A Párisi-udvar

Az eredeti, korszerű üzletház céljára emelt Párisi-házat 1817-ben építették Brudern báró megbízásából a mai keleties, meseszerű, Schmall Henrik által tervezett palota helyén.
Építtetője, Brudern József a kor legműveltebb magyar főurai közé tartozott. Igazi szenzációt jelentett a vállalkozó szellemű báró új kétemeletes, fedett átjáróudvaros üzletháza, amelynek Petőfi Sándor utca felőli első emeletén lakott maga Brudern báró. Lakosztályának egy részét gazdag régiséggyűjteménye és könyvtára foglalta el, szalonjában pedig rendszeresen ebédre gyűltek össze a bonapartista főurak, politikusok és katonatisztek.
A Brudern-ház, Pest akkori nevezetességének megjelenése – amelyhez hasonlót a korabeli irodalom szerint a német városokban sem láttak – új műfajt teremtett a hazai építészetben. A francia forradalmi építészet mintájára készült épületen valóságos kis utca vezetett keresztül, amelynek két oldalán harminckét bolt, a korabeli Pest legelőkelőbb üzletei sorakoztak. Számos ismert vállalkozó bérelt itt üzletet, így például Dietrich Emil és Gottschlig József sajátos profilú cége, amely tea, rum, angol teasütemény, csokoládé, konyak és likőrbor mellett hazánkban elsőként árult palackozott sört. A Párisi-ház hasonlóan jellegzetes boltja volt a Kunz család üzlete, amely kiváló minőségű vásznairól, fehérneműiről volt híres. A Brudern-ház különlegességét az is jelezte, hogy a királyi pár 1820-as, pesti látogatásakor ez volt az egyetlen épület, amelyet tiszteletükre kivilágítottak. A ház még a század közepén is a város egyik látványosságának számított, amelynek Kígyó utcai oldalából 1883-ban egyszerűen lemetszettek, majd lebontottak egy darabot.

A századfordulóhoz közelítve a nagy hírű ház fénye egyre kopott, míg végül eljött az idő, hogy akkori tulajdonosától, gróf Mikes Árminnétól megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár Rt., és a századforduló, a századelő nagy építési lázában lebontatta, a helyén pedig milliókat érő palotát emeltetett székhelyül. A békeévek talán legutolsó és legszebb épületét halála előtti utolsó alkotásaként Schmall Henrik építész tervezte. Az új palota stílusában arab, mór és gót elemek keveredtek, s bájával maximálisan elérte az építtető célját, a bank gazdagságának hangsúlyozását és a közönség figyelmének felkeltését. Különlegessége az átjáróbazár feletti – többféle technikával készített –, dekoratív üvegtető volt, amelyet esténként erős fénnyel világítottak meg. A főbejárat a tompított sarokra került, ahonnan egyenesen a pénztárterembe vezetett az út. A terem pilléreit és oldalfalait gazdag – fehér alapon zöld és sárga – majolikaburkolat díszítette. Innen nyílt a trezor, amit páncélablakokkal ellátott ellenőrző folyosók vettek körül. Az udvari falakat az épület teraszáig futó, zöld színnel díszített csempe borította. A hivatali helyiségek a félemeleten voltak, a házi telefonközpont pedig az első emeletre került. A szinteket impozáns, kétkarú lépcsősor és lift kötötte össze. A földszint többi részén üzletek kaptak helyet, részben az utca felé, részben pedig a belső folyosóra nyíló bejárattal, míg felső szintjén lakásokat hoztak létre.
A műemlékvédelem alatt álló ház ma is szépséges és varázslatos, ám – a szakemberek szavaival élve – veszélyes, de ellenőrizhető állapotban van. Éppen különlegessége miatt okoz rengeteg gondot öt éve tartó, folyamatos felújítása, hiszen a ház díszítőelemei mind egyedileg tervezett darabok, amelyeket most egyenként kell újra elkészíteni. A patinás épület teljes felújításához még több év és több milliárd forint szükséges, addig a szakemberek rendszeresen ellenőrzik állapotát, s a legsürgősebb munkákat elvégzik rajta. (G. R.)