Napi sajtószemle

The Guardian
Ha Bokros Lajos nemzetközi tényező lenne, ismét hangoztatott nézetei („Minden közvagyont eladni!”) szinte közvetlen bírálatának tekinthetné azt, hogy a brit baloldali lap kiemelt helyet biztosít Joseph Stiglitz – a közgazdasági Nobel-díj nyertese – most megjelent könyvében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ellen megfogalmazott bírálatának (ld. július 3-i sajtószemlénket is – L. I.). A valutaalap általában hidegvérű vezetői most a plafonig ugrottak dühükben, mert belülről kaptak kritikát, ugyanis Stiglitz az alap testvérintézményének, a bírálatra az IMF-nél sokkal nyitottabbnak tekintett Világbanknak volt egyik irányítója. Stiglitz szerint őrültség a közvagyon mindenáron való eladása. Miért erőltette például a valutaalap a világ egyik leghatékonyabb acéliparának, a dél-koreainak a privatizálását, holott az szépen jövedelmezett? Amikor erről megkérdezték a valutaalap vezetőit, azok azt válaszolták, hogy azért szólítottak fel magánosításra, mert „mindig ezt tesszük”. A Guardian ugyanakkor hatalmas terjedelmű cikkben számol le azzal a mítosszal, hogy a zsidók szelíd lelkű, emberbaráti, elmélkedésre hajlamos lelkületű emberek. A cikk szerint e tézis cáfolatára elegendő egy pillantást vetni Izrael mindennapjainak kegyetlenségére és eszelős rasszizmusára vagy arra, hogy az orosz zsidók miként vállaltak vezető szerepet a kegyetlen bolsevizmusban, amelyben a zsidó lélek a történelemben először elégítette egyszerre ki kétfajta hajlamát: az emberbaráti teoretizálót és az erőszakos gyilkosét, érvel Linda Grant, a cikk szerzője.

Merkur
Veszélyes apartheid címen a liberális német lap arról ír, hogy Izraelnek a palesztin területek újbóli elfoglalása hosszú távon tarthatatlan. Az egész Szentföldön 2010-re már az arabok lesznek többségben. És ahogyan Dél-Afrikában sem volt tartható a kisebbség faji megkülönböztetése a többség rovására, Izraelben sem lesz az, függetlenül az uralkodó faj lehengerlő katonai erejétől.

Die Welt
Csak nem akar véget érni a Martin Walser-botrány, amelynek legújabb állomásáról a német konzervatív lap vezető helyen számol be. Mint ismeretes (ld. június 11-i sajtószemlénket – L. I.), Walsernek a napokban megjelent könyve már hetekkel korábban is hatalmas botrányt okozott, ugyanis Walser kötetében „megöli” a lengyel zsidó származású Marcel Reich-Ranickit, a német irodalomkritika „pápáját”. A lapban most a baloldali, irodalmi Nobel-díjas Günter Grass veszi Walsert ismét védelmébe és Ranickinak egyenesen azt a vádat varrja a nyakába, hogy ő is felelős a német irodalomkritika trivialitásáért. Ranickival nem az a baj, hogy zsidó, hanem az, hogy „gyenge irodalomkritikus”. Grass felháborítónak tartja, hogy az ellenoldal még mindig Auschwitzot hozza fel a nyomás eszközeként, ha elfogynak az érvei.