – morál – jog címet kapott előadásához, amelyet a taxisblokád után rendeztek a Bibó István Szakkollégiumban, 1991. március 9–10-én. Ebben a következő „dilemmát” vázolta fel: „Úgy gondolom azonban, érdemes általánosabban is felvetni a kérdést, mit tehetünk mi, állampolgárok, ha az állam egy intézkedését politikailag hibásnak, értelmetlennek, elavultnak stb. tartjuk. Elméletileg legalább háromféle választási lehetőségünk van:
a) Harcot indítunk a „rendszer” ellen, amely ilyen igazságtalanságot megenged.
b) Annak az egy intézkedésnek, törvénynek stb. a figyelmen kívül hagyására szólítunk fel.
c) Elfogadjuk az intézkedést, törvényt stb., de politikai, jogpolitikai harcot hirdetünk annak megváltoztatására.
A dilemma fölötti belső „tépelődését” így oldja fel:
„Ugyanakkor jogi kötelezettségeink teljesítésének erkölcsi alapja van. Vagyis a jogi kötelezettséget addig vagyunk kötelesek követni, amíg nincs morális alapunk annak megtagadására” – jelentette ki Halmai, ugyanaz a jogász, aki az említett Kasza-féle beszélgetésben rendőrségi hatáskörbe tartozónak ítélte egy olyan fiatal ügyét, aki a trikóján lévő felirattal Hornt Pol Pothoz hasonlította. Vagyis a szólásszabadságot ez az alkotmányjogászi bőrbe bújt emberjogi szörnyeteg totalitárius csizmájával a zsaruk szabálysértési világába rugdalta.
A konferencián elhangzott előadásokat egyébként A polgári engedetlenség helye az alkotmányos demokráciákban címmel kötetbe rendezték a Soros Alapítvány (ki más?) támogatásával. A konferencián a bevezető előadást Bence György filozófus mondta el, Polgári engedetlenség középhullámon címmel. (Bence György a hírek szerint aktívan közreműködik a Fidesz új hírtelevíziójának létrehozásában.) Bence ezt mondta:
„A polgári engedetlenség minden fajtáját megkülönbözteti a többi törvénysértő politikai magatartástól az, amit erkölcsi komolyságnak neveznék. A polgári engedetlenség a törvény tudatos, mondhatni megfontolt és kiszámított megsértése, amire súlyos erkölcsi okból kerül sor. Olyan kötelességek nevében hágják át a törvény határait, amelyek adott esetben erősebbek, mint az állammal szembeni kötelességek. Olyan igazságtalanságok ellen tiltakoznak, melyeket akkor sem szabad eltűrni, ha emiatt szembe kell fordulni a törvénnyel.
Ez az igazságtalanság lehet olyan természetű, hogy jóvátétele anyagi érdekében áll a tiltakozóknak. Az erkölcsi komolyság nem okvetlenül jelent teljes önzetlenséget. Egy anyagi létfeltételeitől megfosztott kisebbség engedetlenségi mozgalma erkölcsileg nem kevésbé komoly, mint egy politikai jogaitól megfosztott kisebbségé.”
A taxispuccsisták, a D–209-es sajtója akkor Krokovay Zsolt előadását dicsérte a leginkább. Idézzük most mi is:
„Az utca szólásszabadsága, kiváltképp ha égbekiáltó gazságok ellen vélik felemelni a polgárok szavukat, legalább olyan szent és sérthetetlen, mint az én esetleges üzleti ügyem lehető leggyorsabb lebonyolítása, s biztosan mérhetetlenül fontosabb, mint az a jog, hogy valaki elérje a vacsorát, az első félidőt vagy a tévéhíradó első bejelentkezését. A tüntetés mindenféle változata ősidők óta a politikai nézetek kifejezésének robusztus formája, s az is szempont, hogy különlegesen olcsó.”
Remélem, hogy Krokovay intő szavait nemcsak a kártérítésért lihegő budapesti főpolgármester, de a következő tüntetés szervezői is megszívlelik.